Dávid kalapban

Donatello (15. századi firenzei szobrász) Dávid szobra, lássuk be, megtévesztő a mai néző számára. Őszintén: ha nem tudnánk, hogy ez a reneszánsz egyik jelentős alkotása, és azt sem, kit ábrázol, akkor első látásra nem azt gondolnánk (és most mindenki a fejét nézze, mondom: a fejét!), hogy ez egy hosszú hajú, szép kalapot viselő lány? Na ugye! Aztán persze, ahogy lefelé kalandozik a tekintetünk, már konstatáljuk, hogy tulajdonképpen férfi áll előttünk, és már azt is kezdjük sejteni, hogy valami harcosféle, hiszen ott a kard a kezében és ugyan csupasz a teste, de azért a lábszárvédőt felvette.

Nos, nyilván valami több lehet ebben az alkotásban. Ha most már elővesszük azt az információt, hogy a szobor Dávid királyt ábrázolja, akkor szépen helyére kerülnek a részletek is: a kalapot babérkoszorú díszíti, ami a győztesek jelképe (és Dávid éppen legyőzte Góliátot, hiszen ott áll a fején), a kard és lábszárvédő pedig valóban a harcos férfi szimbólumaként jelenik meg, a hatalomra és az érőre utalva.

Ez a szobor több szempontból is fontos a művészettörténet számára, de témánkat tekintve, most csak az az érdekes, hogy a tanult emberek akkor szoktak leginkább vele előhozakodni, amikor az emberi test felépítésének reneszánsz kori tanulmányozásáról esik szó. Érdemes ugyanis megfigyelni, mennyi gondot fordított a szobrász egyes testrészek pontos megformálására, az izmok és a csontozat megjelenítésére. A példából kiindulva nyugodtan általánosíthatunk és megjegyezhetjük: minden reneszánsz kori művész számára fontos volt az emberi test minél naturalisztikusabb ábrázolása. Hogy miért vacakoltak ezzel ennyit? Nos, egyfelől felvették a klasszikus görög művészet fonalát, ugyanis az ókorban is nagy gondot fordítottak az anatómiai részletek hű megjelenítésére. Másfelől épp zajlott ez a humanizmus dolog, ami előtérbe helyezett mindent, ami az egyénnel és az ember földi létével volt kapcsolatos. Ugyanakkor a vallás is belenyugodott abba, hogy nem bűn a pőreség a művészetben. Ha az embert Isten teremtette, akkor lám, mily csudiszép, arányos és tökéletes a teremtmény (persze, eme nézeteit az Egyház majd revideálni fogja az ellenreformáció során, de ott még nem tartunk, nyugi).

Donatello: Dávid
Donatello: Dávid

>>Izgalmasan sötét kis részletek is vannak ebben a történetben, hiszen ahhoz, hogy pontosan ábrázolják az emberi testet, valahogy tanulmányozni kellett azt. A művészek ennek meg is találták a módját: modell után dolgoztak, de mivel nagyon alaposak akartak lenni, a bátrabbak és erősebb gyomorral bírók nekiálltak holttesteteket boncolgatni méghozzá titokban, ugyanis a már említett Egyház ezt nagyon szigorúan tiltotta. Két dolog: numero uno – bár sokan azt hiszik, nem Leonardo da Vinci volt az első és egyetlen, aki rosszalkodott, hiszen előtte a a firenzei Pollaiuolo fivérek már nagyon komolyan beleásták magukat a boncolgatásba; numero due – ennek a rosszalkodásnak köszönhetően, egészen a 16. század elejéig a műhelyekben alkotó mesterek és tanítványaik sokkal több anatómiai ismerettel rendelkeztek, mint az akkori orvostanhallgatók a híres egyetemeken. Meglepő, mi?

Florence_-_David_by_Donatello_részlet

Az emberi test nagyon összetett cucc, főleg, amikor izeg-mozog vagy pózokat vesz fel (pl. mintha gondolkodna). Na, ezt a bonyolult szerkezetet márványból vagy bronzból kifaragni, vagy éppen vászonra vinni, méghozzá úgy, hogy a néző elhiggye, az adott alak éppen mozgásban van, vagy a testhelyzete bizonyos lelkiállapotot hivatott megjeleníteni, higgyétek el, nem egyszerű feladat. És most akkor véssük a neuronokba azt is, hogy éppen ezért az aktábrázolások egyik funkciója az volt, hogy a művész kivételes tehetségét és –  mint feljebb bizonyítottuk – tudását mutassa meg a világnak.

Ezért nem visel semmi mást, csak kalapot és lábszárvédőt Dávid.

Foglaljuk össze a tanultakat:

  • Michelangelo: David
    Michelangelo: David

    Donatello egyik alkotása a Dávid szobor (1440 körül készült, ha valaki kérdezné), és most már mindig fel fogjátok ismerni a kalapról. Vigyázzatok: Michelangelónak is van egy nagyon híres Dávidja, de azon nincs kalap.

  • A szobor Dávid királyt ábrázolja a Góliát felett aratott győzelme után.
  • A szobor azért fontos, mert ezen látjuk, milyen tehetséggel és tudással formálta meg Donatello a testrészeket és azok részleteit.
  • Az élethű anatómiai ábrázolás nagyon fontos volt a reneszánsz művészek számára, és már azt is tudjuk, hogy miért.
  • Ahhoz, hogy ilyen pontosan tudják megjeleníteni az emberi testet, többen is arra vetemedtek, hogy titokban boncoljanak.
  • Az aktábrázolás az egyik módja annak, hogy a művész fitogtassa mesterségbeli tudását.

 

A KHANACADEMY  online tanfolyamok alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s