Szépművészeti Múzeum: Olasz művészet – tárlatvezetés (2)

Előzmény: Szépművészeti Múzeum: Olasz művészet – tárlatvezetés (1)

A tárlatvezetés során megálltunk Sassetta (Stefano di Giovanni) egyik kisméretű festménye előtt is: Aquinói Szent Tamás imája.

Sassetta: Aquinói Szent Tamás imája, 1423-1425, Szépművészeti Múzeum, Budapest, photo: Szépművészeti Múzeum
Sassetta: Aquinói Szent Tamás imája, 1423-1425, Szépművészeti Múzeum, Budapest, fotó: Szépművészeti Múzeum

Ezzel a festménnyel már találkoztam egy korábbi tárlatvezetés során: “A kolostorkerttől a Paradicsomig: a kert szimbolikája a keresztény ikonográfiában”. Ha jól emlékszem, akkor ez a festmény azért került kiemelésre, mert ez egyike azon első alkotásoknak, amelyeken megjelenik a kolostori kert, ugyanakkor ezen látszik a törekedés a külső és belső terek ábrázolására. A kút a kert közepén a megtisztulás szimbóluma.

Az artmagazin.hu-n találtam egy nagyon jó elemzést erről a festményről Vécsey Axel tollából, aki a Szépművészeti Múzeum honlapján található képleírások nagy részét is szignálja. Ebből fogok részleteket szemezgetni, illetve Garas Klára “A Szépművészeti Múzeum” című könyvéből, ahol szintén olvashatunk egy ismertetőt Sassetta alkotásáról.

Az eddig sorra vett három festménnyel kapcsolatban is felmerült a firenzei (Giotto, Maso di Banco) és sienai (Duccio) iskolák közötti különbségek kérdése. Garas Klára könyvében ezekről a következőt olvashatjuk: “A XV. század első felében a sienai mesterek sajátos irányzatot képviselnek a hatalmas lendülettel megújuló művészetben. Jobban ragaszkodnak a középkor vallásos érzelemvilágához, gótikus formakincséhez, mint firenzei kortársaik, s igyekeznek a természetmegfigyelést, az ember és a környezet felfedezését összehangolni a hagyományos ábrázolásmóddal.” Sassetta a sienai iskola képviselője, sőt annak “legeredetibb” (Vécsey), illetve “talán legkedveltebb” (Garas) képviselője is. Eredetiségét Vécsey így magyarázza: “Úgy őrizte meg a megelőző század sienai festőóriásainak (Duccio, Simone Martini, a Lorenzetti fivérek) lírai áhítatban fogant, gyengéd finomságú hangvételét, hogy mindeközben nem vált anakronisztikussá, sőt mi több: nem csupán reflektált a kortárs törekvésekre, de egyik legbátrabb formálója is volt azoknak. […]  A képeinek terét hibátlan egységbe szervező geometrikus rendet, a rendkívül összetett építészeti részletek merész perspektíváját, a fény- és atmoszferikus hatások lenyűgöző valószerűségét vagy a mértani struktúrákat átlelkesítő, életre keltő naturalista részleteket nem a nagy firenzei kortársak példája nyomán építette be művészetébe, hanem önállóan jutott el hozzájuk. Mindezt pedig tökéletes, szerves egységbe forrasztotta a sienai hagyományokkal, hogy az éteri költészetet új, földi köntösbe bújtassa. Ecsetjének „mágikus realizmusa” nyomán valóságossá, érzékszervileg tapasztalhatóvá és átélhetővé válik a csodák, a misztérium világa”.

A festmény története:

“A kis kép Sassetta egyik főművének, az Arte della Lana oltárának predellarésze. A sienai gyapjúszövőcéh, az Arte della Lana 1423-ban rendelte meg a S. Pellegrino-templomba szánt oltárt, amely elkészültétől, 1426-tól a XIX. század elejéig állt eredeti helyén a város régi templomában.” (Garas)
Érdekes módon Vécsey egy kicsit másképpen írja le a festmény történetét: “Sassetta 1425 júniusára készült el a művel. A szabadtéri misék hagyománya egészen a 16. század elejéig fennmaradt, amikor azután az oltár a San Pellegrino-templomban, a gyapjascéh újonnan épült ottani kápolnájában nyert állandó elhelyezést. Addig az év többi napján a céh székházának tanácstermében, szekrénybe elzárva tartották.”

