Várséta az MNG önkénteseivel

10376734_488277704636372_742591588582546341_n

Június 18-án a Magyar Nemzeti Galéria önkénteseinek egy része (köztük frissen “véglegesített” jómagam is) részt vett egy vársétán, melynek célja az volt, hogy jobban megismerjük a Várnegyedet, hiszen mint önkéntesek, az infó-pultban gyakran kell magáról a Várról is útmutatás adnunk a hozzánk látogatóknak. Főleg a külföldi turisták között akad több olyan is, aki nem is a Galériát szeretné megnézni, csak – mivel ez az egyik fő épület a környéken – ide tér be tájékozódni. Emlékszem, amikor az első napon, már mindjárt az oktatásom elején, felhívták a figyelmemet arra, hogy ne lepődjek meg, de a Galéria információs pultja sokszor egy Tourinform iroda feladatait is el szokta látni. Az önkéntesek által vezetett várséták tehát rendkívül hasznosak munkánk elvégzésében. Viszont már mindjárt az első alkalommal meggyőződhettem róla, hogy ennél sokkal többet jelent egy ilyen csoportos kimozdulás, és ezt az élményt szeretném az alábbiakban megörökíteni, illetve megosztani azokkal, akik most nem tudtak hozzánk csatlakozni.

Két órán át sétáltunk, és ez idő alatt a Dísz térrel, a Tárnok utcával, a Bécsi kapuval és a Kapisztrán térrel ismerkedhettünk meg közelebbről. Két, a köreinkből való sétavezetőnk volt: Rieger Mária és Záhorszky Edit, és velünk tartott Halász Rita művészettörténész és Ruzsits Ágnes is, akik az MNG önkéntesek koordinátorai. Egy önjelölt és nagyon lelkes fotóriporterünk is volt, akinek a képei bizonyítják mennyire élveztük, hogy ott lehettünk, hogy új és érdekes dolgokat tudhattunk meg a Várról, meg egyáltalán, hogy együtt részesei voltunk egy különleges kalandnak, mert ahol érdeklődő és kíváncsi önkéntesek gyűlnek össze egy helyen, ott bizony történnek izgalmas dolgok is.
No, de ne szaladjunk ennyire előre…

A Dísz tér a háború alatt
A Dísz tér a háború alatt

A  séta első első részét Rieger Mária vezette, aki a Dísz téren és a Tárnok utcában sorakozó régi és újabb kori épületekről mesélt nekünk. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha eddig csukott szemmel jártam volna minden egyes alkalommal, amikor feljöttem a Várba, és annak ellenére, hogy szerelmese vagyok mindennek, ami a régi korokból származik, valahogy eddig megelégedtem azzal, hogy ezeket az épületeket kívülről megcsodáljam, és elolvassam a kihelyezett ismertetőket, de például soha nem vettem a fáradságot, hogy alaposabban utánanézzek legalább azoknak, amelyek különösen a szívemhez nőttek. Most viszont megismerhettem történetüket, megelevenedtek előttem azok az emberek, akik bennük laktak (köztük sok híresség a társadalmi élet legkülönbözőbb területeiről: a történelmi személyiségektől kezdve egészen a kéteshírű színésznőkig), és mintegy életre kelt azoknak a koroknak a hangulata, amelyekről Mária éppen mesélt nekünk. A Batthyány-palota, a De La Motte-Beer palota (melynek belső termei csak tavaly nyártól látogathatók), a Pápai Nunciatúra egykori épülete, melyhez egy második világháborús “kémtörténet” is kötődik (ennek egy másik szereplője az éppen szemközt található  Edelsheim-Gyulai ház), majd tovább a Tárnok utcán haladva: a Vár legrégebbi, a középkorból származó épülete, nem sokkal távolabb a ma mint patikamúzeum működő legrégebbi patikája a negyednek (az Arany Sas patika), a hangulatos Balta-köz a szintén több évszázados, a Vár egyetlen fennmaradt utcahídjával, végül pedig a Szentháromság téren az Athéné-szobor, ezek mind-mind sokkal közelebb kerültek hozzám, és mostantól sokkal többet jelentenek, mint egyszerűen csak szép, régi házak, terek és köztéri szobrok.

