Daniel Arasse: Festménytalányok (jegyzetek – 1)

Az első festmény, aminek a talányát Arasse meg szeretné fejteni velünk együtt egy Tintoretto alkotás: Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt. 

Tintoretto: Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt, 1551, Alte Pinakothek, München.
Tintoretto: Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt, 1551, Alte Pinakothek, München

Jacopo Tintoretto (1518 – 1594, valódi nevén: Jacopo Robusti) a velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászból (Tiziano, Veronese, Tintoretto) leginkább ő az, aki az érett reneszánszból a manierizmusba váltott, s mintegy a barokk előfutára lett. Munkásságáról és jelentőségéről a művészet történetében: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00600/18963.htm.

A elemzett festmény narratívájának forrása az Ödüsszéjában (Homérosz) és az Átváltozásokban (Ovidiusz) található: Vénuszt (a szerelem istennőjét) és Marsot (a háború istenét) rajtakapja Vulcanus, aki Vénusz férje és a tűz istene. A legenda szerint Vulcanus, amikor megtudja, hogy felesége hűtlen, egy láthatatlan hálót készít az ágy köré, amibe a szerelmesek beleakadnak, majd a foglyokat az istenek elé tárja, akik az egészen jót mulatnak, így megszégyenítve a szerelmespárt. Tintoretto festményén ugyan ez a része a történetnek nincs megjelenítve, de számtalan más feldolgozásban a háló is látható és az olimposzi istenek is. És ehhez kapcsolódik Daniel Arasse egyik megfigyelése, miszerint ez a festmény egy “váratlan” ábrázolása a már “elcsépelt témának”: “Ez előtt még sohasem ábrázolták így a témát, és ez után sem fogják.”

Íme néhány variáció kíséretül a forrásként említett szövegrészekhez:

Még a Napot, mindent ki irányít csillagi fénnyel,
őt is igázta a vágy; vágyáról szólok a Napnak.
Mars kéjelgését, mondják, legelőbb ez az isten
látta Vénusszal, mert mindent ő lát meg először.

Joachim Wtewael (1611)
Joachim Wtewael (1611)

Tettükön elszörnyed, tüstént elmondja a férjnek,
Juno sarjának, s a helyet meg a csínyt kibeszéli.
Veszti eszét és mit művész-keze mível, a munkát
ejti le: sok vékony lánc-szálat kezd kalapálni,
s hurkokat és hálót, finomat, mit a szem sose láthat;
művénél lengébb lengő lenszál se lehetne,
sem, mi tetőkről csüng lefelé, fonadéka a póknak;
s hajlást s érintést követővé, tette ügyessé.
Mesterien kerevetje köré teregette e szálat.
Hitvese jött, meg a kéjelgő hős véle az ágyba,
s ekkor az elmés férj által kieszelt fonalakba,
hév ölelés közben lekötözve, belégabalyodnak.
Lemnius ekkor ivor kapuszárnyát tárta ki tágra,
s hívta az isteneket; míg ők lekötözve feküdtek,
rútul; azonban eképpen rút vágy lenni egy éppen
nem szomorú isten; nevetett rajuk erre; sokáig
volt ez a történet kedvelt rege köztük az égben.
(Ovidiusz – Átváltozások)

venus,mars_ alessandro varotari Ovid illustration

Ő meg a húrba kapott s kezdett is zengeni szépen:
nászra miként lépett Árész s koszorús Aphrodíté,
Héphaisztosz házában mint ölelőztek először
titkon; számos ajándékkal jött az s kerevetjét
szennyezték Héphaisztosznak. S ment ahhoz a hírnök:
Héliosz; ez jól látta, amint szerelembe vegyültek.
Héphaisztosz mikoron hallotta a lélekevő hírt,
ment a kovácsműhelybe, szívében rejtve a rosszat;
üllőtalpra nagy üllőt tett, láncot kalapált ki,
nemszakadót, hogy a két szeretőt ottfogja örökké.
S elkészítve a csapdát így, Árészra dühödten,
ment hálótermébe, ahol szép fekhelye állott:
körben az ágylábakhoz erősítette a csapdát,
és a tetőről is számos lánc szála szaladt le,
mint valamely könnyű pókháló, látni a boldog
égilakók sem tudták: annyira mesteri mű volt.
És miután kerevetje köré kivetette a csapdát,
úgy tett, mintha a jólépült Lémnoszba utaznék,
mely minden föld közt számára a legszeretettebb.
Lesben aranyzabolás Árész sem hasztalan állott:
hogy meglátta ügyes Héphaisztoszt útnakeredni,
ment széleshírű Héphaisztosz háza ölébe,
vágyva erősen a szépkoszorús Küthereia szerelmét.
Aphrodité hazajött épp apjától, a hatalmas
nagy Zeusztól, s le is ült; Árész a szobába belépett,
átkulcsolta kezét sebesen, szót szólva kimondta:
“Ágyba, szivem, gyorsan: kerevetre feküdve örüljünk;
mert nincs itthon Héphaisztosz, de bizony valahol már
lép Lémnosz fele, durvabeszédű szintiszi néphez.”

