Portré: Bronzino – Lodovico Capponi

Az arisztokratikus hangulatú portré az ifjú Lodovico Capponiról a fiatalság és a szépség szinte kézzelfogható ábrázolása, mely a XVI. század elején leginkább az olasz területen elterjedt manierista stílus egyik kiemelkedő példája.

Agnolo Bronzino: Lodovico Capponi, 1550-1555, The Frick Collection, New York
Agnolo Bronzino: Lodovico Capponi, 1550-1555, The Frick Collection, New York

A művész, Agnolo Bronzino (Pontormo tanítványa) a firenzei I. Cosimo de Medici herceg udvari festője számtalan képen örökítette meg a herceget, családját és környezetét (amihez Lodovico Capponi is tartozott apródként), és az ő idejében alakult ki a firenzei arckép típus. Származástól és környezettől függetlenül Bronzino alakjai szinte minden festményén ugyanazokat a jegyeket hordozzák: sima, “hüllőszerű”, színpadias arckifejezéssel jelennek meg. Az udvar és Bronzino számára is egyébként a portré, mint olyan, alapvetően egy maszk szerepét játszotta, ugyanis nem az ábrázolt személy karakterének felfedése volt elsődleges szerepe, hanem hogy megjelenítse annak státuszát, kifinomultságát és annak tudatát, hogy tisztában van saját jelentőségével.

Agnolo_Bronzino_-_Cosimo_I_de'_Medici_in_armour_-_Google_Art_Project
Agnolo Bronzino: I. Cosimo de Medici páncélban, 1545, Art Gallery of New South Wales, Sydney

“[Bronzino] minden arcképe egyszerre mesterkélt és tökéletes, kristálytiszta, keresett és fagyosan előkelő..”
(Aradi Nóra szerk. – Az érett reneszánsz)

Lodovico Capponi portréja is beleillik ebbe a leírásba. Mivel a háttér csupán egy drapériából áll, és nem látunk sem tárgyakat, sem egyetlen utalást például arra, milyen térben helyezkedik el Capponi, a teljes figyelmünk magára az alakra összpontosul, és a színek, illetve a fények játéka szépen körbevezeti tekintetünket egyik részletről a másikra. Márpedig látni fogjuk, hogy a részletek igen aprólékosan kerültek kidolgozásra.

Angelo_Bronzino_03Ami mindjárt az elején szembetűnik, talán a manierista alakábrázolásra oly jellemző aránytalanság a test megformálásában: például a túlzottan hosszúkás ujjak, vagy a testhez viszonyítva túl kicsi fej. Lodovico Capponi nem néz ránk, hanem valahova a messzeségbe tekint, és akár azt is érezhetjük, hogy saját akaratán kívül került ebbe a helyzetbe, hogy modellt álljon. A kezében tartott kámea egy hasonlóan kiszolgáltatott állapotra utalhat, ugyanis Lodovico szerelmes volt egy lányba, akit viszont I. Cosimo de Medici az egyik unokatestvérének ígért feleségül, ezért hercegi hatalmával élve megtiltotta a két fiatal házasságát. Három év elteltével hirtelen meggondolta magát, és Lodovico elvehette szerelmét. Talán az ő miniatűr arcképe van a tekintetünktől féltett kámeán, amiről csak a “sorte” szó olvasható le (sors/szerencse olaszul). Mindenesetre lévén a Capponi család legidősebb fiú leszármazottja, Lodovico az örökös biztos pozícióját foglalja el, az összes felelősséggel és kiváltsággal, amivel ez jár. Így nézve, és figyelembe véve, hogy a két szín, amiből az öltözete áll – fekete és fehér – a család címerén szereplő színeket idézi, úgy is felfoghatjuk, hogy a fiatal férfi családja megtestesült jelképeként áll előttünk ezen a méreteiben az életnagyságot is meghaladó portrén.

Az öltözetén érdemes talán hosszabban elidőzni. A kezek, az arca, az ingujjak, a nadrág és a diszkrét gallér fehérje vizuálisan fénykört alkotnak, és tulajdonképpen ezek világos tónusa vezeti a néző tekintetét. A kámeát tartó kezét szépen keretezik az ing mandzsettái, amelyen láthatjuk a precízen megjelenített fekete színű hímzést. A kép alsó részén akarva-akaratlanul megakad a tekintetünk a kitüremkedő, fényes gatyapőcön, ami semmilyen obszcén utalást nem tartalmaz, csupán szokványos része a korabeli udvari öltözetnek. Ettől függetlenül nyilván hozzájárul a férfi fiatalságának és erejének kiemeléséhez. A jobb kezében egyszerű, díszítés nélküli kesztyűt tart, majd felfelé haladva a karján ismét láthatjuk milyen odafigyeléssel festette meg Bronzino az öltözet minden egyes darabját, ugyanis az ujj mintázata egyszerű, ám éppen ezért kifejezetten elegáns. A mellény fekete színe megegyezik a bal karon lazán átvetett palást színével, és Bronzino olyan mesterien bánik a textúrákkal, hogy azonnal felismerjük a selyem és a bársony anyagát Lodovico öltözetében.

Angelo_Bronzino_04

“Egyetlen más festő sem használta fel ilyen csodálatosan a feketét, melyet hirtelen megtör egy ragyogó szín.”
(Michael Levey – A festészet rövid története)

Lodovico Capponi portréján a szín, mely megtöri a feketét, a drapéria élénk zöldje, ami még inkább hangsúlyozza a férfi üdeségét és arisztokratikus büszkeségét. A drapéria eséséből származó redők ennek az élénk zöldnek a különféle árnyalatait hozzák létre, de például éppen Lodovico feje mögött az anyag világosabb és sima, így tökéletes hátteret, mintegy saját keretet biztosítva az arcnak. Ezenkívül csupán a redők adnak valamilyen mélységet a térnek, ugyanis a manierista ábrázolásmód megtagadja a perspektivikus megjelenítést, és előnyben részesíti a sík felületeket.

Angelo_Bronzino_055

Annak ellenére, hogy Bronzino nem követi pontosan Pontormo stílusát a túlzottan megnyúlt alakokkal, hanem – megtartva mestere ragyogó színpalettáját – inkább a formák precíz körvonalazásával foglalkozik,  láthattuk, hogy még így is egy tökéletesen manierista arcképet alkotott erről a komoly, és a már említett “maszk” ellenére – vagy éppen annak köszönhetőn – egyfajta titokzatosságot árasztó fiatal firenzeiről.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s