Corot olvasó hölgyei

Corot 1871-ben
Corot 1871-ben

Corot, Camille (1796-1875): Francia realista festő. Fiatal korában egy posztókészítőnél dolgozott, és csak 27 éves korában szentelhette magát teljesen a festészetnek egy kisebb örökség jóvoltából. Klasszicista tájképfestészeti tanulmányok után 1825-ben Rómában ment, ahol elsősorban a Campagnát festette, a természet részletes megfigyelésére törekedett. Franciaországba visszatérve Párizsból kiindulva számos tájat megfestett, sokat dolgozott Barbizonban. Corot a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere volt, stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az ő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a klasszicista kötöttségekből. Gyakran nevezték az impresszionizmus előfutárának is.Tájképfestészetében az éles fény-árnyék hatások és a klasszikus kompozíciós megoldások után fokozatosan egy lírainak nevezett realizmusig jutott el. Mitológiai vagy valós alakokkal benépesített, szürkés-kékes árnyalatú tájképein a levegő- és a fényrezgések visszaadására törekedett, az impresszionisták előfutáruknak tekintették.

Corot: A Chartres-i székesegyház
Corot: A Chartres-i székesegyház

Franciaország számos táját megörökítette; egyik kedvelt témája szüleinek otthona volt Ville d’Avray-ben, Párizs közelében. Kedvelte a természet adta nyugalmat, ezért ihlették meg ritkán az időjárás erőteljes, félelmetes jelenségei vagy a mozgásban levő tárgyak. Képei a 1840-es évek végén ködösebbek, homályosabbak lettek, a fák leveleit tollpehelyszerű lebegésben ábrázolta. Számos “topografikus” képet is festett, ilyen például A Chartres-i székesegyház. Történelmi tájképeit Corot a Salon kiállításaira szánta. A szabadban készült vázlatok alapján összeállított kompozíciók természeti környezetbe helyezett mitológiai vagy bibliai alakokat ábrázolnak. Munkái közül napjainkban ezek a legkevésbé népszerűek, mivel hiányzik belőlük a spontaneitás. A legjobban sikerültek között említhető a Homérosz a pásztorok között. 1850 utáni korszakában festett lírikus és fantasztikus tájképei atmoszferikus jellegűek, a rokokó és a 18. századi francia festészet hatása érezhető rajtuk. A formák lágyabbak, a színeket szűk skálára redukálta, az ezüstös árnyalatokat pedig gondosan kimunkált átmenetekkel festette meg. Ezeket az elragadó, nimfákkal és fürdőzőkkel benépesített, a hajnal vagy az alkonyat ködében, homályában ábrázolt tájakat a kortársak lelkesedéssel fogadták.

A festményt 1869-ben mutatta be az akkor már 72 éves művész a párizsi Szalonban (a kortárs festőművészek munkáit bemutató kiállítás). Egy a kiállításon készült fénykép és egy litográfia alapján lehet látni, hogy a festő átdolgozta a tájképet utólag, miután a festmény a kiállításról ismét hozzá került. A bal oldalon eredetileg egy fűzfa állt, melynek levelei majdnem teljesen eltakarták az eget, a jobb oldalon pedig egy csoport fa. Ma már az átdolgozott festményt láthatjuk kiállítva a Metropolitan Múzeumban. Azt olvastam a festményről, hogy köszönhetően a mai fejlett technikának, megállapították róla, hogy az eredeti képet a festő többször átfestette, több réteg helyezkedik el egymáson; különösen a kéz tartását módosította többször.

Pályájának kezdete óta Corot szívesen festett portrékat családtagjairól és közeli barátairól. Ezeken a gazdag kereskedő-polgárságot láttatja, amelyból ő maga is származott. A Salonban néha zsánerképeket is kiállított. Ezek a képek többnyire nőket ábrázolnak, akiket semleges háttér előtt vagy műtermében fest meg, mozdulatlan, csendes és melankolikus pózban. Ezek között találjuk azokat a festményeket is, amelyeken a női alakok könyvek társaságában bukkannak fel: vagy éppen az olvasás pillanatában, vagy elmerengve az olvasottakon.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A én kedvencem az összes közül az alábbi festmény, amin tulajdonképpen alig lehet kivenni a könyvet a sétáló nő kezében.

 

Lány a víznél
Lány a víznél

Corot gondolatai:

“A természetre bíztam magam, teljesen egyedül, íme ennyi az egész”

“A művészetben a szép az igazság, amely összekapcsolódik a természet láttán kialakult benyomással… A valóság a művészet része, az érzelem pedig kiegészíti azt.”

 

Források: http://www.verslista.hu; http://www.mek.oszk.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s