Alexandre Charles Buillemot (1827)
Alexandre Charles Buillemot (1827)

Szólt; mire Aphrodité örömest kívánt vele hálni.
Végigdőltek az ágyon ketten: rájuk is omlott
erre a fortélyos Héphaisztosz mesteri lánca,
tagjaikat mozdítani már, megemelni se tudták;
végre is átlátták, hogy nincs számukra menekvés.
Jött közelükbe a nagyhírű bicegő Héphaisztosz.
Még Lémnoszba sem ért s már fordult vissza az útján,
mert őrt állt neki Éeliosz, s megmondta, mi történt.
Kedves háza felé indult, keseregve szivében;
ott a küszöbnek előtte megállt, elfogta a vad düh
s rettentőt rikkantott mindegyik égilakóhoz:
“Zeusz atya és boldog, sosemúló égilakók mind,
jertek látni nevetséget, de olyat, mi nem illő:
engem, a sántát, Aphrodité, Zeusz lánya örökké
hogy megvet, s a veszélyes Arésszal esik szerelembe,
mert ő szép s egyeneslábú, míg én nyomoréknak
jöttem eként a világra. Ki más oka ennek a bajnak,
mint az apám s az anyám, bárcsak sose szültek volna!
Hát csak nézzétek, mint fekszenek itt szerelemben
ágyamban: de ha én odanézek, a kín gyötör engem.
Azt hiszem, ők sem akarnak már így fekvemaradni,
bármi heves szeretők, egy pillanatig sem: a hálást
hagynák már, hanem őket a csapda s a lánc nem ereszti,
míg az ajándékot mind vissza nem adja az apja,
mit neki nászunkkor nyujtottam ez ebszemü lányért;
mert gyönyörű a leánya, de épp nem fékezi lelkét.
(Homérosz – Ödüsszeia)

Daniel Arasse könyvének első fejezetében, mely Tintoretto festményéről szól, két elméletet is bemutat arról, hogy mi lehetett a festő célja a témának ezzel a szokatlan ábrázolásával. Több részlet is van a képen, ami miatt ez egyedi és nagyon eltér (ahogy a fenti képeken is láthatjuk) a szokásos megközelítéstől: a szerelmesek nincsenek együtt az ágyban, amikor Vulcanus megérkezik, Mars egy asztal alatt bujkál teljes harci díszben, nem látjuk az isteneket, sem a hálót, viszont ott van egy bölcsőben Cupido, meg az előtérben egy csaholó kutya. Arasse felhívja figyelmünket a kép tagadhatatlan komikumára: a bujdosó Mars, a kutya, Vulcanus, aki meg sem hallja a kutyát annyira elbűvöli felesége ágyéka, maga a tény, hogy úgy tűnik, Vulcanust oly mértékben elvarázsolja Vénusz meztelensége, hogy a “rajtakpás” már nem is érdekes – Vénusznak sikerült ügyesen elterelni férje figyelmét. Az egyik elmélet szerint  – ami, ha én jól értelmezem Arasse szövegét, a legkézenfekvőbb és legelterjedtebb -, Tintoretto egy ellenpélda szolgáltatásával szerette volna dicsérni ezzel a festménnyel a házasság hűségét, a legszembeötlőbb komikus elem (Mars az asztal alatt) pedig csupán arra szolgál, hogy nevetségessé tegye a szeretőt a férj méltóságával ellentétben. Ezt az elméletet a festménnyel kortárs, a házasságtörést és az erotikus képeket elítélő, Velencében megjelent szövegek is alátámasztani látszanak.

Ennek ellenére Arasse vitában száll ezzel az értelmezéssel. Elsősorban szerinte sokkal több nevetséges elem van a képen: Vulcanus messze nem méltóságos a bicegő lábával, épp ellenkezőleg, és még az ablak mellett fekvő Cupido is mosolygásra késztet. Másfelől ott van a tükör, amit ha jól megnézünk, akkor láthatjuk, amint a jövőt, a következő pillanatot vetíti elénk: az előtérben Vulcanus csak egy lábbal térdel az ágyon, viszont a tükörképen már azt látjuk, hogy mindkettővel; szóval egy pillanat alatt rabul esett Vénusz csáberejének, és nem törődve a Marsot ugató kutyával – mely felfedné előtte a szerető jelenlétét – sejtjük, hogy a következő percben rá fogja vetni magát a feleségére.
Arasse sajátságos hipotézisét két dologgal támasztja alá: egyfelől a festmény egyértelműen vicces jellegével, másfelől pedig azzal, hogy bár nem tudjuk, kinek a megrendelésére készült a kép (ami talán minden kétséget kizáróan elárulná a rendeltetését is), azt tudjuk, hogy semmilyen hatást nem gyakorolt a korabeli művészekre. “Másképpen fogalmazva, alighogy elkészült, kikerült a művek körforgásából. Ami elég meglepő egy ilyen kvalitású mester képe esetén.” A hipotézist pedig így fogalmazza meg: “Mi van, ha egy híres velencei kurtizán számára készítették egyik szeretője […] kérésére?” Ha választani lehet, akkor én ezt fogadnám el… Egy ennyire egyedi képhez, egy ennyire egyedi értelmezés kell.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s