Tárlatvezetés a Chagall kiállításon – élménybeszámoló

Nemrég tértünk haza egy múzeumlátogatásról, mely csodálatos élmény volt. A Magyar Nemzeti Galériában részt vettünk a Chagall kiállítás tárlatvezetésén, majd megnéztük az impresszionistákat is, hiszen a héten véget is ér ez az időszaki kiállítás.

A tárlatvezetést a Kogart Galéria szervezte, és Gimesy Péter művészettörténész volt a tárlatvezetőnk. A tőle megszokott módon, rendkívül érdekes, informatív, összeszedett és ugyanakkor nagyon szórakoztató stílusban ismertette velünk Chagall életművének fő momentumait, különös hangsúlyt fektetve azokra a motívumokra, melyek szinte végigkísérik alkotói pályáját, és amelyektől tulajdonképpen chagalli egy Chagall kép. Ugyan maga a kiállítás csupán egy metszet a teljes Chagall életműből, ahogy ezt az alcíme – Háború és béke között –  is mutatja, mégis lehetővé teszi, hogy közel kerüljünk és megismerjük a festőt és a stílusát jellemző elemeket.

Marc Chagall: Önarckép a ház előtt (1914)
Marc Chagall: Önarckép a ház előtt, 1914

A kiállítás egy 1914-ben festett önarcképpel kezdődik. Ez a festmény a Párizsból Oroszországba való visszatérés után készült, úgyhogy a nyugat-európai, modern “-izmusok” hatása már észrevehető rajta. Érdekes megfigyelni például a hosszúkás, aszimmetrikus szemeket, melyek ráadásul ki is vannak festve; ugyanis Chagall már fiatal korábban szerette megfigyelni a saját arcán azokat a változásokat, amelyeket a festék, illetve a festék felvitele után a fény hatása okoz. Ezen a képen egy szokásos, Párizsban akkoriban divatos öltözetben jelenik meg, ami erősen kontrasztban van a háttérben látszó házzal, mely a szülőhelyét, a galíciai Vityebszket idézi. Az otthona és a családja is fontos helyet foglal el Chagall műveiben, és nagyon sok későbbi festményén is láttunk utalásokat erre.

Vityebszket láthattunk mindjárt a következő festményen is, aminél megállva Gimesy Péter elmondta, hogy ezen már szinte az összes, a későbbiekben jelentős chagall-motívum felfedezhető. Egyet ezek közül kiemelt: az öreg vándort a bal oldalon, a háztetőkön. Ennek a figurának több jelentése is van, több szállal is kapcsolódik a művész életéhez. Egyfelől utal Chagall hászid gyökereire: ez a figura a háború rettenetei és az üldözés elől menekülő örök vándor, amivé ő maga is válik az idők során; másfelől utal arra, hogy maga a művész is folyton úton van, de nem a menekülés miatt, hanem a keresés az, ami űzi: saját magát, életének és művészetének értelmét keresi, kutatja szüntelenül; végezetül pedig ez az alak egy valós jelenethez is kapcsolódik Chagall életéből: gyerekkorában a nagyapja eltűnt két napra, és miután mindenhol kereste a család, végül a háztetőn találtak rá, ahova visszahúzódott egy kis nyugalomra vágyva. A másik jelentős figura ezen a festményen a lámpát tartó bohóc, de ugyanilyen lényeges a kakas és a bakkecske is, ahogy ez a továbbiakból kiderül, valamint a mindent elpusztító, háború okozta tüzet idéző, vörösben izzó égbolt a csökkenő holddal is.

Marc Chagall: Vityebszki jelenet
Marc Chagall: Vityebszki jelenet

A családja is megjelenik már az egyik korai festményén, és a felesége alakja – az első felesége, Bella, nem csak társa, de múzsája is volt – állandó szereplője marad képeinek. Ezen a festményen a családi vonatkozáson kívül, a tárlatvezető még arra is felhívta a figyelmünket, hogy tulajdonképpen nem egy hanem hét festményt látunk: az öt kis ablakkeretben egy-egy kép, a nagy ablakkeret egy önálló hatodik képet ad, majd az ablakkeretbe foglaltakkal együtt a két alak alkotják a hetedik képet. Ez a kép-a-képben kompozíció szintén egy olyan chagalli jellegzetesség, amely könnyen beazonosíthatóvá teszi festményeit, igaz, később a különböző, de egy festményen belül elhelyezett jelenetek vagy részletek már nincsenek keretek által élesen elhatárolva.

