Albrecht Dürer: Önarckép, 1500

Albrecht Dürer: Önarckép, 1500, Alte Pinakothek, München

 

Dürer húsz évvel a könyvnyomtatás feltalálása után született, és munkáinak számos reprodukciója nagyban hozzájárult hírnevének elterjedéséhez. Az önarcképek bizonyítják mesterségbeli képességeit, ugyanakkor azt is megmutatják, hogyan szeretné a művész, hogy emlékezzenek róla halála után.

Olyan önbizalom és szenvtelenség árad ebből a képből, ami már majdnem arroganciaként fogható fel. Ami sokkolta a korabeli nézőket –  és ami még ma is meglepő hatást kelt – az, ahogyan Dürer krisztusi testtartásban ábrázolja önmagát (emiatt sokan istenkáromlással vádolták). Mindenesetre ez a telített vizuális megnyilatkozás modern humanistaként állítja elénk a művészt. Az a tény, hogy vonásai ezen a képen megegyeznek a “szent arc” tradicionális reprezentációjával, sokkal inkább arra való utalás, hogy kreatív tehetsége egy magasabb hatalomtól származik. Ezzel a nézők számára megtévesztő ábrázolással, Dürer a művész által a társadalomban betöltött pozícióra és szerepre irányította a diskurzust, új szintre emelve a vitát az alkotó egyén modern autonómiájáról, mely immár megengedheti magának, hogy önálló témaként megjelenjen a vallás nagy témái mellett. A többi önarcképén is különféle megjelenéseket ölt, így feltárva személyes meggyőződéseinek és öntudatának egy-egy aspektusát.

Ez a teljes arcot szemből bemutató ábrázolás az ikonképek hagyományára vezethető vissza. Az ikon főalakja is gyakran a mellkas felé mutató, felemelt kézzel került megjelenítésre. Több művészettörténész is egyetért azzal, hogy Dürer arca, ahogyan ezen a képen látható, beleégett a Krisztus ábrázolatáról alkotott kollektív képzeletünkbe, ugyanis számtalan úgynevezett “salvator mundi” (“a világ megmentője”) típusú festményen láthatjuk Jézust ugyanígy megfestve: bajusszal, szakállal és hullámokban leomló hosszú, barna hajjal, mely szimmetrikusan keretezi arcát.

A salvator mundi képeken Jézus jobbkezét áldásra emeli. Dürernél viszont ennek a kéztartásnak egy másik változatát láthatjuk: ugyanaz a kéz befelé fordul, és magára a művészre mutat, egy különleges tehetséggel megáldott emberi lényre.

Dürer monogramja párhuzamosan helyezkedik el a kép felső részén a következő latin szöveggel: “Én, Albrecht Dürer Nürnbergből huszonnyolc évesen készítettem magamról ezt az önarcképet örökké tartó színekben.”

Fordítás innen:
Liz Rideal: How to read art – A crash course in understanding & interpreting paintings

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s