Fogalomtár – színek (2): ultramarin

Az ultramarin a legkiválóbb és legdrágább kék pigment, amit már az ókorban is ismertek. A pigmentet a lazúrkőből (lapis lazuli) nyerik. A lazúrkövet az ókor óta egy a mai Afganisztán területén található lelőhelyen bányásszák, illetve 1786-ban Oroszországban, a Bajkál-tó környékén felfedeztek egy második lelőhelyet is. Nagyjából 6000 évvel ezelőtt kezdték kitermelni, először Egyiptomba került, később Európába is, ahol ékszerekbe használták drágakőként, illetve pigmentnek a festményekhez. Az európai elterjedése nyomán nyerte el a pigment a nevét, ugyanis ultramarin tengerentúlit jelent (ultra+mare). A XIX. századtól már szintetikus módon állítják elő.

Lazurit

A reneszánszban Raffaello, Leonardo da Vinci és Michelangelo is használta az ultramarint. Vermeer egyik kedvenc színe volt, annál is inkább, mivel ő egy szűk színpalettát használt. Tanulmányok sorozata született a Vermeer-kékről.

Johannes Vermeer: Levelet olvasó nő kékben, 1662-1665, Rijksmuseum, Amsterdam
Johannes Vermeer: Levelet olvasó nő kékben, 1662-1665, Rijksmuseum, Amsterdam

Nem csak ruhákon vagy tárgyakon használta az ultramarint, de olyan apró részleteknél is, amiket csak nagyon közeli és alapos megfigyelés nyomán lehet észrevenni, mint például fehér drapériák árnyékos részeinél, fekete márványlapoknál vagy zöld levélzeten. Vermeer rájött, hogy ha összekeveri az ultramarint adott arányban a szürke bizonyos árnyalataival, akkor a nappali fény ennek a festéknek olyan fényességet ad, amit másképpen nem lehet elérni. A fehér tárgyak árnyékát különösen nehéz megoldani a festményeken; a németalföldi festők rendszeresen használták a fekete és az umbrabarna keverékeit, hogy megjelenítsék a vetett árnyékot. A természetes fény ragyogását, és az általa létrehozott árnyékhatásokat viszont csak Vermeer technikájával lehet igazán jól visszaadni.

Johannes Vermeer: Nő vizeskancsóval, 1664-65, The Metropolitan Museum of Art, New York
Johannes Vermeer: Nő vizeskancsóval, 1664-65, The Metropolitan Museum of Art, New York

Évekkel később az impresszionisták fogják használni a kék pigmentet festményeik árnyékolt részein, hogy jobban hangsúlyozzák a teljes nappali fény hatásait.

Auguste Renoir: Az esernyők, 1883, The National Gallery, London
Pierre-Auguste Renoir: Az esernyők, 1883, The National Gallery, London

 

Reklámok

Fogalomtár – színek (2): ultramarin” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Néhány szó a kékről |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s