XIX. századi szerepjáték – tárlatvezetés

A Magyar Nemzeti Galériában ma a szokásos délutáni program volt: Gimesy Péter tárlatvezetése egy kis váratlan eseménnyel fűszerezve, ugyanis a múzeum egy része már 16:00-tól le volt zárva privát rendezvény miatt, és ki volt írva a bejáratnál, hogy ma korábban zárnak, úgyhogy a tárlatvezetőnknek át kellett alakítania az eredetileg tervezett útvonalat. Mivel máskor is előfordult, hogy nem szigorúan a meghirdetett témával kapcsolatos festményekről beszélt, és mégis rettentő érdekes és élvezetes volt a tárlatvezetés, ez a tény most sem zavart senkit, legfeljebb azt hiányoltuk, hogy a korai zárással való sürgetés miatt valamivel kevesebb idő állt rendelkezésre. Leginkább önarcképeket ábrázoló festményeket néztünk, de volt köztük olyan is, ami sokkal direktebb módon kapcsolódott a tárlatvezetés címében szereplő “szerepjáték” fogalmához.

Balassa Ferenc (Pozsony, 1794 – Bécs, 1860) önarcképével kezdtük. A művész süketnéma létére a Siketnéma Intézetben, Vácott kezdett festészettel foglalkozni, majd Bécsben, Münchenben és Rómában képezte magát tovább. A festményről Gimesy Péter elmondta, hogy tükrözi azt a bezártság érzetet, ami a festőre jellemző volt fogyatékosságából adódóan – erre utalna például az, hogy az arcának egy része – a fényviszonyok sajátos beállításának köszönhetően – szinte teljesen árnyékban van. A festmény hangulata – az öltözet jellegéből és a háttérben látható táj elemekből kiindulva – kifejezetten romantikus.

Balassa Ferenc: Önarckép, Magyar Nemzeti Galéria, Budapes
Balassa Ferenc: Önarckép, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Az önarckép mellett látható egy tájkép Hofbauer Jánostól, amely a dévényi várat ábrázolja, de ugyanakkor egy történelmi utalást is tartalmaz, mivel a kép egyik oldalán látható a császári-királyi szabadalmazott Első Dunagőzhajózási Társaság első hajója, a Franz I., mely a haladás, a nyugati fejlett társadalom szimbólumaként jelenik meg, miközben a kép másik oldalán, mintegy ellentétben vele néhány egyszerű halászcsónakot pillantunk meg. A festményen felfedezhető Markó hatása a szemből ábrázolt felkelő napban.

Hofbauer János: Dévény vára, 1830, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG
Hofbauer János: Dévény vára, 1830, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Lányi Sámuellel (1792 –1860) folytattuk, aki úgy kapcsolódik a Balassa családhoz, hogy nemcsak festő volt, hanem vízépítő mérnök is, és ebben a minőségben dolgozott a Balassa uradalom területén. Barabás Miklós baráti köréhez tartozott, de mérnökként csak kedvtelésből festegetett, elsősorban táj- és arcképeket. Az önarcképe igazán egyedülálló pózzal szembesíti a nézőt, de mint azt Gimesy Péter kiemelte, nem is ez a legmeglepőbb eleme ennek a képnek, hanem a művész fején látható jakobinus sapka, mely egy állásfoglalás hivatott ábrázolni az éppen akkor aktuális politikai eseményekkel kapcsolatban. Ugyan a  kép sokkal korábban készült, a festő részt vett az 1848-as szabadságharcban.

