Kalandozások a kortárs művészetben – előszó egy új sorozathoz

Elég sokáig “haragudtam” (nem találok rá jobb szót) a kortárs művészetre. Sőt: az egész XX. század művészetével (a különböző avantgarde mozgalmakkal és  posztmodernitással) sem voltam kibékülve, és ez alól csak a szürrealizmus képzett számomra kivételt. Amit éreztem, rettentő módon zavart; egyfelől éppen azért, mert nem tudtam megfogalmazni, miért és pontosan hogyan “haragszom” és egyáltalán, miből ered ez a negatív érzés; másfelől pedig valahol sejtettem, hogy ez így nincs rendjén: ez csak a saját limitált műveltségem, illetve az értelmezési képességeim hiányából ered, ami pedig nyilván egyfajta nehezen megemészthető frusztrációt okozott.
Ezen két dolog változtatott lényegesen: a Dada és szürrealizmus kiállítás és egy előadás, amin elhangzott egy számomra ébresztő hatással bíró mondat, miszerint az azért elég furcsa (egészen az abnormalitás határait súrolva), hogy a XX-XXI. század átlagembere ennyire negatívan viszonyul a saját korának képzőművészeti alkotásaihoz, amelyek márpedig elsősorban neki szólnak; egyik másik korban sem lehetett ekkora elidegenedést, ekkora távolságot tapasztalni a kor művészeti termékei és azok a publikum által való befogadása között.

cloud_gate1

Ennek fényében arra jutottam, hogy  a minimum, amit megtehetek a fent említett frusztráció és rossz érzés leküzdése érdekében az, hogy legalább megpróbáljam megismerni, valamilyen szinten talán meg is érteni, mi miért történik a kortárs művészetben. A megértéstől az alkotások teljes mértékű befogadásáig, vagy még inkább a velük való azonosulásig természetesen nagyon hosszú az út, talán végig se tudok menni rajta, de úgy érzem, tartozom a saját kíváncsiságomnak annyival, hogy az első lépést megteszem ezen az úton.

A Kalandozások a kortárs művészetben című sorozatomnak nem célja mélyrehatóan beleásni magát korunk művészetébe; csupán szeretném tudni, kik azok a művészek, akikre érdemes odafigyelni, milyen formákban és környezetekben találkozhatunk alkotásaikkal és mégis mit akarnak ezekkel üzenni, illetve miért éppen olyan eszközökkel teszik mindezt, amelyek elsőre rendkívül szokatlanok, de mindenesetre a tradicionális művészettől elrugaszkodott módszerek.

Érdemes talán azzal indítani, hogy a kortárs művészet (a ’90-es évektől napjainkig) egyszerre folytatása az előző posztmodern időszaknak (’60-’70-es évektől kezdve a ’90-es évekig) és ellenreakció is, ahogy ez már csak lenni szokott egymást követő művészeti korszakok között. A posztmodern művészet főjellemzője az erős kritikai attitűd volt: a tradicionális művészet elveivel, módszereivel és értékeivel szemben, ugyanakkor a társadalommal és a kulturális sémákkal szemben is. Negatív, dekonstruktív hangulat uralta az alkotásokat, amelyek leginkább a gúnyt, a szarkazmust és adott esetben a cinizmust alkalmazták arra, hogy bíráló üzenetüket minél áthatóbban közvetítsék.

Ehhez képest a kortárs művészet, bár sok esetben megtartja a kritikus hozzáállást, ugyanakkor igyekszik továbblépni. A mai alkotásokban is fellelhető a súlyos társadalmi és kulturális problémákra való komoly reflektálás, de ezzel párhuzamosan érzékelhető egyfajta törekvés arra, hogy bizonyos hagyományos művészeti értékéket (például az esztétikát) újraélesszék, és hogy a reflektálás pozitív és konstruktív módon történjen. Talán az a legérdekesebb számomra a kortárs művészetben, ahogyan a művészeti alkotás helyszínéhez (mely már nem csak a múzeum vagy a galéria) és a közönséghez viszonyul: a művészek nézőt próbálják kimozdítani a szimplán szemlélő szerepből, és igyekeznek olyan műveket létrehozni, amelyek interaktivitásra, részvételre, együtt-alkotásra invitálnak.


Nicolas Bourriaud, a 2009-es Tate Triennálé egyik főkurátora, altermodernitásként definiálta a jelenlegi művészeti korszakot, és főjellemzőjeként a standardizálás és az elüzletiesedés elleni fellépését emelte ki. Érdemes elolvasni az egész kiáltványt az altermodernitásról – talán egyszer nekiállok és le is fordítom.

Akkor tehát: kalandra fel! 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s