Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (1)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század)

Protoreneszánsznak nevezzük azt a korszakot, mely közvetlenül megelőzi a reneszánszt. Ez egy átmeneti időszak, és éppen ezért az ekkor keletkezett művészeti alkotásokban megtalálhatók a késő középkorra jellemző stílusjegyek, de ugyanakkor már azok a törekvések is felfedezhetők, amelyek a reneszánsz művészet kiindulópontját képezik.
Ilyen például a klasszikus művészet tanulmányozása és annak formai és tartalmi elemeinek a felhasználása, illetve a humanizmus hatására az emberre és annak földi életére áthelyezett hangsúly. Ezt az is mutatja, hogy  az alkotók nagyobb figyelmet fordítanak a természetre, és elkezdenek arra törekedni, hogy az ember-, és térábrázolás minél élethűbb legyen. Első lépésként a fényviszonyok újfajta kezelésével, illetve az alakok tömegének naturalisztikus megjelenítésével próbálják ezt elérni. Ennek egyik nagy úttörője Giotto di Bondone, aki a XIII.-XIV. századok fordulóján alkotott.
Viszont mielőtt róla és a kor többi festőjéről beszélnénk, mindenképpen meg kell említenünk két szobrászt, akinek a munkáiban egyértelműen tetten érhető az eltávolodás a középkori hagyományoktól és a klasszikus művészet felé való közeledés.

Nicola Pisano: A pisai keresztelőkápolna pulpitusa (1260)

A pisai keresztelőkápolnának az építése a XII. század közepén kezdődött el, és a késő-középkorra jellemzően a helyi katedrálissal (mely ferde tornyáról híres) szemben kapott helyet, így együtt alkotva a város vallási központját. Ugyanezt az elrendezést találjuk más itáliai városállamokban is, például Firenzében.

Firenzei katedrális és keresztelőkápolna
Firenzei katedrális és keresztelőkápolna
Pisai katedrális és keresztelőkápolna
Pisai katedrális és keresztelőkápolna

A pisai keresztelőkápolna pulpitusát Nicola Pisano díszítette, és ennek egyik eleme a felső részt mintegy a vállain tartó Erő allegorikus ábrázolása. Ha közelebbről megfigyeljük ezt a szobrot, akkor észrevesszük, hogy ez már nem a jellegzetes középkori szobor: mind formájában, mind tartalmában ez az ókori görög stílust idéző alkotás. Az Erő, mint keresztény erény, itt megszemélyesítve jelenik meg Héraklész (Herkules) mitológiai alakjában: egy oroszlánbőrt látunk a karján átvetve, az egyik kezét egy oroszlán fején tartja, a vállán pedig egy oroszlánkölyköt visz. Az alaknak a testtartása is a ókori klasszikus kultúrát idézi elénk: a középkori merevség eltűnt, a férfi kontraposztban áll, testének egyes részletei aprólékosan kerültek kidolgozásra, és az egészből árad a valószerűség. Az, hogy Nicola Pisano az ókori alkotások mintájára formálja meg alakját, egyáltalán nem meglepő: Pisát a romaiak alapították, és ennek nyomai Pisano korában is fellelhetők szerte a városban, így adódhatott alkalma római szobrok tanulmányozására.

Nicola Pisano: Az Erő (pisai keresztelőkápolna pulpitusa), 1260, Pisa
Nicola Pisano: Az Erő (pisai keresztelőkápolna pulpitusa), 1260, Pisa

 

Giovanni Pisano (Nicola Pisano fia): A pistoiai Sant’Andrea templom pulpitusa (1301) – A betlehemi gyermekmészárlás

A betlehemi gyermekmészárlást ábrázoló relief a pulpitus egyik oldalán található. Az alakok ábrázolásában megfigyelhető Giovanni Pisano törekedése arra, hogy – mint apja alkotásaiban is – ezek minél inkább természethűek legyenek. Ugyanakkor ő egy lépéssel továbbhalad (és például ebben fedezhető fel a humanizmus hatása): a valóságos megjelenítésen túl arra is különös figyelmet fordít, hogy alakjai érzelmeket fejezzenek ki arcvonásaikkal és expresszív mozdulataikkal, és éppen ezzel sikerül létrehoznia egy valóban felkavaró jelenetet.

Giovanni Pisano: A pistoiai Sant'Andrea templom pulpitusa, 1301 (részlet)
Giovanni Pisano: A pistoiai Sant’Andrea templom pulpitusa, 1301 (részlet)

 

Így tehát láthatjuk, hogy ugyan még csak a XIV. század elején vagyunk, de az itáliai mesterek már nagyon komoly lépéseket tesznek abban az irányban, mely szakít az addigi kizárólag frontális, mozdulatlan, stilizált, középkori ábrázolásmóddal, és elindul azon az úton, mely majd az érett reneszánszban fog kiteljesedni, ahol a tökéletes arányok, a matematikai pontossággal megjelenített tér, és a mélységesen emberi, megszólalásig élethű alakok térben való precíz elhelyezése fogják jelenteni a művészek számára a kifogástalan alkotás ismérveit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s