Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (3)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század): Duccio művészete

Az előző bejegyzésben szó esett arról, hogy miközben Siena szinte kizárólag csak a helyi mestereknek ad megbízásokat, Firenzében bárki kaphat megrendelést, aki bizonyítja rátermettségét, függetlenül attól, hogy firenzei vagy nem. Így fordulhatott elő, hogy éppen Duccio di Buoninsegna, akit a művészettörténészek a sienai festészet atyjának tartanak, éppen Firenzében alapozta meg a hírnevét.

Ducciotól csupán tizenhárom alkotás maradt fenn a világon, és ezek közül a Rucellai Madonna (vagyTrónoló Madonna) a legkorábbinak datált műve. Eredetileg ez a táblakép a firenzei Santa Maria Novella dominikánus templom főoltárát díszítette, majd átkerült a Rucellai család kápolnájába, és onnan kapta a ma is ismert címét.

Duccio: Rucellai Madonna, 1285-86, Uffizi, Firenze; fotó: Google Art Project
Duccio: Rucellai Madonna, 1285-86, Uffizi, Firenze; fotó: Google Art Project

Ezen a hatalmas méretű festményen (450 cm × 290 cm) nagyon könnyen meg lehet figyelni Duccio jellegzetes stílusjegyeit, melyek azután meghatározzák az egész sienai festészetet a XIV. század folyamán: részletesen kidolgozott dekoratív mintázatok fedik szinte az összes felületet (a trónszéket, amin Szűz Mária ül, illetve a mögötte lógó drapériát), finoman hullámzó vonalak, melyek végighúzódnak az angyalok és a Madonna testét borító, rafinált színezésű leplein, és nem utolsósorban az emocionális kapocs anya és gyermeke között, mely kifejezetten lírai hangulatot kölcsönöz az egész kompozíciónak. Ez az egyik olyan jellegzetesség, ami már a reneszánsz felé mutat, miközben egyéb elemek még a bizánci, illetve a gótikus stílust idézik. Ilyen az aranyozott háttér, a szinte teljesen egyforma angyalok, akik mind ugyanazzal az áhítatos arckifejezéssel fordulnak a trónon ülők felé, illetve Madonna hosszúkás alakja, a nyújtott nyak és a meglepően hosszú, vékony ujjak. A térábrázolás sem érdekli annyira Ducciot, mint például firenzei riválisát, Giottót. A trónszék megfestésénél ugyan fel lehet fedezni némi térbeliséget, és a festő azt is érzékelteti valamilyen szinten a nézővel, hogy Szűz Mária a szék két karfája között foglal helyet, és mintha az egyik térde előrébb lenne, mint a másik,  a gyermek Jézus pedig valóban az anyja ölében helyezkedik el. Ez mind egy lépéssel tovább mutat, mint az előző korok pusztán stilizált, egymás mellé és fölé (de sosem egymás elé vagy közé) elhelyezett alakok ábrázolásánál. Ugyanakkor, ha a trónt körülvevő hat angyalt vizsgáljuk, láthatjuk, hogy Duccio ezeket teljesen tradicionális módon, a térbeliség teljese mellőzésével festette meg.

Madonna öltözete ultramarin kékben tündököl, ami abban a korban az aranynál is drágább pigment volt. Ha összeadjuk a nagy felületeken használt kéket és aranyat, és emlékezve a festmény méreteire, akkor könnyen kitalálhatjuk, hogy ennek pénzben kifejezett értéke igen magas lehetett. A kor társadalmi és politikai hátterének szempontjából lehet ez érdekes, ugyanis ne feledjük, hogy ez az oltárkép eredetileg a dominikánus rend templomának oltárát ékesítette. Márpedig a dominikánus rend  – alapelvei szerint, lévén kolduló rend – a szegénység erényét és a földi javak haszontalanságát prédikálta… Ennek az érdekes ellentétnek később komoly következményei lesznek az Egyház alakulásának szempontjából.

Szűz Mária kék öltözetén az aranyszínű szegély az egyetlen dekoratív elem, illetve a vállán és a homloka fölött felfedezhetünk egy-egy nyolcágú csillagot. Ennek a csillagnak a szimbolikája igen érdekes. Szűz Mária egyik titulusa “Stella Maris”, ami latinul annyit tesz: “A tengerek csillaga”, így a csillag erre utalhat. Egy másik értelmezés szerint a nyolcágú csillag a kereszténység megváltását szimbolizáló csillag, és mivel Szűz Mária a Megváltónak ad életet, ezért találkozhatunk ezzel a jelképpel a különböző Mária-ábrázolásokon. Látni fogjuk a későbbiekben, hogy Duccio szinte minden egyes alkalommal, amikor Madonnát fest, ezzel az attribútummal jeleníti meg.

Firenze után Duccio visszatér szülővárosába, Sienába, ahol élete legfontosabb megrendelését kapja: a város katedrálisának főoltárához kell készítenie egy poliptichont. Erről azonban majd a következő blogbejegyzésben olvashattok részletesebben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s