A Pollaiuolo fivérek

Láng György a Botticelli életéről szóló Primavera című könyvében több oldalon át foglalkozik a Pollaiuolo fivérek (Antonio és Piero) munkásságával. A két testvér Firenzében született, és ott is nyitottak közös műhelyt. Kortársai és mesterei voltak Botticellinek, és a maguk korában is elismert és keresett festők. Az elsők között voltak, akik  – Leonardo da Vincihez hasonlóan – holttesteket boncoltak, hogy tanulmányozhassák az emberi test felépítését. Nagyon sok festményt együtt készítettek olyannyira, hogy kevés képükről lehet pontosan megállapítani, hogy melyik kinek a munkája, vagy ha egyértelműen közös alkotásról van szó, akkor azon belül nehéz megmondani,mit festett Antonio és mit Piero. Ez a szoros alkotói kapcsolat kitűnik az említett könyvrészletből is, amiből viszont sok egyéb jellemzőt is megtudhatunk munkájukról.

Antonio Pollaiuolo: Egy hölgy portréja, 1491, Uffizi, Firenze
Antonio Pollaiuolo: Egy hölgy portréja, 1491, Uffizi, Firenze

“A sok festmény első pillantásra kétféle jelleget mutat. Nagyobbik részük csodálatosan mély és nemes stílusú. Az arányok és irányok tökéletes egyensúlya jellemzi ezeket. A fivérek alapelve: egy arcnak a karaktere akkor ábrázolható a legélesebben, ha igen következetesen betartják az arányokat és irányokat. A Pollaiuolo fivérek híresek arról, milyen következetesen alkalmazzák a távlattant. Mélység, összefutás, távolság, a harmadik dimenzió érzékeltetése előre, a látóhatár felé, a milliméter pontos hányadig kidolgozva. Mozgásban levő, megfeszített izmú, nehéz testi munkát végző emberek mezítelen teste. Ebben kezdeményezők a Pollaiuolók. Az izomzat játéka, az egész fedetlen emberi test ábrázolása olyan tökéletes,és oly valóságot tükröző, hogy Sandrónak bizseregni kezd a feje bőre.
Színezésük, színkeverésük, árnyaló tónusuk kissé tartózkodó ugyan, amellett kigondoltnak, töprengés szülöttének vagy szárazon modellálónak látszik – de költőiségnek, simogató lágyságnak sincsen híjával.
Képeik túlnyomó része a két fivér közös alkotása. […] Megkülönbözteti lehetetlenség, hogy melyik alakot festette ez, melyiket amaz. Stílusban, modorban, technikában, mindenben tökéletes egységbe olvadtak ők. Mégis: az alkotó lángelme az idősebb, Antonio – az egyenrangú kivitelezőtárs pedig az ifjabb, Piero.
[…] Mind a ketten kiváló ötvösök. ötvöznek mindenféle kis, közép- és nagy ötvözeteket, finom ékszerektől kezdve, kegytárgyakon, kelyheken keresztül a grosseriákig – azaz nagy öntvényekig.
[…] És még, mindezek betetőzéseképpen, a két fivér zseniális bronzszobrász és rézmetsző is”

Olvasnivaló:
Alison Wright: The Pollaiuolo Brothers (Yale University Press,1965)

Kapcsolódó blogbejegyzés:
Reneszánsz (2) – Fra Filippo Lippi és Antonio Pollaiuolo

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s