Lányi Sámuel: Önarckép 1840, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Lányi Sámuel: Önarckép 1840, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Barabás Miklós (1810- 1898) egyik ismert alkotása következett, a Galambposta, mely a Biedermeier hangulatot árasztó életképeinek egyik kiemelkedő példánya. A tárlatvezetőnk felhívta a figyelmünket a festményben rejtőző “izgalmas szimbolikára”. A szoba, amelyben a fiatal nő ül, kalitkának is tekinthető, ahonnan a szerelem fogja kiszabadítani. A galamb mindkettőnek a jelképe: a hűséges, igaz szerelemé, de a szabadságé is (hiszen bár a lány még két keze között tartja, fél szárnya már szabadon van, és tudjuk, hogy hamarosan kirepül a kép szélén látható ablakon); fehért színe ugyanakkor az ártatlanságra utal. A jelképek mellett, a színek is kódot rejtenek: a lány piros sálja, fehér ruhája és a háttérben látható zöld drapéria a nemzeti színeket idézi a néző elé, és ez abban a korban különös jelentőséggel bírt. Ha pedig szóba kerülte a színek, azt is megtudhattuk, hogy Barabás Miklós generációjához tartozó festők között éppen valamifajta furcsa versengés folyt: melyikük tudja a fehér legtöbb és legszebb árnyalatait megjeleníti a vásznon. Ezen a festményen is eltérő az ablakkeret fehérje a ruha, illetve a galambtollak fehérjétől.

Barabás Miklós: Galambposta, 1843, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Barabás Miklós: Galambposta, 1843, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Még egy festmény erejéig maradtunk Barabásnál és a szerelem témájánál. A festményen látható növény – a szalagfű – állítólag hallucinogén hatású, és ezért itt a csábítás jelképeként szerepel. Próbáltam utánanézni, hogy pontosan mi is ez a szalagfű, de szinte semmit nem találtam róla. Egyetlen egy helyen említik a latin nevét, de mivel máshol nem találtam, nem vagyok benne biztos,  hogy ez egy és ugyanaz: Phalaris picta (pántlikafű). A csábítás szimbóluma mellett itt is fellelhető ugyanaz a színkód, mint az előző festményen.

Barabás Miklós: Szalagfű (enyelgés), 1841, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Barabás Miklós: Szalagfű (enyelgés), 1841, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Wéber Henrik (1811-1866) egyik olyan festményével folytattuk a tárlatvezetést, amin látszik az itáliai, különösen a velencei festészet hatása. Mosonyi Mihály öltözetének a díszítése a szecesszió előképeként jelenik meg a néző előtt.

Wéber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerző és felesége, 1840 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Wéber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerző és felesége, 1840 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

A velencei festészet hatása Telepy Károly (1828-1906) önarcképén is látszik, hiszen öt évig ott élt és ott fejezte be a tanulmányait.

Telepy Károly: Önarckép, 1850, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Telepy Károly: Önarckép, 1850, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Keleti Gusztáv (1834-1902) Eötvös Lorándról készített gyerekkori portréja után pár szó erejéig megálltunk Madarász Viktor (1830-1917) önarcképe előtt is:

Kelety Gusztáv: Eötvös Lóránd ifjúkori arcképe, 1858, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Kelety Gusztáv: Eötvös Lóránd ifjúkori arcképe, 1858, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Madarász Viktor: Önarckép, 1863, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Madarász Viktor: Önarckép, 1863, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Természetesen Székely Bertalan (1835-1910) önarcképét sem hagyhattuk ki, hiszen a művészettörténet ezt a festményt szokta a leginkább úgy emlegetni, mint egyfelől a legjobb magyar portré, másfelől mint a legjobb Bertalan festmény. Gimesy Péter kiemelte, hogy a póz olyan, mintha éppen most fordult volna a néző felé, mintha egy mozdulatsor végén lenne, ezzel a fajta “pillanatfelvétellel” pedig Bertalan kora előtt jár, hiszen ezt majd évtizedekkel később fogjuk látni az impresszionistáknál. Ugyanakkor a foltszerű ecsetkezelés is az impresszionista irányzatot vetíti előre. A stílusokat tekintve is izgalmas képpel állunk szemben, hiszen a realizmus és romantika ötvözése jelenik meg a festmény kompozíciójában.

Székely Bertalan: Önarckép, 1860, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Székely Bertalan: Önarckép, 1860, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Tárlatvezetésünk Benczúr Gyula (1844-1920) festménye előtt végződött. Nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg ezzel a képpel kapcsolatban. Például, hogy a festményen látható szerelmi szerepjáték nem csak kitaláció, hanem történelmileg alátámasztott tény; hogy a festményt II. Lajos bajor király (akit Őrült Lajos királynak is neveztekrendelte meg Benczúrtól. A kép ennek megfelelően illik a bajor király személyiségéhez, ugyanis egyfelől nagy csodálója volt XV. Lajosnak, másfelől pedig ő is különc volt – Gimesy Péter több vicces történetet is elmesélt erről a furcsa uralkodóról, és megemlítette Visconti “Ludwig” (1972) című filmjét, ami az életét mutatja be.

