Thomas Gainsborough: Társalgás a parkban (1745-1746)

Thomas Gainsborough (1727-1788) angol portré- és tájképfestő egyik korai alkotását vesszük most szemügyre.

Thomas Gainsborough: Társalgás a parkban (1745-1746), Louvre, Párizs
Thomas Gainsborough: Társalgás a parkban (1745-1746), Louvre, Párizs

 

Amit a képen látunk

Két fiatal angol arisztokrata egy idillikus szépségű park padján ül. A férfi könyvet tart a kezében, a hölgy pedig legyezőt. A férfi gesztusából ítélve éppen valamit mond vagy magyaráz, talán olyasmit, ami a könyvben olvasottakkal kapcsolatos. A jelenet arra enged következtetni, hogy udvarlás közben látjuk a két fiatalt, viszont, miközben a férfi nagyon egyértelműen a nő felé fordul és a kezével behatol annak személyes terébe, a hölgy nem rá néz, hanem kifelé tekint a képből, tehát nincs köztük egyértelmű és közvetlen kapcsolat.
A táj kifejezetten romantikus: dús lombozatú fák és bokrok, a háttérben egy patak vagy tavacska vize és kisebb sziklák. Onnan tudjuk, hogy nem az erdő mélyében vagyunk, hanem egy parkban, hogy a képen látunk néhány olyan elemet, amely egyértelműen a civilizációra utal; ilyen például a klasszikus szépségű romokat idéző építményrészlet a víz túlsó partján, vagy a  finom dekorációval díszített pad.

A festmény műfaja

A kép több műfajba is tökéletesen beleilleszkedik.
Egyfelől a festmény egy kettős portré. Bizonyos felvetések szerint ez maga a festő és menyasszonya, akit a festmény elkészülte táján (1746-ban) vett feleségül.
Ez a portré viszont, mint láttuk, a tájba került elhelyezésre, ami pedig a XVIII. századi angol festészet egy bizonyos műfajára utal (ahogy egyébként a címe) is: “conversation piece” (társalgási jelenet). Ezt a korban rendkívül kedvelt műfajt az jellemezte, hogy informális helyzetekben és gyakran gyönyörű kültéri környezetben ábrázolta a portré alanyait.

Arthur Devis: Sir George és Lady Strickland  Boynton Hall-nál, 1751
Arthur Devis: Sir George és Lady Strickland Boynton Hall-nál, 1751


Egyébként ez egy másik, szintén nagyon sajátos, de ezúttal a francia festészetben született műfajnak az angol változata: a Francia Szépművészeti Akadémia által kifejezetten Jean-Antoine Watteau alkotásai számára létrehozott fete galante (gáláns ünnepség) elnevezésű műfajé. A fete galante típusú képeivel próbálta Watteau elérni, hogy mind a megrendelő középosztálybelieknek – akik a témát és az ábrázolás módját tekintve könnyed, vidám festményekre vágytak -, mind az Akadémiának, ami előnyben részesítette a mitológiai jeleneteket a zsánerképekkel szemben, eleget tegyen. Ezért van az, hogy legtöbb festménye szerelmi idillt ábrázol, érdekes ruhákba öltözött alakokkal, akik a természet lágy ölén múlatják az időt. A koncepció gyökerei a mitikus szerelem kertje középkori szimbolikus ábrázolásáig nyúlnak vissza.

Jean-Antoine Watteau: Fete galante - Conversation Piece
Jean-Antoine Watteau: Fete galante – Conversation Piece

A kép stílusa

Ha már szó esett Watteau-ról, akkor mindenképpen meg kell említeni, hogy Gainsborough festményén érezhető ennek a festőnek és a francia rokokónak a hatása, de egy sokkal inkább letisztult és kifinomultabb felfogásban: nincs akkora színkavalkád és az alakok mozdulatai  visszafogottabbak, majdhogynem merevek, illetve a környezet is kevésbé vad, mint Watteau-nál.
Gainsborough-t pre-romantikus festőként tartja számon a művészettörténet, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy festménye az angol korai romantika egyik alkotása rokokó beütésekkel.

A festmény kompozíciója

G1-crop-cropGainsborough alkotása kompozíciós szempontból a harmadolási szabályt követi (a kép mind vízszintesen, mind függőlegesen három egyenlő részre osztható, és a fontos kompozíciós elemek a képzeletbeli vonalak mentén vagy az általuk alkotott négyzetekben helyezkednek el). A nő alakja a baloldali vonal metszéspontjain foglal helyet, és ezáltal a tekintet leginkább rá irányul. Tőle elindulva fedezzük fel a férfi figuráját, illetve a kép kétharmadát elfoglaló tájat.
A pad és az építmény egyenes vonalai megerősítik a fent említett mozdulatlanság, merevség érzetét, amit viszont felold egyfelől a férfi kéztartása, másfelől az egymásba gabalyodó fatörzsek, illetve a nő ruhájának selymes hullámzása.
Ugyanezek a fatörzsek kettős csoportot alkotnak (visszhangozva a férfi és a nő által alkotott csoportot) a pad mögött és a víz túlpartján is, ezzel biztosítva a kép ritmusát.
A festményt zöldes-barnás tónusok uralják, amelyek jól kiemelik a két ember ruháinak egymást kiegészítő, vörös és rózsaszínű rokon árnyalatait.

Összességében

A festmény a nyugalom és egyensúly érzetét kelti, egyfajta “hollandos” pontosságra emlékeztetve. Egyértelműen megmutatkozik Gainsborough tehetsége a táj ábrázolásában, hiszen a díszlet természeti elemeinek a kidolgozására ugyanakkora gondot fordít, mint a két alaknak és különösen az anyagok textúrájának a megjelenítésére.
Ez a munkája tulajdonképpen előzménye egy későbbi, hasonló ámde sokkal híresebb alkotásának, a Mr. és Mrs Andrews című festményének.

Thomas Gainsborough: Mr.  és Mrs. Andrews, 1750, National Gallery, London
Thomas Gainsborough: Mr. és Mrs. Andrews, 1750, National Gallery, London
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s