Festészet a templomban

Poliptichon –  (gör.): háromnál több részből álló (szétnyitható) táblakép. A poliptichonok fénykora a 14-15. század. Kiemelkedik Pietro Lorenzetti Arezzói poliptichonja (1320), valamint Carlo Crivelli Szent Domonkos poliptichonja (1476).

Pietro Lorenzetti: Arezzói poliptichon, 1320
Diptichon –  (gör.) kétrészes táblakép, kétszárnyú oltárkép.
Triptichon – (gör.) háromrészes táblakép. Három szárnyból álló oltár. A két szélső szárnyat, elsősorban hordozható oltárok esetében, általában be lehetett csukni. A triptichonokat általában ünnepnapokon, vasárnapokon nyitották ki, hétköznapokon a szárnyak csukva voltak. A triptichonok kora elsősorban a 15. század. Fra Angelico Vértanú Szent Péter triptichon (1429), Masaccio Szent Juvenalis triptichon (1422) alkotásai a szárnyasoltárok szép példái. Általában három-négy szenttel, olykor angyalokkal körülvéve ábrázolták a Madonnát. A középső részen a trónuson helyet foglaló Mária jelenik meg a gyermekkel, meghatározva az oltár központi témáját. A szentek, egyházatyák az oldalsó oltárrészeken jelennek meg, tekintetüket a Madonna felé fordítva.

Fra Angelico: Triptichon
Retabulum – oltártábla, szobrokkal gazdagon díszített barokk oltárfal.

Retabullum
Predella – a szárnyas oltárok szekrényét alátámasztó, festett vagy domborművekkel díszített rész, mely közvetlenül az oltár menzáján áll.

Croce dipinta: (olasz: festett feszület) Az itáliai művészetben és liturgiában a 12. században kialakult képtípus, amely a 13-14. században lett igazán népszerű. A gyakran életnagyságnál nagyobb fa keresztre a megfeszített Krisztus alakját festették, a két keresztszárra pedig általában Mária és Evangélista Szent János félalakos ábrázolása került. A ferences ikonográfiában kedvelt változata volt, amikor a kereszt tövébe a térdelő Assisi Szent Ferenc alakját helyezték. A korai, 12-13. századi croce dipintákon általában a Christus triumphans, azaz a diadalmas, élő Krisztus látható, nyitott szemekkel, a 13. századtól terjedt el a Christus patiens, azaz szenvedő, halott Krisztus ábrázolása, amelyen az élettelen test S vonalban meghajlik. A festett feszületeken gyakran a keresztszár bővítményein (apron) a Passió-ciklus jelenetei kaptak helyet. A festett feszületeket általában az oltár fölött helyezték el, vagy a diadalívről lógatták le. (pl. Giovanni Cimabue, 1280 k., Firenze, Santa Croce.)

Cimabue: Santa Croce
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s