Szenvedélyek viharában – tárlatvezetés

A “Szenvedélyek viharában” című tárlatvezetést Gimesy Péter tartotta a Nemzeti Galéria XIX. századi gyűjteményében. Mint mindig, most is igazi élmény volt, nagyon sok mindent megtudtunk a megtekintett képekről, körülményeikről és alkotóikról, és közben persze élveztük a kedvenc művészettörténészünk már-már színpadra illő előadói tehetségét.

Kisfaludy Károly festményeivel kezdtük a tárlatot. Legelőször Osszián keservei előtt álltunk meg, viszont mivel erről már írtam egy másik tárlatlátogatás alkalmából, most nem fogok ismét kitérni rá. A másik két festményéről viszont már sok új érdekes dolgot tanultam.

Kisfaludy Károly: Tengeri levegői vihar, 1810 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Kisfaludy Károly: Tengeri levegői vihar, 1810 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Kisfaludy Károly: Éjjeli szélvész, 1820 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Kisfaludy Károly: Éjjeli szélvész, 1820 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Mindkét festményen felfedezhetők a jellegzetesen romantikus elemek: a vihartól felkorbácsolt fenyegető hullámok, a vészjósló felhők nehéz tömege, a villám vagy a gótikus rom. Mindkét képen jelen van az ember, és annak küzdelme a természet erejével, illetve a természet mindent elsöprő erejét ellensúlyozandó az ember által létrehozott épületek és tárgyak. Az első festmény egy személyes élményhez is kötődik, ugyanis Kisfaludy Sándor  – Károly bátyja és a magyar irodalomtörténet egy szintén fontos alakja – pár évvel korábban szerencsésen átélt egy hajótörést. A festmények hangulatáról beszélve, Gimesy Péter megemlítette, hogy ezek az úgynevezett “sötét romantikához” tartoznak, és kitért egy kicsit meteorológiai kérdésekre… Elmesélte ugyanis, hogy 1815 áprilisában kitört a Tambora vulkán Indonéziában. Ez az egyik legerősebb vulkánkitörés volt az ismert történelemben, és erőssége nagyon komoly következményekkel járt, méghozzá azzal, hogy a vulkáni hamu miatt a következő évben, 1816-ban, nem volt nyár. Európa-szerte rendkívül alacsony hőmérsékleteket mértek, a nap nem tudott kisütni, és ez – amellett, hogy a termés hiánya miatt éhínséghez vezetett – egy általános nyomott lelkiállapotot idézett elő mindenkiben. Állítólag ez elől menekülve Lord Byron, barátja Percy Shelley és ennek felesége, Mary (Wolltsonecraft) Shelley a Genfi-tó partjára utaztak, viszont ott sem volt jobb a helyzet, mint Angliában. A nyár közepén is hosszúra nyúlt estéket azzal töltötték, hogy történeket találtak ki. Ekkor írta meg Mary Shelley a Frankenstein-t, Lord Byron pedig megírta Augustus Darvell történetét, mely az első “drakula-történet”. A tárlatvezetőnk ezzel a kis kitérővel nagyon jól felidézte azt a lelkiállapotot, amit a kor művészei különböző módon dolgoztak fel.

Vidámabb festmények felé vettük utunkat, méghozzá id. Markó Károly gyönyörű olaszországi  tájképei felé.

id. Markó Károly: Halászok, 1851, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
id. Markó Károly: Halászok, 1851, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

id. Markó Károly: Tájkép Tivolli mellett szüretelő jelenettel, 1846, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG
id. Markó Károly: Tájkép Tivolli mellett szüretelő jelenettel, 1846, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Id. Markó Károly élete nagy részét Olaszországban töltötte, ezért a legtöbb festménye ottani tájakat idéz elénk. Hatással voltak rá Claude Lorrain és Gaspard Poussin, és ez a hatás az MNG-ben látható festményeken is érezhető. Ezekről a festményekről megtudtuk, hogy mindegyiken ott van a “Markó-védjegy”, vagyis a szemből festett lenyugvó nap. Nem csak szokatlan így tájképet festeni, de rendkívül nehéz is, nagyon komoly tudás kell ahhoz, hogy a fényhatások egy ilyen jellegű képnél a megfelelő módon kerüljenek megjelenítésre. Kompozíció szempontjából megfigyelhető a tér hármas tagolása: előtér, középtér és háttér, illetve az emberi alakok jelenléte és azok elhelyezése, mely azt a célt szolgálja, hogy “visszalökje” a néző tekintetét. A festőről és stílusáról ajánlom olvasásra ezt a cikket: Pictus Arcadicus. Markó Károly és köre.
Ezek után, bár eredetileg nem tartozott a tárlat témájához, de érdekességként megnéztünk egy különleges Markó alkotást, mely nem illik bele életművébe.

id. Markó Károly: Visegrd, 1826-30, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
id. Markó Károly: Visegrád, 1826-30, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Ez a festmény itthon készült és itthoni témát dolgoz fel, és ebből a szempontból különlegességnek számít a Markó festmények között. Továbbá nem a tőle megszokott megvilágításban látjuk a visegrádi várat. Mielőtt bármit is elmondott volna erről a festményről, Gimesy Péter megkérdezte tőlünk, hogy mi az a két elem/rész a képen, ami teljesen egyforma nagyságú. Egy ideig nézegettük, majd amikor feladtuk, megtudtuk, hogy a helyes válasz: a domb és az ég, ugyanis egy kicsit jobban szemügyre véve a jin-jang szimbólum ltászik kirajzolódni a tájból. A művészettörténész szerint ez a tájkép, mely a vitalizmust (az élet mibenlétére vonatkozó természetbölcseleti elméletet) idézi, a természet öröklétét helyezi ellentétbe a vár romjaival, melyek ebben az esetben a mulandóság jelképei.

