Albrecht Dürer: Melencolia I (Melankólia I)

Általában Melankólia I címen ismert ez a Dürer rézmetszet, de a hivatalos neve, ahogy a képen is látható felirat mutatja Melencolia I (lásd a The Metropolitan Museum hivalatos képjegyzetét).

Dürer: Melencolia I, 1514, The Metropolitan Museum, New York (kép forrása: metmuseum.org)

Ez az enigmatikus Dürer-alkotás több évszázada foglalkoztatja mind a művészettörténészeket és tudósokat, mind a művészetek kedvelőit. Első ránézésre a témája, ahogy magán a képen látható felirat is sugallja, a melankólia lenne, de egyfelől a szó írásmódja (melencolia), másfelől pedig a képen látható titokzatos figurák és meglepő tárgyak sokaságának jelentése a mai napig a legkülönbözőbb elméletek és fejtegetések tárgyát képezi.

Orosz István a Válogatott sejtések című kötetében megemlíti David Finkelstein anagramma elméletét a kép címéről. Finkelstein szakmáját tekintve kvantumfizikus volt, a Georgia Institute of Technology professzora, aki viszont írt egy rendkívül érdekes, és a művészettörténészek által gyakran idézett esszét Dürer rézmetszetéről. Mivel a melankólia szó latinul melancholia, németül pedig melancholie lenne, Finkelstein szerint ez a felirat nem más, mint a LIMEN CAELO kifejezés (az ég – vagy mennyország – kapuja) anagrammája. Bármennyire is izgalmas ez a felvetés, több helyen is azt olvashatjuk, hogy a melencolia csak egy változata annak, ahogyan a szót írták latinul.

A Melencolia I Dürer mester-hármasaként emlegetett rézmetszeteinek egyike (a másik kettő: Lovag, Halál és az Ördög és Szent Jeromos a cellájában), amelyiket kapcsolatba hoztak többek között az asztrológiával, alkímiával, teológiával, vagy a filozófiával. A leginkább elfogadott interpretáció szerint a kép az alkotó művész melankolikus lelkiállapotát ábrázolja, és egyfajta spirituális vagy pszichológiai önarcképe Dürernek.
Az ókortól kezdve egészen a reneszánszig a melankóliát a legkevésbé kívánatos kedélyállapotok közé sorolták, mivel úgy gondolták, hogy könnyen vezethet őrülethez. Viszont a reneszánsz gondolkodás újraértelmezte a melankóliát, és a kreativitással kapcsolta össze. A melankolikus ihletet Heinrich Cornelius Agrippa (1486-1535, okkult német író, alkimista, orvos, akinek az írásait Dürer ismerhette) három hierarchikus csoportra osztotta, az elsőbe sorolva azokat az alkotókat, akiknél a képzelőerő dominál az értelemmel vagy intellektussal szemben. Erre a utalhat a római egyes, ami a Melencolia szó mellett jelenik meg: a képzelőerő lelkileg megterhelő küzdelme tárul elénk megszemélyesített formában.

A hazugság az értelmi képességeinkben rejlik, és a sötétség olyan szilárdan rögzül az elménkben, hogy még a tapogatózásunk is kudarcot vall. (Albrecht Dürer)

A központi figura közelében látható tárgyakat a geometriával és a különböző mérések elvégzésével lehet asszociálni. Ezek a tudásnak olyan területei voltak, amelyekkel Dürer nagyon komolyan foglalkozott miközben kidolgozta elméletét a tökéletes művészi szépségről. A figura bármennyire is igyekszik intellektuálisan, szellemileg nem elég erős ahhoz, hogy túllépje a képzelet határait, és magasabb, absztrakt szférákba jusson (ezt jelképezné a kép teréből kitörő létra). Szárnyai vannak, mégsem tud repülni: az emberi tudás határai közé kényszerülve teljesen lebénult, és képtelen az alkotásra, ahogy a körülötte szétdobott, használaton kívüli eszközök sugallnak.

A kép a káosz érzetét kelti a nézőben, aki nem is tudja, mire kellene elsősorban összpontosítani, és még azt is nehéz biztosan meghatározni, hogy ez egy belső vagy külső tér, amit látunk. A tér maga a tudós és kreatív szellem belső zsúfoltságát szimbolizálhatja, amiből nem tud kitörni a vágyott, magas szintű alkotás. Dürer sokat játszik a térrel ezen a képen, mintegy kérdéseket felvetve a képalkotás folyamatával kapcsolatban, ami szintén sokat foglalkoztatta. Például a kép közepén elhelyezkedő poliéder eltakarja a horizontot, és nem teszi lehetővé a reneszánsz művészek által oly precízen használt lineáris perspektíva enyészpontjának létrejöttét, valamint a létra perspektivikus ábrázolása is zavarba ejtő.

Az alábbiakban Orosz István elmélete erről az alkotásról:

“Hogy is fogalmaztunk néhány oldallal korábban: Dürer spirituális önarcképe a Melankólia. Erwin Panofsky híres megállapítását idéztük. De legyünk bátrabbak, mondjuk inkább azt, a Melankólia a világ önarcképe. Elismerjük, elkel némi magyarázat. A kép többértelműsége, többféle nézőpontja, ha tetszik, melynek értelmében a mű vizsgálható a maga valós megjelenésében, az alkotóelemek szimbolikus jelentése szerint és ezoterikus módon is, ha azokra a célzásokra gondolok, amelyek a Bibliát, a mitológiát, a kabalát idézik föl, meg persze az Isteni színjátékot, szóval ez a több nézőpontú mű, ennek a műnek a struktúrája elkezd hasonlítani, s minél tovább nézzük-elemezzük, annál inkább, a világ, a Dürer korábban elképzelt világ, feltételezett struktúrája.[…] Ha azt mondtuk volna, hogy a Melankólia a világ arcképe, azzal azt  állítottuk volna, hogy a művészet képes a világ megismerésére. Úgy véljük, erre inkább a tudomány való. Dürer is inkább arra tesz kísérletet, hogy tükrözze azt a módot, ahogyan a kor tudománya látja a világot, vagy még inkább arra, ahogy a világ láttatja magát: ahogyan föltárulkozik a tudomány, a kultúra az egész korszak számára.”


Források:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.