Ganümédész a festészetben

Már két cikket is írtam a “Ganymed Goes Europe” programsorozatról, úgyhogy talán ideje lenne pótolnom azt a hiányosságomat, miszerint fogalmam sincs, ki ez a Ganymed/Ganymede, aki most éppen körbejárja Európát, bár az egyik cikk írása kapcsán annyit már megtudtam, hogy Correggio festményt készített róla. Először az élő házi-enciklopédiámhoz fordultam (a férjemhez), aki arra a kérdése, hogy tudja-e, ki Ganymed (magyarul Ganümédész) azt felelte: köze van a görögökhöz, amúgy  a Jupiter egyik holdja, egyébként meg leszek szíves több Stanisław Lem-et olvasni!

Ganümédész a görög mitológia egyik szereplője. A története röviden arról szól, hogy Trósz (trójai király) és Kallirhoé (nimfa) gyerekeként született, és egy napon, amikor éppen apja nyájait legeltette az Ida-hegyen, Zeusz – látván lenyűgöző szépségét – beleszeretett, és sassá változva elrabolta. Az Olümposzra vitte, és ott az istenek pohárnokává tette. Nyilván a szép herceg iránt érzett szeretet nem volt teljesen ártatlan, de ez tökéletesen belefért a görög mitológia világképébe, ugyanis a homoszexualitás nem tartozott a tabu témák közé, még akkor sem, ha a vonzalom kifejezetten fiatalkorú fiúk iránt nyilvánult meg.

Kíváncsi voltam, hogyan került ez a téma feldolgozásra a festészetben az idők során, és ezek a feldolgozások a történet mely részét próbálták megragadni, és mit szerettek volna művészi eszközökkel interpretálni belőle.

A témával leginkább a XVI. századi itáliai festészetben találkozunk. Olyan ismert nevek, mint Michelangelo, vagy Correggio is megfestették, de kevésbé híres festők  – Girolamo da Carpi és  Giovanni Battista Franco – vásznain is felbukkan. Több közös nevező is azonnal szembetűnik ezeket a festményeket nézve. Elsősorban mindegyik a történet legdrámaibb pillanatát örökíti meg: azt, amikor a gyanútlan herceget éppen elrabolja a hatalmas madár. Ez kifejezetten jó alkalom az alkotóknak technikai brillírozásra, ugyanis mindkét alakot mozgásban láthatjuk. Nem kis kihívást jelentett úgy megfesteni a felfelé törekvő sast, hogy közben a prédája egy eleven emberi test. Éppen ez a mozgás – mely egyszerre jelenik meg egységként és kettősségként – adja a festmények drámai vonulatát. Az egység abból adódik, hogy Zeusz és Ganümédész egymásba kapaszkodva, együtt repülnek, a kettősség pedig az istenség – halandó, illetve a ragadozó madár – emberi áldozat ellentétből. Az ellentétet tovább erősíti a játék a színekkel és fényekkel: a sas a maga sötét, szürkés-feketés tömegével foglalja el a vászon egy részét, míg Ganümédész, akit mindig ruhátlanul látunk ezeken a képeken, bőrének rózsaszínes-fehérségével képez ellenpontot.
A sas ábrázolása is többé-kevésbé egységes: méltóságot, hatalmat, erőt sugároz, mind kiterjesztett szárnyaival, mind tekintetével, mely bizonyos esetekben nagyon is emberi módon kifejező.
Ganümédész ábrázolása ezzel szemben sokkal inkább változó a különböző alkotásokon, és szerintem legfőképpen ebben rejlik az eltérő művészi interpretációk lényege, úgyhogy lássuk egyenként a képeket!

