Edward Hopper: Éjjeli baglyok

Edward Hopper 1913-tól 1923-ig képeslapok illusztrátoraként dolgozott. Ez a munka nem jelentett számára élvezetet, viszont kifejlesztette kompozíciós érzékét, és megtanította, hogy a kevesebb több lehet. Ezen a szűkszavú szenvtelen festményen Hopper nagy erővel ábrázolja a városi elidegenedés érzését, megvilágítja a Richard Sennet amerikai szociológus által “a teljes láthatóság és az elszigeteltség paradoxonának” nevezett jelenséget. Az egész éjszaka nyitva tartó bisztró vakító neonvilágítása éles kontrasztot alkot a kinti környezet sötétségével. Ez az egyetlen fényforrása a festménynek  élesen körvonalazott árnyékokat vetít kifelé, és a film noir erős fényhatásait idézve moziszerű hatást kelt. A bisztró ívelt mellvédjén nincs ajtó – bezárja a szereplőket és kizárja a nézőt -, miközben a fentről érkező fény a néző tekintetét az alakokra irányítja, és színpadias hatást kölcsönöz nekik. A tekintetet különösen vonzza a festmény egyetlen nőalakjának élénkvörös ruhája és vörösesbarna haja. Bár a keze majdnem érinti a mellette ülő férfiét, senkivel sem lép kapcsolatba. A szürke öltönyös vendég magányosságát elmélyíti, hogy távolabb van a többiektől, és hátát fordítja a néző felé.

Az egymás mellett ülő férfit és nőt még közelebb viszi egymáshoz az őket körülvevő üres tér. Valójában lehet, hogy idegenek, Van bennük valami ragadozómadár-szerű – az “éjjeli bagoly” egyszerre madár és az éjszakában csatangoló ember -, és mindketten saját gondolataikba merülnek.
A kiszolgáló mögött két fémtartály mintha a pultnál ülő pár élettelen hím/nőstény ellenpárja lenne. Fényesen tükröző felületük kiemeli őket – valóban, mintha ugyanolyan fontosak volnának, mint az emberi alakok, majdnem mintha maguk is vendégek lennének.

Az olyan apróságok, mint a só- és borsszóró, a szalvéta, a csészék és a szendvicsmaradék a nő kezében, realisztikus részletességgel jelennek meg. A szűkös, túlnyomórészt sötét háttér előtt ezek a tárgyak magukra vonják a néző tekintetét.

A nézőnek hátat fordító ás egyenesen maga elé néző férfi félig árnyékban van, és elsőre alig vesszük észre. Pedig fontos eleme a festmény kompozíciójának: névtelensége fokozza a festmény önmagába zárt és meglehetősen áthatolhatatlan valószerűségének benyomását.

Forrás:
Stephen Farthing (szerk.): A művészet nagykönyve



A helyszín valós: ez a “Phillies” bár a New York-i Greenwich Avenue-n. Hopper gyakran látogatott el ide, mivel a közelben lakott. Csak a fő szerkezetét festette meg, a valóság héját, de éppen elegendő realisztikus részletet adott hozzá, hogy hinni tudjunk a képnek.
A festő csupán néhány tárgyat kölcsönöz a mindennapi életből, és csak olyanokat, amelyeket a képen látható alakokkal lehet kapcsolatba hozni. Ezek akár kellékek is lehetnének, amelyekre a színészeknek szükségük van, hogy kiemeljék a szerepüket: egy pénztárgép a szemben levő üzletben, a bárszékek, néhány csésze, pohár és egy cigaretta. Semmi, ami túl bonyolult lenne. Referenciapontok, hogy megállapítsuk az alakok szerepét, és hogy igazolják a díszletet.

Amint elsétálunk mellette, akár egy filmben is képzelhetjük magunkat, egy fekete-fehér filmben, amit utólag színeztek ki.

Hopper festményén minden sima és fényes, mintha az ecset akadály nélkül mozogna. Minden rendezett, beleértve a csendet és az éles színeket. Mivel nincs a képen semmi véletlenszerű, a néző tekintete elkalandozik és átszalad a színfelületek fölött.

Hoppernek sikerült megragadnia az elektromos világítás rideg funkcionalitását, egy olyan fajta ridegséget, mely visszaköszön az architektúra fő vonalaiból is.

A bár belseje zöldben fürdeti az utcát, megfertőzve az egész festményt: a járdát, a boltot és annak üres ablakait és még a redőnyöket is, amiket a tömbház lakói nyitva hagytak a meleg miatt. A kép vágása nem enged tovább látni az első emeletnél, és nehezebbé teszi az egésznek a légkörét.

Hopper festménye egy csapda pontosságával működik, várakozást ébresztve a nézőben, az üresség által arra invitálva bennünket, hogy azt képzeljük, majd jön valami, ami megtölti. Rendelkezésre bocsátja a színpadot és a szereplőket, de nem ad mellé cselekményt. Olyan, mintha megszervezett volna egy találkozót, tudván, hogy ő maga ezen sosem fog megjelenni. És itt rejlik a kép értéke: amint elkezdjük azt gondolni, hogy az ábrázolás megtévesztő és unalmasabb, mint amilyennek elsőre tűnik, megértjük, miből is áll Hopper művészete. Az ő valódi témája, minden olyasmin túl, ami pusztán leíró jellegű, a nézőt hatalmába kerítő kiábrándultság érzése.

  • Hemingway novellája
    Úgy tartják, Hopper festményét Ernst Hemingway egyik novellája ihlette, a The Killers (Gyilkosok), ami 1927-ben jelent meg. Két bérgyilkosról szól, akik egy étteremben várnak áldozatukra. De pont azon az estén a férfi, akit várnak, nem jelenik meg. A történet hangulata fontosabb a cselekménynél, mivel csupán egy tucatnyi oldalon megteremti a sorsszerűség és közöny légkörét.
Edward Hopper: A vasút melletti ház, 1925
  • Hopper és a mozi
    Hopper a mozi nagy rajongója volt. “Amikor nem vagyok olyan hangulatban, hogy fessek – magyarázta egyszer – egy héten át vagy még tovább is moziba járok.” Hopper esztétikája Hollywood világát tükrözi, ha például a kivágásokat nézzük, a fények merev kontrasztját, a kameramozgást idéző perspektívát, a kép celluloidszerű sima felületét vagy a mértani térkezelést. Ennek ellenére nincs bizonyíték arra nézve, hogy Hopper bármelyik festménye is direkt módon utalna valamelyik filmre, viszont az ő képei befolyásolták a mozit. A leghíresebb példa Hitchcock Psycho c. filme 1960-ból, amiben rekonstruálta Hopper Ház a vasút mellett (1925) című festményét.

Forrás:
Françoise Barbe-Gall: How to look at a painting





Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s