Jacopo Pontormo évforduló (május 24)

Leonardo da Vinci, Piero di Cosimo és Andrea del Sarto tanítványa, majd ez utóbbi riválisa, Pontormo (eredeti neve: Jacopo Carucci, 1494-1557) a korai firenzei manierizmus egyik jelentős és ugyanakkor a legérdekesebb képviselője. Zaklatott és szorongó személyiséggel rendelkezett, imádott kísérletezni és egyedi dolgokat alkotni nemcsak a festészetben, ahol új formák és színek jelennek meg képein, hanem magánéletében is. Legjobban naplója dokumentálja neurózisának tényleges mélységeit. Csak egy érdekesség: egy magas házban élt teljesen egyedül, és ennek legfelső emeletén aludt, amit csak egy emelőcsigával felhúzható létrán lehetett megközelíteni.

Merészen drámai munkáin tetten érhető sokoldalú, ámde nyugtalan rajzkészsége, mely jelentősen eltér Andrea del Sarto kimért klasszicizmusától. Térábrázolása helyenként zavarba ejtő, például egyes festményein alakjainak elrendezése inkább azt a hatást kelti, hogy csökkenő sorrendben helyezkednek el, ahelyett, hogy megjelenítésük a tér mélységét érzékeltetné.

A Mária és Erzsébet találkozása (Vizitáció) című festménye annyira újszerű, mintha soha senki nem festette volna meg ezt a jelenetet előtte. Így biztos nem: a megnyúlt, hatalmas méretű, mégis súlytalannak tetsző alakok akkorára duzzadnak, hogy szinte betöltik az egész teret, és a háttér csak itt-ott megjelenő foltokban mutatkozik meg.
A Levétel a keresztről című freskóját Pontormo egyik legjobb művének tartják és a manierizmus egyik remekművének részben a reneszánsz normáktól való bátor eltávolodás miatt. Ezen a festményén a fájdalom őrületté fokozódik, és a ruhák szokatlanul fémes árnyalatait, “mintha valami hatalmas északi fény idézné elő” (Michael Levey). Ezt a nagyon erősen egyéni stílust megőrzi a számtalan portrén is, ami élete során készült.

1519 és 1525 között festette a Vertumnus és Pomona című freskót az egyik Fireneze-melletti Medici-villa számára, a közeli kolostort pedig Krisztus történetének jeleneteit ábrázoló freskókkal díszítette. A 1520-1530-as években fogadott fiával és tanítványával, Bronzinóval dolgozott együtt, illetve Rómába ment, ahol Michelangelo festészetének befolyása alá került. Késői munkáin viszont már Dürer nyomatainak hatását ismerhetjük fel.

Halála előtt a firenzei Basilica di San Lorenzo freskóin dolgozott, melyek a magány és a halál értelmének ábrázolására irányultak. A maguk idején ezeket igen nagyra tartották, de 1738-ban szándékosan elpusztították őket, mert túlzottan búskomor hangulatuk volt.

A Szépművészeti Múzeum  grafikai gyűjteményében található egy Pontormo által készített alaktanulmány, és sajnos ez az egyetlen itthoni múzeumban fellelhető műve.

Az Eaglemoss Hungary kiadó gondozásában megjelent Híres festők sorozat egyik kötete Jacopo Pontormo életét és művészetét mutatja be részletesen.

Joe Mantegna főszereplésével 2004-ben készült a festőről életrajzi film “Pontormo” címmel.

 

Reklámok

Jacopo Pontormo évforduló (május 24)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Portré: Bronzino – Lodovico Capponi |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s