Michelangelo Buonarroti: Ganümédész elrablása, 1533 körül, Fogg Art Museum, Cambridge
Michelangelo Buonarroti: Ganümédész elrablása, 1533 körül, Fogg Art Museum, Cambridge

Ennek a szénrajznak a története erősen kapcsolódik a festő életének egy fontos szereplőjéhez. Michelangelo 57 éves korában megismerte Tommaso dei Cavalierit, egy előkelő család ifjú sarját, és azonnal lenyűgözte a fiatal férfi szépsége, megjelenése és elméje. Hosszú ideig tartó kapcsolat kezdődött köztük, Michelangelo rajzolni tanította és támogatta művészeti törekvéseit, miközben szonettekkel és rajzokkal fejezte ki hódolatát iránta. Ez az alkotás része egy mitológiai témákat feldolgozó sorozatnak, melyet a festő Tomassonak ajándékozott, és nyilvánvalóan egy allegória kettejükről. Felismerhető benne a reneszánszra és Michelangelóra különösképpen jellemző pontos, bár erősen idealizált, emberi test ábrázolása; a fiú alakjának kontúrjai láthatóan sokkal erősebbek, mint azok a vonások, amelyekkel a sast rajzolta meg. Ami az allegóriát illeti, annak ellenére, hogy a sas erőteljesen fogja áldozatának lábait, Ganümédész nyugodt arcán egy halvány mosoly látható, és a testtartásában sem fedezhető fel semmilyen védekező mozdulat, ami arra enged következtetni, hogy nincs ellenére a történteknek.
Michelangelo korábban is foglalkozott ezzel a mitológiai történettel, két tanulmánya is ismert 1502-ből és 1520-ból. Mégis ez a rajz – mely egy személyes ajándék volt Tomasso részére – vált ismerté és ihlette a későbbi feldolgozásokat.

Az egyik ilyen festményt  Giovanni Battista Franco  szignálja. Azonnal szembetűnik, hogy egy az egyben átvette Michelangelótól a sas és Ganümédész együttes ábrázolását, szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy lemásolta az eredetit, majd ezt az együttest egy tágabb térbe helyezte el, és egy komplett narratívát alkotott köré. Mivel Michelangelo 1533 körül készítette a rajzot, és csupán négy év elteltével Battista már vászonra viszi a mitológiai jelenetet, ez okot ad feltételezni, hogy annak ellenére, hogy ez egy személyes ajándék volt Tommaso részére, mégis nagyon hamar ismertté vált Michelangelo körein kívül is.

Franco Battista: A montemurloi ütközet és Ganümédész elrablása, 1537 - 1541, Palazzo Pitti, Firenze
Franco Battista: A montemurloi ütközet és Ganümédész elrablása, 1537 – 1541, Palazzo Pitti, Firenze

Ebben az esetben is egy allegóriával van dolgunk. A festményt Cosimo de Medici rendelte, és a számára győzelemmel járó montemurloi csatát jeleníti meg. A befolyásos Medici család történetében ez a csata nagy súllyal bíró fordulópontot jelentett, ugyanis a firenzei köztársaság támogatói meg akarták szüntetni a család uralmát és szerették volna helyreállítani a köztársaságot. V. Károly segítségével viszont Cosimo de Medici legyőzte a köztársaságpártiakat, és ezzel helyreállította és megerősítette saját hatalmát Firenzében.
A festményen Ganümédész szimbolizálja Cosimot, a sas  pedig a jelentősen nagyobb kiterjedésű hatalommal rendelkező V. Károlyt. Ismereteim szerint ez az egyetlen olyan festmény, ahol az elrablás története egy sokkal tágabb narrációs keretbe helyezkedik el.

Nem sokkal ezután egy ferrarai festő is megalkotta a saját interpretációját Ganümédész elrablásáról:

Girolamo da Carpi: Ganümédész elrablása, 1543-44, Gemäldegalerie, Drezda
Girolamo da Carpi: Ganümédész elrablása, 1543-44, Gemäldegalerie, Drezda

