August Macke: Kert a Thuner Seenél

August Macke: Kert a Thuner Seenél, 1914

 

Blechen és Cézanne fenti képének az összehasonlításakor láthatjuk, hogy milyen nagy ábrázolásbeli különbségek lehetnek a tárggyal bíró festészetben is… További lehetőségeket tár fel Macke Kert a Thuner Seenél című festménye. Itt más szó sem lehet a “valóság másolásáról”. A látott valóság itt még tovább alakul annál, mint amit Cézanne-nál láttunk, bár a művész még valamilyen  – a tárgyiasság és az absztrakció között lévő – közbülső állapotra törekszik. A realitással való kapcsolat természetesen már csak nagy vonalakban van meg; felismerhető az előtér (kert virágvödrökkel, ház és mező), a középtér (tó és facsoport) és a háttér (hegylánc). Az egyszerűsítés úgy megy végbe, hogy a sok részlet geometrikus és sztereometrikus képződménnyé olvad össze; például egy hegy – a művészi szándéknak megfelelően – piramissá alakul át. Ez az eltárgyiatlanodás azt eredményezi. hogy a képfelület már nem esik szét egyes dolgok színfoltjaira, hanem a kék, zöld, sárga és vörös színből szalagok, kockák és áramlatok jönnek  létre. Tehát a színek kiszabadultak a tárgyak béklyójából. Nem kell már hol egy bokrot, hol pedig egy útra vetődő árnyékot leírniuk; önhatalmúlag túllépnek a tárgyakon, és ezáltal fokozzák saját erejüket. Az eltárgyiatlanodás tehát a színek felszabadulását jelenti. Míg az impresszionisták megpróbálták  a természet árnyalatainak áttekinthetetlen sokrétűségét ábrázolni, itt az árnyalati gazdagság megjelenítését tudatossan korlátozza a festő. Helytelen volna azonban, ha ebben csak azt a -tovább már nem magyarázható – tényt látnánk, hogy a festő beleszeretett a színekbe. A színeknek értelmük van, ezek a lényeget kifejező színek. A távlatiságot a levegős kék testesíti meg, az egészséges életet pedig a nedves zöld; a napfénnyel való telítettség az erőteljes sárgában ölt testet, a túláradó életöröm a szép pirosban fejeződik ki, a mindnyájunkat hordozó föld meleg sötétsége a bíborban és az ibolyakékben jelenik meg. A színek olyan életerőket fejeznek ki, melyeket tárgyakhoz kötve már nem tudnak kimondani. …
Ha visszapillantunk Cézanne és Macke képére, világossá válik előttünk, hogy az absztrakciók szükségképpen ott jelentkeznek, ahol a festészet eszközeivel egy világrendet vagy a világban ható erőket kell érzékletessé tenni. A rend és az erők többet jelentenek, mint a tárgyak.

Forrás:
Heinrich  Lützeler: Absztrakt festészet – Jelentősége és határai

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s