A festmény leírása:

“[..] az imába merült Aquinói Szent Tamást ábrázolja. A középkor egyik legjelentősebb hittudósa a Domonkos-rendi barátok fekete-fehér öltözékében térdepel egy oltár előtt, aminek asztalán kis, ötrészes oltárkép áll. E fölött földöntúli fényben izzó mennyei jelenés bontakozik ki: szentek gyülekezete körében Krisztus testesül meg, aki a Szentlélek galambját Tamás felé repteti. A csoda egy gondosan kidolgozott, megannyi ismerős részlettel valóságossá tett kolostorbelsőben játszódik le. A tér jobb oldalán könyvtárterembe pillanthatunk be, ahol az olvasópultra helyezett, részben nyitott kódexek árulkodnak arról, hogy a helyiséget általában barátok jelenléte és gondolatai telítik meg élettel – szinte még ott vibrál a levegőben a zsolozsmára elsiető szerzetesek lépteinek zaja. Tamás háta mögött, egy nyitott kapun át a kolostor kertjére és annak közepén egy kútra – a középkori közösségek mindennapi életének központjára – nyílik kilátás.” (Vécsey)

A festmény elemzése:

A tárlatvezető ennél a képnél kiemelte a perspektívát, a részletek aprólékos kidolgozását (ami például az oltáron levő piros mintájú fehér terítőnél különösen szembetűnő, és a szimbólumokat: a kutat (amit már említettem, mint a tisztaság forrása), a könyveket (amelyek Szent Aquinói Tamás ikonográfiájához tartoznak) és a galambot (ami a Szentlélek megtestesülése);  mivel a kép önmagában kisméretű, a galamb szinte miniatűrként jelenik meg, így nagyon nehezen észrevehető szabad szemmel. Nem is láttuk, amikor a tárlatvezető körbevitt bennünket, ezért, miután vége lett a tárlatvezetésnek, visszamentünk, hogy jobban szemügyre vegyük. Olyan közel kellett menni a képhez, hogy a teremőr kénytelen volt figyelmeztetni, hogy ez már olyan távolság, ami beindíthatja a riasztót…

“Sassetta festménye a teremtett világ minden apró részletét átható és a valóságosan jelen lévő Istenbe vetett őszinte, mélyen átélt hit varázslatos képi megformálása.” (Vécsey)

A mű további elemzését Prokopp Mária Sassetta című könyvében olvashatjuk. Ebben a könyvben Prokopp Mária művészettörténész elsősorban az Aquinói Szent Tamás imáját ábrázoló műremek felől közelít az életműhöz: a predellakép leírása és bemutatása, illetve a reneszánsz jellegzetességek vizsgálata áll könyvének középpontjában. Ezek elemzéséhez Cristoforo Landrino – a jeles 15. századi műkritikus – szempontrendszerét használta fel.

Jovánovics György: Relief, 2008
Jovánovics György: Relief, 2008

A festmény, mely a Szépművészeti Múzeum egyik kiemelkedő darabja, 2009-ben része volt egy a múzeum által rendezett kamarakiállításnak. A kiállítássorozatnak az volt a célja, hogy régi és új műveket mutasson be, amelyeknek közük van egymáshoz, ugyanarról szólnak, de különbözőképpen. A sorozat első kiállítása a 2009-ben 70 éves Jovánovics Györgyöt köszöntötte. 2008 telén készült reliefje mellé Jovánovics maga választotta társul a sienai mester, Sassetta oltárképének egy tábláját a múzeum Régi Képtárából, mert úgy látja, hogy mindketten a téri mélység, a dolgok térben való létezésének elfogulatlan kutatói. A kiállításról cikk: Kiállítás – Összekacsintás – Sasetta – Jovánovics (Dékei Kriszta)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s