ELIZABETH KOSTOVA: HATTYÚTOLVAJOK

Fülszöveg: A tehetséges festő, Robert Oliver, késsel esik neki egy washingtoni múzeumban egy impresszionista festménynek, de időben lefogják. A rendőrök az állami elmegyógyintézetbe viszik, amelynek az igazgatója rátelefonál magánintézményt fenntartó kollégájára, átvállalná-e a beteget. Marlow doktor nemcsak pszichiáter, hanem szabadidejében festő is. Komoly szakmai kihívásnak érzi az esetet, vállalja hát. A festő megérkezik, és egy napon belül megnémul. Ettől kezdve csak ceruzával-ecsettel kommunikál a világgal. Állandóan egy szép nő arcképét festi régi modorban, mint a korai impresszionisták, és francia nyelvű leveleket őriz féltékenyen. Az orvos megpróbál kapcsolatba lépni betege családjával, hogy megfejtse a rejtélyt: miért akar tönkretenni egy műalkotást egy alkotó? Kostova, A történész szerzője, több mint száz évet felölelő nagyregényt írt az alkotásról és arról az árról, amit az alkotók tehetségükért fizetnek.

Értékelésem: A regény elején egy Sisley festmény titokzatos női alakját követjük szemmel a Louvencienne-i télben. A regény végén ismét ez előtt a festmény előtt állunk, és már nincs semmilyen titok. Ki ez a nő? Honnan jön? Hová tart? És legfőképp: mi a története? Erre mind választ kapunk. Egy választ a milliónyi lehetséges közül. Elizabeth Kostova elmeséli nekünk azt a történetet, amit ő képzel Sisley ecsetvonásai mögé.

“Most azonban friss gyönyörűséggel néztem a természetes fényt, finom színeket az egyik Sisley-képen: amint egy hosszú ruhás nő távolodó alakját elnyeli a falusi út havas alagútja. Volt valami meghatóan valóságos, vagy inkább valóságosságában megható az utcát szegélyező, itt-ott a magas fal fölé tornyosuló fák sivárságában. Eszembe jutott, mit mondott egyszer az egyik barátom: egy festményben kell lennie valami titoknak.”

Azok számára, akik szeretik a festészetet, vagy csak nagy ritkán találkozván egy-egy alkotással megállnak egy pillanatra előtte csodálattal, tisztelettel és azzal a furcsa megfoghatatlan boldogságfélével, amit akkor szoktunk átélni, ha egy mű megtalálja az utat legbelső lényünkhöz és ott megérint valamit, nos az ő számukra ez a könyv egy igazi kincs. Oldalain valaha élt festők elevenednek meg, és fonják össze sorsukat a szerző által kitalált szereplőkkel; híres festmények figyelemreméltó gyűjteménye tárul elénk, és betekinthetünk az alkotás folyamatának kulisszái mögé; nem utolsósorban pedig egy izgalmas történet szálait követhetjük nyomon két kontinensen, két korszakban, a két főszereplő által. A kapocs a helyek, az évszázadok, az emberek és az alkotások között egy köteg megsárgult levél.
Alfred Sisley: Hó Louvenciennes-ben, 1878, Musée d’Orsay, Párizs