Talán ezen a festményen a legfeltűnőbb a nemiségben rejlő ellentét Ganümédész alakjánál: a férfias izomzatú testhez a festő egy kifejezetten nőies arcot párosított, és ezeket a finom, lágy vonásokat még inkább kihangsúlyozzák az arany-szőke göndör fürtök, amiket egy rózsaszínű pántlika díszít. Szerintem itt kifejezetten az erotika van előtérbe helyezve. A madár karmainak fogása sokkal gyengédebb, mint Michelangelónál, a Zeusz-sas tekintete Ganümédész felé fordul, de ez nem egy vad ragadozó pillantása, hanem sokkal inkább a szépség által lenyűgözött és elvarázsolt szerető tekintete, Ganümédész szája enyhén nyitva van, ami általában az érzékiség kifejezése, és maga a háttér is  – a zöld és fehér lágyan hullámzó kelmékkel és a puha felhőkkel  – mintha valamiféle bensőséges teret sugallna. Ugyanakkor ezen a festményen, az előző alkotásoktól eltérően, megjelenik Ganümédész szimbóluma, a serleg, ami az Olümposzon betöltendő pohárnoki szerepére utal.

Correggio festménye szinte egy időben született Michelangelo rajzával, mégis egyértelműen más a megközelítés:

Correggio: Ganümédészt elrabolja egy sas, 1531-32, Kunsthistorisches Museum, Bécs
Correggio: Ganümédészt elrabolja egy sas, 1531-32, Kunsthistorisches Museum, Bécs

Egy helyen azt olvastam, hogy ez a festmény a lélek felemelkedésének, a földi léttől való elszakadásnak az allegóriája. Ez az értelmezés szerintem megállja a helyét, amennyiben figyelembe vesszük, hogy jelentős pontokon különbözik az eddig bemutatott képektől. Elsősorban, annak ellenére, hogy itt is ruhátlan Ganümédész, a festő teljesen elrejti a nemi szervét, háttérbe szorítja a nemiséget, mert ebben az esetben sokkal inkább az ismert élettől való elszakadásra esik a hangsúly. Az én olvasatomban ezt a következő elemek támasztják alá: Ganümédész tekintette, mely szinte egyenesen szembenéz velünk, kinéz a festmény teréből, ahol az elrablás történik, a néző terébe, ahol a hátrahagyott embertársai vannak; ha megfigyeljük a kezeit, láthatjuk, hogy görcsösen kapaszkodik – ez már nem az a teljesen ellazult és nyugodt testtartás, amiben az előző képeken ábrázolják; végül pedig a kutya jelenléte és aggodalmas tekintete az elrabolt gazdája irányában is az emberi mindennapi életre utal, amitől most végleg elszakítják az ifjú herceget, hogy egy teljesen más síkon folytassa létezését. Az említett allegóriát még talán az is kihangsúlyozza, hogy az egész kompozíció vertikálisan építkezik, mind a statikus elemek (a fa a bal szélen, középen a szikla), mind a mozgások felfelé irányulnak.
A képről érdemes tudni, hogy része egy négyes sorozatnak, mely  Zeusz/Jupiter szerelmeit dolgozza fel, Ovidius Átváltozásainak szövegét véve alapul.

Phryg Ganymedesért lobogott szerelemben az égi
felség, s lelt alakot Jupiter, mit hord szivesebben,
mint a magáét. Más madarat nem méltat e cselre:
azzá lesz, mely az ő villámát hordani tudja.
Nem habozik: hazudott szárnyakkal surran a légben,
s elviszi Iliadest, aki most nektárkeverője,
bár Juno nem akarja, italt tölt nagy Jupiternek.

A festmény sorozatot a mantovai herceg, Frederico Gonzaga rendelte meg, hogy ajándékba adja V. Károly spanyol királynak. Mások úgy tartják, hogy nem az egész sorozatot szánta ajándékba, hanem csak két darabját, a másik kettőt pedig – köztük a Ganümédész történetét feldolgozó képet is – saját magának rendelte, a Pallazo Te egyik termébe, mely Ovidius Termeként ismert (a díszítése több jelenetből áll a költő fent említett alkotásából). Ma a sorozatot alkotó festmények különböző európai múzeumokban tekinthetők meg.

A második részben  XVII., XVIII és XIX századi festményeket fogok bemutatni, melyeknél már merőben más a téma megközelítése.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s