Benczúr Gyula: XV. Lajos és Mme. Dubarry, 1874, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Benczúr Gyula: XV. Lajos és Mme. Dubarry, 1874, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Reklámok

XIX. századi szerepjáték – tárlatvezetés” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Tintapatrónus!
    Nemrégiben értesültem erről a blogról miután megkérdezték tőlem kollégák hogy felhasználhatnak -e belőle anyagokat! Első ránézésre egész érdekes és alapos összefoglalókat látok a vezetéseimről, sőt még egy ppt előadásom anyagát is megtaláltam itt:)
    A fentiekkel kapcsolatban két kis kiegészítés : Dévény vára : Hofbauer János 1830-33 közötti műve és nem Balassáé. Visconti filmjének címe : Ludwig.1972-ből. Ezek után ha netán legközelebb az MNG-ben jár igazán érdekes lenne önnel személyesen is megismerkedni!
    További sok sikert kívánva üdvözli Önt:
    Gimesy Péter
    Filozófus-művészettörténész-tárlatvezető
    Magyar Nemzeti Galéria

    Kedvelés

    • Kedves Gimesy Péter!
      Igazán nagy megtiszteltetés számomra, hogy ellátogatott a blogomra. Köszönöm a pontosításokat, a film címe csak elírás, már javítottam is.
      Remélem, nem gond, hogy az előadásokon vagy tárlatvezetéseken készített jegyzeteimet publikussá teszem. Ezek a tárlatvezetések újabban családunk rendszeres hétvégi programját képezik, nagy élvezettel veszünk részt rajtuk, és örömmel örökítem meg a blogomon ezeket az eseményeket az irodalmi és személyes élményeim mellett. A képzőművészet iránt az utóbbi két évben kezdtem el behatóan érdeklődni, és mivel munka mellett sajnos nincs lehetőségem a szokványos oktatási keretek között tanulni, autodidakta módon próbálom képezni magam, és ezért minden adódó lehetőséget megragadok, hogy gazdagítsam ismereteimet. Ezért is fordulhatott elő, hogy egy komplett előadás anyagot talált a blogomon, hiszen nagyon serényen jegyzeteltem 🙂
      Igazán örülnék, ha személyesen is megismerhetném, és felhasználnám az alkalmat, hogy kérjek egy interjút a blogomra, ha nem veszi tolakodásnak 🙂

      Előre is köszönöm, és további szép hetet kívánok.

      Balázsné Boros Dóra

      Kedvelés

  2. Köszönöm a visszajelzést 🙂 Most határozottan kevesebbet tudtam megjegyezni abból, amiket Gimesy Péter mondott, éppen a sietség miatt, de ami eszembe jutott, azt még tegnap este gyorsan leírtam. Emiatt is engem egyáltalán nem zavarna, ha több alkalommal is ugyanazokról a festményekről beszélne. Egyfelől azért nem, mert csak nemrég “szoktunk rá” a családdal, hogy – amikor egyéb hétvégi programok engedik – akkor elmenjünk a tárlatvezetéseire, szóval nekünk még sok minden újdonság; másfelől pedig biztos vagyok abban, hogy bár úgymond kívülről “fújja” a festményekkel kapcsolatos mondandót, az előadói stílusa és a hihetetlen műveltsége úgysem engedi meg neki, hogy két teljesen egyforma bemutatást tartson egy és ugyanarról a képről 🙂

    Kedvelés

  3. Őszinte elismerésemet és köszönetemet szeretném kifejezni a tárlatvezetés remek összefoglalásáért. Gimesy Péter időkalauza mindig nagyon sokat segít a festmények megismerésben, megértésében. Kár, hogy a mostani tárlatvezetés kissé sietősre sikeredett a születésnapi urizálás, egy XXI. századi szerepjáték miatt.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s