Marc Chagall: Bella és Ida az ablaknál
Marc Chagall: Bella és Ida az ablaknál

Szinte az összes tipikus chagall motívum a saját életéhez és annak jelentős élményeihez kapcsolódik.
A kakas áldozati állat volt az ortodox zsidó vallásban: a férfiak jom kippur (az engesztelés napja, az egyik legjelentősebb ünnep a zsidó kultúrában) előtti reggelen (lehetőleg fehér színű) kakast, a nők tyúkot vesznek jobb kezükbe, miközben a 107-ik zsoltárból és Jób könyvéből vett idézeteket mondanak. Ezután bal kezükkel háromszor megforgatják az állatot fejük felett, s közben így szólnak: “ez az én helyettesítőm, ez az én engesztelő áldozatom, ez a kakas (tyúk) a halálba megy, én pedig hadd lépjek be a hosszú és jó életbe és a békébe”. Ezek után a kakasokat (tyúkokat) előírt szertartás szerint levágják, miközben ki-ki ráteszi kezét saját állatára s azt gondolja, hogy ez az állat engesztelésül szolgál bűneiért. Chagallnak van egy festménye, amelynek éppen ez a címe: A kakas. Itt felnagyítva jelenik meg a madár olyannyira, hogy egy ember képes megülni. A tradícióval ellentétben, ebben az esetben a kakas nem esik áldozatul, sőt szeretettel, védelmezőn ölelik át. Az ember és állat közötti különleges kapcsolat szintén egy olyan téma, mely gyakran felbukkan Chagallnál. Ennek talán az lehet az oka, hogy apja mészáros volt, és a festő gyerekkorban megrázó élményként élte meg az apja foglalkozásából adódó kegyetlen bánásmódot az állatokkal szemben. Az ölelés kicsiben megismétlődik a képen a csónakban látható emberi párnál is.

Marc Chagall: A kakas
Marc Chagall: A kakas

A bakkecske szintén egy ószövetségi motívum: Mózes III. könyve szerint engesztelő napon a főpap egy kecskebakra támasztotta kezét, ezzel mintegy a bakra ruházta Izrael összes bűnét, és úgy küldte a sivatagba, Azazélhoz. Maga a festő jelenik meg sokszor a bakkecske képében. A hászid szemlélet szerint képmást készíteni bűnnek számít, ezért saját magát nem ember alakban festi meg, hanem ily módon próbálja festői mivoltát összeegyeztetni azzal a kulturális háttérrel, amiből jött. Az alábbi képen a Chagall házaspárt látjuk – feleségét sokszor mint menyasszony ábrázolja – a bűnbeesés fája mellett, amolyan Ádám és Éva párként. A fejük felett egy érdekes figura röpköd: a szárnyak arra utalnak, hogy egy angyal, a  piros színe viszont arra, hogy ez az ördög. Chagall itt is, mint sok más festményén is, érdekes módon mossa el a vallásos tradícióban felmerülő határokat, saját interpretációjában jelenítve meg ismert bibliai elemeket. Bár elsőre meglepő lehet ez a hibrid angyal-ördög, mégsem az, hiszen maga az ördög is eredetileg angyal volt. Ugyanakkor érdekes belegondolni abba, hogy ha a leegyszerűsített vizuális reprezentáció szempontjából nézzük a két figurát, akkor csupán a szín a különbség a kettő között.

Marc Chagall: Szentivánéji álom
Marc Chagall: Szentivánéji álom

A legtöbb motívum egy helyen fellelhető a hatalmas “La vie” (Az élet) című alkotásán, mely tulajdonképpen egy összegzése művészi pályájának, és ugyanakkor az életének is hiszen, mint láttuk, a kettő nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. A festményt jobbról balra “olvastuk” Gimesy Péter segítségével.

A jobb oldalon látható embercsoportban a szüleit és gyerekkori énjét festette le. A kezében ott van a festőpaletta, de a hegedű is megjelenik. A hegedűnek kettős jelentősége van: egyfelől utalás a gyermekkorra, amikor egy időben a zene is érdekelte, másfelől a hegedű, a zene a táncra utal és a hászid világnézet szerint az embernek nem szabad szomorkodnia, mert ezzel megsérti Istent; nevetnie és táncolnia kell, ezzel kimutatva szeretetét és tiszteletét Isten iránt. A bohóc is benne van ebben a képrészletben, és ennek a figurának is több értelmezése van: a bohóc maga Chagall, aki szokatlan, álomszerű képeivel szórakoztatni akar, mosolyt csalni az arcunkra (láttuk, hogy a nevetés fontos); ugyanakkor a bohóc a cirkusz egyik főszereplője, a porondos cirkusz – amely szintén számtalanszor megjelenik mint téma a festményeken – a társadalom, az élet cirkuszának az allegóriája.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

A cirkusz motívuma egy másik képrészletben is megjelenik: itt három kézen álló és egy kötélen egyensúlyozó akrobatát látunk. Sokszor találunk Chagall festményein fejjel lefelé festett figurákat, de még táji elemeket is (házakat, fákat stb.): ez is egy allegorikus reprezentációja a háború által felforgatott világrendnek. A tárlatvezető egy olyan festményre is felhívta a figyelmünket, amit Chagall mindkét felén szignózott: így a festményt lehet felfordítva is nézni: úgy van megszerkesztve, hogy bármelyik pozícióban nézzük, az alsó része a szokásos nézetben van, miközben a felső része fejjel lefelé.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