A regény szerkezete akár eredetinek is mondható: a történet részei úgy tárulnak elénk, hogy mindig valamelyik szereplő mesél, és a fejezetcímek mindig egyik vagy másik szereplőnek a nevével egyeznek meg. A kivételt a múltból fennmaradt levelek képezik: ezek önálló részek a könyvben, nem tartoznak egyik fejezethez sem, különálló fejezeteket alkotnak, és a címük a legtöbb esetben egy évszám. Nevek és évszámok… A fejezetcímek olyanok ezáltal, mint egy festmény alsó sarkában megbújó szignó. Nem regényt olvasunk, hanem egy festményt. A festmény kerete is egy festmény – Sisley említett képe, hiszen ez jelenik meg az elején és a végén, ez fogja közre a történetet; ezért talán nem olyan túlzottan elvetemült ötlet, hogy a nevek és évek a fejezetcímekben is ugyanezt hivatottak hangsúlyozni: festményt olvasunk. Az olvasott festmény színeit és formáit a franciaországi tájak és helyszínek adják (Párizs, Louvenciennes, Étretat), az alakjait az eleven karakterek, a hangulatát az impresszionizmus. A írónő impresszionista stílusban ír: egészen a végéig csak sejtet, finom árnyakat és árnyalatokat vetít emberekre és élet epizódokra, miközben lágy és áttetsző titokzatosságba burkolja szereplőit. Én ugyan néhol azt éreztem, meg-megcsúszott az a bizonyos ecset, túl sok és túlzottan erős szín került az olvasott festmény egyik-másik részére, amitől megszakadt a varázs, mert feláldozta a hitelességet a mindenáron eredetiség nevében. Máshol pedig mintha elfogyott volna a tubusból a szín, amitől a festményén itt-ott átütött a felületesség. De persze, ez csak az én meglátásom. Más megvilágításban és más szögből nézve, lehet ezeket az apró hiányosságokat nem is lehet észrevenni, sőt lehet nem is léteznek.
Továbbra is azt mondom, hogy igazi kincs ez a könyv. Nem lesz tőle az ember műértő, sem az impresszionizmus szakértője, de az biztos, hogy kedvet kap több időt eltölteni festmények és titkaik vagy történeteik között, sőt talán az a gondolat is átfutja a bátrabb és tehetséges olvasót, hogy ő maga is ecset fogjon.

A szerzőről:
Az 1964-es, londoni születésű amerikai író, Elizabeth Kostova A történész című vaskos regényével robbant be az irodalomba. Könyvét többen Dan Brown, mások Umberto Eco munkáival rokonították, egy kritikusa merő jóindulatból viszont azt találta írni, hogy regénye túl jó ahhoz, hogy arra üzleti sikert lehessen alapozni. Úgy tűnik, a szentencia első fele igaz, a második nem, A történész az olvasók körében is siker lett, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy egyetemi tanulmányait a Yale-n végző, doktorátusát pedig a Michigani Egyetemen megszerző Kostova ez utóbbi egyetemtől már készülő regényéért megkapta a Hopwood irodalmi díjat.

Néhány a könyvben megemlített alkotás:

Yeats verse jutott eszembe, amit sokszor olvastam már az évek folyamán, de végtére is az ő Lédája is készséges áldozat… […] A tábla a festmény alatt elég szűkszavú volt: “Léda (Léda vaincue par le cygne), 1879, a múzeum tulajdonába került 1967-ben. Gilbert Thomas, 1820-1890.”

Correggio: Léda és a hattyú, 1531-1532, Gemaldegalerie, Berlin
A regényben Gilbert Thomas és az ő festménye kitaláció, viszont számtalan neves festőnek van alkotása a legendáról, például Michelangelo, da Vinci, Rubens és Cézanne is megfestették.

W. B. Yeats: LÉDA ÉS A HATTYÚ 
Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás,
a rémült lány combját cirógató
hártyás fekete láb – nyakába vás
a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó.

E tollas test malasztját kis keze
mint űzze oldódó combjaitól?
E fehér forgatagban érez-e
mást, mint hogy a roppant szív hol dobol?

Egy lágyékborzongás okozta vert
falak omlását, tornyokét, tetőkét,
s Agamemnon halálát.
Győztesen
ha már az ég nyers vére szállta meg,
erőt s tudást kapott-e, mielőtt még
a csőr elejtette közömbösen?

(Görgey Gábor fordítása)

Claude Monet: Étretat sziklái, 1,885
Étretat egy kis város Normandiában, Franciaországban. A különleges sziklaképződményekről híres, amelyek a partján találhatók, és arról, hogy Monet évente visszatért ide 1883 után és több mint ötven festményéhez merített ihletet a hely szépségéből.

