Marc Chagall – Ámos Imre kiállítás

Pár napja nyílt meg a Nemzeti Galériában a „Chagall – Háború és béke között” című kiállítás, mely 2014 január 05-ig lesz látogatható. A kiállítás érdekessége, hogy a kurátorok, Júlia Garimorth-Foray és Kolozsváry Marianna, egy kísérő tárlatot is terveztek, mely egy magyar festő műveit mutatja be: „Ámos Imre, a “magyar Chagall”– a háború örvényében 1937-1944”.

A festőkről:

Marc Chagall 1887-ben született Fehéroroszországban, mint Moise Zaharovics Sagalov, de a második világháború után Franciaországban telepedett le, és ott is halt meg egy nagyon hosszú és zaklatott élet végén 1985-ben.
Chagall egyedi stílusa lehetetlenné teszi munkáinak besorolását bármilyen XX. század eleji irányzatba. Több festészeti irányzat elemei is felfedezhetők alkotásaiban, mivel pályája során közel került például a kubizmushoz vagy a szürrealizmushoz , de végül is a maga sajátos figuratív és narratív művészeténél maradt, és egy sokkal tradicionálisabb vonalat követett, mint a kor radikális stílusainak képviselői. Ezzel vált a modern korszak egyik legkiemelkedőbb  alakjává. Chagall zsidó identitása fontos szerepet játszott egész élete során, és az alkotásai is arról árulkodnak, hogy a festészet által igyekezett összeegyeztetni a régi zsidó tradíciókat a modern képzőművészettel. Ugyanakkor a narratív és allegorikus festészet iránti hajlama sokszor arra késztette, hogy keresztény témákat is feldolgozzon. Művei egy álomszerű világot idéznek a néző elé, valósággal „természetfölöttiek” Guillaume Apollinaire francia költő és kritikus jellemzése szerint.

Marc Chagall: A tánc
Marc Chagall: A tánc

Ámos Imre 1907-ben született Nagykállón és a második világháború során egy németországi táborban vesztette életét 1944-ben. Felesége, Anna Margit, szintén festőművész volt; közös emléküket a Szentendrei Ámos Imre-Anna Margit Emlékmúzeum őrzi. Eleinte poszt-impresszionista stílusban festett, de 1937-ben Párizsban megismerkedett Marc Chagallal, és onnantól kezdve nála is az alomszerű, asszociatív jelentésű képek váltak jellemzővé. Ámos Imre esetében is, aki Ungárról Ámosra változtatta nevét, az identitástudat jelentős ihlető erővel bírt. Késői festményei a háború borzalmas látomásait és a saját megrázó élményeit tárják fel. Sokoldalú alkotóként a festészet mellett zenével is foglalkozott, verseket is írt, és az ő munkái illusztrálják Heller Ágnes „Ímhol vagyok” kötetét.

Ámos Imre: Iszonyat, 1944
Ámos Imre: Iszonyat, 1944

A kiállításról

A festők életrajzát és életművét figyelembe véve hamar kitűnik, hogy nagyszerű ötlet volt a kurátorok részéről párhuzamba állítani a két festőt. Közös-, és ellenpontokra épül ez a iker- kiállítás, így a látogatók külön-külön is megismerhetik a két alkotók, ugyanakkor egy átfogó képet is kapnak arról, hogyan történik a XX. század első felében megélt történelem, az akkori valóság, és a hagyomány átlényegülése művészetté. Baán László megfogalmazása szerint “Chagall minden gyász ellenére az életöröm festőjévé tudott válni”, Ámos Imrének azonban nem adatott hosszú idő az alkotásra. Marc Chagall és Ámos Imre egyetlen egyszer találkozott Párizsban, és Nemzeti Galéria kiállítása mintegy azt az egyedi alkalmat szeretné szimbolikusan felidézni, illetve folytatni.

Fotó: Huszti István (index.hu)
Fotó: Huszti István (index.hu)

A kiállítás különlegessége

A Chagall tárlat ugyanezzel a címmel, de egy másik változatban volt látható idén Párizsban a Musée du Luxembourg termeiben. Ami egyedivé teszi a Budapesti kiállítást egyfelől az, hogy a hatvanöt Chagall festmény mellett láthatjuk egy hazai festő majdnem teljes művészi pályáját bemutató negyvenöt darabját. A párhuzam olyannyira erős, hogy az idelátogató francia kiállítás kurátoraira is megrendítő hatással volt. Másfelől, csak az itthoni tárlaton tekinthető meg Chagall „Az élet” című nagyméretű festménye, melyet most először hoznak el állandó, franciaországi tárhelyéből. Erről a festményről a kritikusok úgy tartják, hogy mintegy összegzi Chagall művészetét, és ahogyan a héber írást is, ezt is jobbról bal felé és fentről lefelé haladva kell „olvasni”, értelmezni; a mű ezen jellemzői által tökéletesen beleillik az itthoni bemutató koncepciójába.