A Ferenczy festmények előtt is elidőztünk jó darabig.

Ferenczy Károly: Orfeusz, 1894, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ferenczy Károly: Orfeusz, 1894, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: ferenczy-mng.blogspot.hu
Ferenczy Károly: Ádám, 1894, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ferenczy Károly: Ádám, 1894, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Ferenczy Károly: Ábrahám áldozata, 1901, Magyar Nemzeti Galéria. Budapest
Ferenczy Károly: Ábrahám áldozata, 1901, Magyar Nemzeti Galéria. Budapest
Ferenczy Károly: Józsefet eladják testvérei, 1906, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ferenczy Károly: Józsefet eladják testvérei, 1906, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Az első festmény ezek közül egy Donát János, szintén az Orfeusz témát feldolgozó alkotásához kapcsolódott, amit előzőleg láttunk. Azzal ellentétben itt csak magát Orfeuszt látjuk, egy olyan kompozícióban, ami a színpadias elrendezést idézi elénk azzal, hogy az ábrázolt alak csak térdtől felfelé jelenik meg a képen, a néző közvetlen közelében.
A második, Ádámot ábrázoló festmény igazán kitűnik méretével a többi Ferenczy-kép közül; talán nem is festett másik ekkora méretű vásznat. Gimesy Péter a kéztartásra hívta fel a figyelmünket, mely a Jézus-ábrázolásokra jellemző, mintha a festő egy alakban szerette volna megjeleníteni a két bibliai szereplőt, illetve azok sorsának tragikumát.
A harmadik és a negyedik festmény igazán izgalmas háttérrel rendelkezik, ugyanis mindkettőn Ferenczy a saját fiát használta modellnek, és az apa-fia közötti nem éppen súrlódásmentes kapcsolat is megjelenik valamilyen szinten ezeken a festményeken. Az Ábrahám áldozatáról maga a fia, Valér mesélt a könyvében: “Így jött létre például az »Ábrahám áldozata«, melyhez én voltam a feláldoztatását megadással váró Izsák, egy gimnáziumi osztálytársam pedig – a később kalandos életű, katolikus papból újságíróvá vedlett, s végül a világháborúban hősi halált halt Kuszkó Dezső – az angyal, aki Ábrahámot kézen fogva siet meggátolni a gyilkosságot. Ábrahám alakjához »hivatásos« modellt fogadott atyám, egy öreg cigány személyében. Állandóan a helyszínen álltunk modellt, fák alatt, az erdő sűrűjének egyik helyén, melynek lombozatát, világítását különösen alkalmasnak találta képe hangulatához. Valamennyi szabadlevegős képét az első ecsetvonástól az utolsóig kint a helyszínen festette, még a legnagyobbal, a »Józsefet eladják testvérei« című sokalakos, monumentális képével se tett kivételt.” (Ferenczy Valér: F. K.,Nyugat, Bp., 1934.)
A Józsefet eladják a testvérei című festményről megtudtuk, hogy ezt valószínűleg Thomas Mann is látta, és ez is az egyik ihlet forrása lehetett az író azonos című regényének.

A tárlatvezetést Munkácsy képeivel zártuk.

Munkácsy Mihály: Húsvéti locsolkodás, 1864, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Munkácsy Mihály: Húsvéti locsolkodás, 1864, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Munkácsy Mihály: Vihar a pusztán, 1867, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Munkácsy Mihály: Vihar a pusztán, 1867, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A Húsvéti locsolás c. festmény kapcsán elhangzott, hogy a festők egyik gyakorlási módszere az volt, hogy egyes képeikbe “rejtett” tanulmányokat készítettek klasszikus művek alapján. Ezen a festményen például a jobb oldalon “birkózó” pár a Laokoón szoborra emlékeztet, de lehet Herkules és Antaiosz birkózása is.
A Vihar a pusztán a kiegyezés évében készült, így történelmi tájképként is lehet értelmezni, az éppen aktuális politikai eseményekről való elmélkedésként. Hangulata mindenesetre visszaidézte a tárlatvezetés elején látott viharokat ábrázoló festményeket.
Az Ásító inasról én most tudtam meg, hogy önarckép. Utánaolvastam, és Végvári Lajos A magyarországi művészet története c. könyvben ezt egy kicsit árnyaltabban fogalmazza meg: ha maga a festmény nem is önarckép, viszont a tanulmány, ami szintén ismert, nagy valószínűséggel az. A beállítás mindenképpen nagyon egyedi a festészetben, ritkán találkozhatunk hasonlóval. A tárlatvezetőnk Munch Sikolyával helyezte párhuzamba Munkácsy elgondolását. A festményről több elemzést a MEK-en olvasható.

Még bármeddig tudtuk volna hallgatni Gimesy Pétert, ahogy egyik-másik képről mesél, és az irodalomtól elkezdve, a történelmen át a filozófiáig összetett kulturális keretbe helyezi az adott alkotásokat, ezzel sokkal többet és érdekesebben “tanítva”, mintha csak a szigorúan vett festészettörténeti elemekre, illetve a műelemzésre szorítkozna.

Advertisements

Szenvedélyek viharában – tárlatvezetés” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyszerű beszámoló! Híven visszatükrözi, sőt ki is egészíti a tárlatvezetésen hallottakat.Jó felidézni a kellemes szombat délutáni program élményét. Köszönöm!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s