A következő részleten a már említett motívumok mellett (kecskebak, kakas) megjelenik a gyertyatartó (a fény, a remény szimbóluma),  a létra (Ezékiel lépcsőfokaira utal) és a hal, mely az egyik alapvető ókeresztény szimbólum.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

Továbbhaladva ismét rábukkanunk a Chagall házaspárra, gyermekükkel; Bella itt is menyasszonyi ruhában van, mellettük az előző képről ismert virágba borult fa, és a szintén már ismert hegedűs és kék bak. A fa lábánál halványan felsejlik a Notre-Dame és az Eiffel-torony Chagall franciaországi éveit idézve a néző elé.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

Érdemes megfigyelni Bella alakjának a méretét a kép többi alakjához viszonyítva. Korán elveszített felesége (1944-ben Bella meghal, majd Chagall újraházasodik) fontos helyet tölt be végig a festő életében, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az általa elfoglalt hely a festményen belül, főleg ha megnézzük, milyen visszafogottan ábrázolta a művész a második feleségével megélt párkapcsolatát. Szintén ezen a részleten láthatunk egy a Van Gogh szobabelsőit idéző enteriőrt is.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

A festmény felsőrészén a kimaradhatatlan Vityebszk-utalás, illetve a csónak vagy hajó tele emberekkel. Ez szintén egy sajátos interpretációja a Noé történetnek: a csónakban nem állatok vannak, hanem egy hatalmas embertömeg, de ez mégis az új kezdet és az új élet szimbóluma, mert ez egyben egyike azon számtalan hajóknak, melyen sokan Amerikába menekültek a háború idején úgy, mint maga Chagall is.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

Legvégül a jobb oldalon található geometriai elemekből álló képrészletet vettük szemügyre közelebbről. A kör lehet a tökéletesség szimbóluma, a teljességgel megélt emberi és művészi élet; ezt talán az is megerősíti, hogy a körben, vagy azt érintve ismétlődnek a máshol már lefestett motívumok. Ugyanakkor ez lehet az élet emberi ésszel fel nem fogható forgataga is, melyben a valóság keveredik az álomszerű látomásokkal; vagy lehet egy nagyon stilizált óra is, az idő múlására utalva, ami a képen egymásután következő részletekben is megjelenik.

Marc Chagall: Az élet -részlet
Marc Chagall: Az élet -részlet

Mindenesetre a hatalmas festmény részleteiben, de egészében is igazán megdöbbentő hatással van az emberre. Ezt pedig sajnos nem lehet leírni, oda kell menni és meg kell nézni!

Marc Chagall: Az élet
Marc Chagall: Az élet

A kiállítást A tánc című vidám színekben ragyogó festmény zárja. Itt magyarázta el nekünk Gimesy Péter, miért nem lehet Chagallt semmilyen irányzatba sem besorolni. Ezen a képen látszik talán a legjobban, hogy a különböző irányzatok és stílusok a saját művészi szemléletén keresztül átszűrve, átdolgozva kerülnek a vászonra, kialakítva a teljesen egyedülálló Chagall-stílust: a jobb felső sarok a kubizmust idézi, az indák és levelek a szecessziót, a virágcsokor akár impresszionista is lehetne, az élénk piros hegedülő bakkecske szürrealista, a kép alsó részén látható csoport finom, légies alakjai pedig a pre-raffaeliták hangulatát vegyítik a képbe. Bevallom, nekem ez az egyik kedvencem azok közül, amiket a kiállításon láttam.

Marc Chagall: A tánc
Marc Chagall: A tánc

A festmények mellett a tárlat tartalmaz néhány illusztrációt  (például La Fontaine meséihez készített illusztrációkat), és bibliai történeteket ábrázoló, mesterien megmunkált metszetet is, így bemutatva Chagall sokoldalúságát.

Bennünket teljesen lenyűgözött, úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek  🙂

Kapcsolódó blogbejegyzés: 
Marc Chagall – Ámos Imre kiállítás

Advertisements

Tárlatvezetés a Chagall kiállításon – élménybeszámoló” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szuper.
    Annyira részletgazdagok a képek, hogy hosszú percekig lehet nézegetni, mert van mit felfedezni bennük:)
    Ámos képeiről (bár kevés ideje jutott sajnos) nem írsz? A tus rajzai nagyon erős hatásúak a kiállítás vége felé.

    Kedvelés

    • Nem néztük meg Ámos képeit, amikor ezen a tárlatvezetésen voltunk. Chagall és az utolsó előtti napjukat nálunk töltő impresszionisták voltak aznapra betervezve. Mivel Chagall még egy jó ideig látható lesz, és mivel szívesen megnézzük újra, ezúttal akár tárlatvezetés nélkül, biztos be fogunk iktatni egy Chagall – Ámos látogatást, hogy komplett legyen a kép, ahogy azt a kurátorok is elgondolták, amikor megszervezték a párhuzamos tárlatot. Erre már csak jövőre kerül sor, de mindenképpen írok majd róla.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s