Marc Chagall: Az Élet (részlet)
Marc Chagall: Az Élet (részlet)

Ajánlott cikk: Matalin Dóra – Chagall és Ámos: két zsidó sors

Ajánlott könyvek:

covers_171520Chagall: Életem 

A modern festészet egyik nagy alakjának, az orosz származású Chagallnak 1922-ben írt vallomása különös értékű. Egyszerre napló, amelyben élete első három évtizedének eseményei nyomonkövethetők, nagy szeretettel rajzolt családi tablóval és környezetrajzzal, ahol szülővárosának, Vityebszk-nek zsidónegyede, házai és lakóinak rituális élete elevenedik meg – ugyanakkor festményeihez kulcsot adó önvallomás és politikai pamflet is. Chagall szegény orosz-zsidó családból származik, sok nyomorgás és megnemértés után lesz festő. Szubjektív és passzív művészete, amelynek nem volt közvetlen kapcsolata az 1917-es társadalmi forradalommal, hazájában kedvezőtlen fogadtatásra talált. A napló ezeknek az éveknek eseményeit és benyomásait rögzíti. Szülővárosában, egy Pen nevű festőnél kezdett tanulni, később a pétervári akadémiára iratkozott, 1910–1914 között, egy gazdag mecénás jóvoltából Párizsban kapcsolatba került kora híres festőivel, íróival. A Sturm 1914. évi berlini kiállításán bemutatott képeivel alapozza meg világhírét. Közvetlenül ezután visszatért szülővárosába és feleségül vette szerelmét és múzsáját, Bella Rozent. Az 1917-es forradalom után Lunacsarszkij megbízásából Vityebszk képzőművészeti népbiztosa lesz, kollegáival való ellentéte miatt azonban 1919-ben Moszkvába költözik. Az Állami Zsidó Színház falfestményeit, függönyeit festi meg, de rövidesen teljesen meghasonlik az általa akadémikusnak vélt új művészeti irányzatokkal és annak képviselőivel, ezért egy Moszkva környéki nevelőotthonban vállal állást. 1922-ben végleg visszatér Párizsba. Bár Chagall a külső eseményeket is szubjektíven, önmagára vonatkoztatva ábrázolja, naplója, ellentmondásaival együtt érdekes dokumentum, kiegészíti a kor tablóját.

covers_250880Bella Chagall: Égő gyertyák

Bella Chagall – Marc Chagall, a világhírű festőművész első felesége – 1895. december 15-én született Vityebszkben, gazdag zsidó kereskedőcsalád hetedik gyermekeként. 1914-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Moszkvában, irodalmat és filozófiát tanult.
1909-ben Vityebszkben hozta össze a sors Marc Chagallal, aki róla festette meg a „Menyasszony fekete kesztyűvel” című híres portréját. 1915-ben megtartották az esküvőt Vityebszkben.
1935-ben Bella Chagall férjével együtt Lengyelországban járt, s ez az utazás, valamint az ott élő zsidó közösségekkel való találkozás felelevenítette gyermekkori emlékeit. Ekkor fogott hozzá jiddis nyelven visszaemlékezései megírásához. A most közreadott kötetben költői erővel kelti életre az orosz-zsidó kisváros ünnepeit, egzotikus szokásait. Ugyanaz a különös világ bontakozik ki Bella Chagall tolla nyomán, mint amelynek vissza-visszatérő igézetes látomásai feltűnnek Marc Chagall sok képén. A memoár további részében kerül sor Chagallal való találkozására, további életútja leírására.
Bella Chagall műve persze semmiképpen sem teljes magyarázata Marc Chagall művészetének. De jelzi az életmű egy nem lényegtelen alkatelemét.
S ha forma szerint Chagall „csak” illusztrálta is felesége írását, valójában e dokumentum-értékű visszaemlékezések becsét nagy mértékben emelik a mester rajzai.

covers_268169Ámos Imre: Naplók, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok

A Múlt és Jövő Kiadó által most megjelentetett „források”: Ámos Imre – napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok még a hetvenes években, főként Anna Margit tulajdonából kerületek rögzítésre, ma már az anyag jó része azonosítatlan helyen van. Az 1944-ben elhurcolt, ismeretlen helyen elpusztult Ámos Imre sokrétű irodalmi – képzőművészeti munkásságának kutatása és publicitása azonban ezek nélkül a források nélkül feltárhatatlan. A most megjelent kötethez hasonlóan ilyen teljességgel még nem kerültek közönség elé Ámos Imre művészetének dokumentumai.

Ámos Imre: Rádgondolva

Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek

Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom

Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet

Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.

B. Aliga munkatábor, 1940.

Kapcsolódó blogbejegyzés: Tárlatvezetés a Chagall kiállításon – élménybeszámoló

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s