A De La Motte-Beer Palota belseje
A De La Motte-Beer Palota belseje

A séta második része a Szentháromság térről indult Záhorszky Edit vezetésével. Megismerhettük a ma mint Magyarság Háza működő egykori kollégium izgalmas történetét, majd a gyönyörűen felújított Fortuna utcán át eljutottunk a Bécsi kapu térhez. Itt olyan sok érdekesség van egy helyen, hogy hosszabb ideig is elidőztünk, hiszen itt található az Országos Levéltár főépülete (amelynek szintén lenyűgöző a históriája), itt áll Budapest legrégebbi evangélikus temploma, valamint a Kazinczy-emlékkút, és két olyan ház is, amit mindenképpen érdemes közelebbről megismerni. Az egyik a Bécsi kapu tér 7. szám alatt található, Hatvany-villának is ismerik, és egykor az irodalmi élet egyik fő színhelye volt. A ház előtti járdán azon hírességek aláírásai láthatók, akik itt megfordultak. Csak egy kis ízelítő abból, amit Edittől tudtunk meg: Thomas Mann is a ház vendége volt, és egyik este József Attilának alkalma volt elszavalni az üdvözlésére írt verset, miközben a háttérben Bartók zongorázott… A ház falai talán még őrzik valahol, valahogy ennek az estének a hangjait, érzelmeit, gondolatait…

Hatvany-ház. Bécsi kapu tér 7.
Hatvany-ház. Bécsi kapu tér 7.

Nem messze tőle áll az a ház, mely nagyon sokáig az Esterházyak tulajdona volt. Udvarán védett, nagyon öreg, de még mindig élő és termő szőlőtőke áll. Mivel ez egy lakóház, sajnos nem látogatható. Nekünk viszont (egyik önkéntesünknek köszönhetően) sikerült bejutnunk, ami bizony felért egy igazi kalanddal. Edit épp sajnálkozva mesélte, hogy nem láthatjuk élőben a híres szőlőtőkét, amikor kiderült, hogy nem úgy van az, hiszen ott van köztünk valaki, aki ismeri a “titkot”, mely nyitja a kaput :), úgyhogy pár percig igazán kiváltságosnak érezhettük magunkat. Már önmagában a belső udvar is egy élmény volt, hiszen ez is őrzi az eredeti, régi épületből megmaradt elemeket.

A "titkos" szőlőtőke
A “titkos” szőlőtőke

Sétánk utolsó állomása a Kapisztrán-tér volt, ahol sok mindent megtudtunk az I. kerületi Városházáról, (amit “Kis Nemzeti Galériának” is szoktak hívni, mivel bent nagyon komoly képzőművészeti gyűjtemény található), a Hadtörténeti Múzeum hányatott múltjáról, a hangulatos Mária-Magdolna rom-templomról, és természetesen a névadó Kapisztrán-szoborról. Végezetül, mivel épp odalátszott az Úri utca vége, Mária megmutatta, melyik ház a híres Úri utca 72., amiről még a legelején mesélt nekünk, és amiről sokan közülünk eddig nem hallottak, úgyhogy talán ez volt mindenki számára a séta legnagyobb meglepetése. Ez sem látogatható, de érdemes róla olvasni.

Mária Magdolna templom
Mária Magdolna templom

Annak élvezetét, hogy rengeteg újdonsággal bővült a tudástárunk, csak növelte a sétavezetők felkészültsége, és az, hogy végig le tudták kötni a figyelmünket érdekesebbnél érdekesebb történetekkel. Az egésznek a hangulata nagyon közvetlen és barátságos volt, bár többen közülünk most találkoztunk egymással először; sokat nevettünk is, és szinte mindenki aktív volt, hiszen például, aki hozzá tudott tenni valamit az elhangzottakhoz, az megtette, így több ízben is kellemes beszélgetés alakult ki séta közben, amikor éppen egyik helyszínről a másikra mentünk.

A fentiekből talán egyértelműen kiderül, hogy már alig várom a következő vársétánkat, amiről szintén igyekszem majd legjobb tudásom szerint beszámolni 🙂

10376734_488277704636372_742591588582546341_n

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s