John Keats: portrék

John Keats: Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg – mint csűrök ért magot –
feltornyozott könyvhalmokban magam;
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés – akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.

(Fordította: Baranyi Ferenc)

keats_collection

1. Balra: John Keats – Joseph Severn (1821)
Severn közeli barátja volt Keatsnek. A portrét a költő halála után festette és így idézte fel az eredeti jelenetet: „Ekkor volt legelőször beteg és éppen megírta az Ódát egy csalogányhoz, amikor egy reggel meglátogattam Hampsteadben. Úgy találtam rá a két székkel, ahogy lefestettem, és megdöbbentett rajta annak a szomorúságnak a kifejezése, amit később az Ódában olvastam.”

2. Jobbra fent: John Keats – Joseph Severn (1819)
Az első verziója enne a portrénak egy miniatűr akvarell, amit Severn a költő menyasszonyának adott, bár Keats ellenezte ezt az ajándékot.

2. Jobbra lent: John Keats – William Hilton (1822) Joseph Severn után.

Képek és leírások forrása: www.npg.org.uk

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s