A múzsa keresése – tárlatvezetés előzetes

„Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel árasztja el szívét.” (Jókai Mór)

Szombaton (április 12. – 16:00 óra) ismét egy különleges sétán vehetünk részt a Nemzeti Galériában, ahol Gimesy Péter művészettörténész tart tárlatvezetést „A múzsa keresése” címmel a XX. századi gyűjteményben.

Elárulom, az egyik kép, aminél tetten érhetjük az alkotót, amint éppen megtalálja múzsáját, Ferenczy Károly Festő és modell (műteremben) című festménye lesz.

Ferenczy Károly: Festő és modell, 1904, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ferenczy Károly: Festő és modell, 1904, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Ferenczy Károlynak (1862-1917), aki a Nagybányai csoport egyik vezéregyénisége volt, ez a festménye 1904-ben készült, és még ugyanabban az évben bemutatásra került a Műcsarnok téli kiállításán, majd a magyar állam vásárolta meg. A festményen egy tudatosan megszerkesztett „pillanatképet” láthatunk: azt a pillanatot, amikor a festő elmagyarázza a műterem karosszékén üllő modelljének, milyen testtartásba helyezkedjen el, egy olyan gesztussal, melyet akár alkotó-gesztusnak is nevezhetünk, hiszen ennek következtében születik meg a mű. A visszafogott színezésű, szürkésbarna tónusú kép igazi értékét a mozdulatok ritmusa adja, mely a vonalak által jön létre. Izgalmassá az ellentétek teszik: a háttérben látható képkeret és a bútor egyenes vonalainak ellentéte a test görbületét és a kézmozdulatokat követő vonalakkal, a nézőnek hátat fordító, felöltözött, rejtélyes (hiszen nem látjuk az arcát) férfialak ellentéte a velünk kihívóan szembenéző ruhátlan női modellel, aki ugyan nem rejteget semmit, mégis áraszt valamilyen titokzatosságot. Talán a legizgalmasabb az egészben az a tudat, hogy tanúi vagyunk egy festmény születésének, hogy egy olyan térbe (a műterem) és időmomentumba (a mű keletkezésének egyik mozzanata) pillanthatunk be, ahová nézőként nem szoktunk betekintést nyerni, hiszen általában csak az elkészült alkotást látjuk. Ide pedig a festő szintén egy ellentét mentén enged be bennünket: szemünk előtt a még üres keret és már születendő kép. Kiváltságos állapot ez…

A „Művészet” folyóirat egyik 1905-ben megjelent számában Meller Simon  – a századforduló  egyik elismert művészettörténésze – a következőket írta erről az alkotásról ”Ezen [a festményen] az intérieur meleg levegője feloldja a női test formáinak éles határozottságát, s a tónusok finom lágysága és összhangja teljessé teszi a testnek—természet híján – legalább a környezettel való kapcsolatát.” Talán nem is véletlenül említi Meller a természet hiányát, hiszen Ferenczynek van egy korábbi, 1901-ben készült festménye hasonló címmel, ahol viszont a festő és modellje egy teljesen más környezetben látható.

Ferenczy Károly: Festő és modell, 1901, magántulajdon
Ferenczy Károly: Festő és modell, 1901, magántulajdon

Érdekes kalandozás lehet a párhuzamokat felfedezni a két kép között, hiszen teljesen más feszültséget kelt az egyiknek a zárt belső tere a másikkal összehasonlítva, melyen nem csak a két szereplő él, hanem körülöttük az egész környezet. Sajnos ez a korábbi festmény magántulajdonban van, így csak reprodukciókról ismerhetjük.

Hol, mikor és hogyan találnak még egymásra alkotók és múzsáik az a tárlatvezetésen kiderül 🙂

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s