“Órákat töltött a Metropolitan Múzeumban azon a télen Degas kis balerinái előtt, mert azt szerette volna, hogy az övéi ugyanolyanok legyenek és mégis másmilyenek. Képeinek mindegyikén volt valami anomália – például egy hatalmas madár, amely a balettstúdió ablakán próbál berepülni mögöttük, vagy egy gingkofa, ami a fal mentén nyúlik a magasba, és megsokszorozódik a tükrök rengetegében.”

Edgar Degas: Az Opéra balett-terme a Rue Peletier-én, 1872, Musée d’Orsay, Párizs
“… volt ellenben egy bensőséges jelenet Berthe Morisot-tól: a férjét és a lányát örökítette meg egy árnyas padon.

“Régi tanulmányaimból emlékszem egy s másra róluk [az impresszionistákról]: fiatal művészcsoport – köztük egy nő is: Berthe Morisot –, akik 1874-ben álltak össze, hogy a nyilvánosság elé lépjenek új stílusú munkáikkal, amiket a Párizsi Szalon túlságosan kísérletinek tartott ahhoz, hogy befogadja. Mi posztmodernek immár természetes hagyománynak tekintjük, őt kicsit lenézzük, esetleg túl könnyű tetszéssel kezeljük őket. Pedig a maguk korában ők voltak a radikálisok, akik felbontották a tradicionális festészetet azáltal, hogy a mindennapokat vitték a vászonra, s a műteremből kihozták a mesterséget a kertekbe, a rétekre s a francia tengervidékre.”

Berthe Morisot férje Eugene Manet volt, Edouard Manet testvére.

Berthe Morisot: Eugene Manet és a lánya, 1881, Musée Marmottan Monet, Párizs
„Az első teremben Degas Kis tizennégy éves táncosnő bronzba öntött alakja áll, igazi, kifakult tüllszoknyájával, copfján a hátára csúszott szaténszalaggal. Minden belépőnek útját állja- arcát felfelé fordítja, vakon és megadóan, s talán egy álom szédületében, amelyet nem érthet senki, aki nem táncos, két kezét összekulcsolja maga mögött, háta finom ívben feszül hátra, jobb lába előremozdul, és valami képtelen módon fordul ki, abban a gyönyörű deformitásban, amelyre tanították.”

statements_202064

A könyvről:

Könyvajánló: “Szép, felemelő és rendkívül depresszív regény a Hattyútolvajok – Kostova cseppet sem fest rózsás képet a rendkívüli tehetségek életéről, és krimibe illően tár elénk egy tizenkilencedik századi ármányt. Ráadásul különös feszültséget ad a történetnek az első számú elbeszélő, a pszichiáter Marlow viaskodása önmagával, mintha az ő maga mögött hagyott művész-énje és a gyakorlatias, tudományos alapokon gondolkodó pszichiáter-énje feszülne olykor egymásnak – ennek tudom be azt az egyébként olcsó romantikus regényekbe illő húzást is, hogy a pszichiáter betege mindkét meghatározó szerelmébe kicsit „beleszeret”. Ezt a feszültséget csak fokozza a két nő zaklatott, túlfűtött elbeszélése, melyekben Kostova hibátlanul ábrázolja, milyen lehet egy megszállott zsenivel élni – ahogy a különbséget is, hogy hogyan éli ezt meg egy másik művész (Mary), és egy, a lelke mélyén nyugodt, kertvárosi életre vágyó anya (Kate).” (Kovács Tímea – Elizabeth Kostova: A hattyútolvajok)

A könyv hivatalos oldala, ahol sok érdekesség található: http://www.theswanthieves.com/

Swan Theives

“Nem is hinné az ember, milyen nehéz egy vásznon elhelyezni egyetlen alakot, és minden figyelmet erre az egyetlen és egyetemes figurára koncentrálni úgy, hogy közben élő és valóságos maradjon. (Édouard Manet – 1880)”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s