Georges Seurat: Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén

George Seurat: Vasárnap délután Grande Jatte szigetén, 1884-86, Art Institute of Chicago
George Seurat: Vasárnap délután Grande Jatte szigetén, 1884-86, Art Institute of Chicago

Ez a kép csaknem kétévi munka eredménye, és mintegy húsz rajz és harminc festett tanulmány készítette elő. Kiindulópontja: vasárnapi séta a mezőkön és a folyóparton. A tárgy mégis teljesen háttérbe szorul azáltal, hogy mértani figurák lépnek elő minden egyes alakból. A kép vázát a felső partvonalból álló vízszintes és a fatörzsekből álló függőleges képezi. A vízszintes és a függőleges mindegyik művészet alapvető alkotó eleme, és ezek az alkotó elemek ezen a képen a sablonszerűségig ki vannak dolgozva. Ebbe a vázba bocsátotta be a művész a mező zöld és a víz kék háromszögét. A két háromszöget szigorú rend szerint tolta el egymáshoz képest. De ekkor a geometrikus merevsége enyhít – az előtérben – a mezőn látható zöld csíkokkal és – a háttérben – a fák sötétebb zöldjével. A fellazulás egy görbe vagy hullámos vonalvezetésben megy végbe. A rend és a rend megbontásának a játékába az embereket sztereometrikus díszítőelemekként állította be; ezt a díszítőelem-jelleget a párnázott alsószoknyák, a napernyők és a vitorlák csak fokozzák. És ehhez jön még egy másodrendű fellazítás – úgy mondhatnánk – egy szerves díszítőelem által: ezt a szerves díszítőelemet a majom, a futkározó és a szimatoló kutya és a fűben lustán heverő ember alkotja. Alapjában véve a tartalom teljesen háttérbe szorul. Az ember már nem gondola vasárnapi semmittevésre, hanem sokkal inkább a szerkesztés és az érzékletesség, a szabályos, a törvény szabta szépség és a szabad, kötetlen szépség kiegyensúlyozására. Ebben a színeknek is döntő szerepük van: háromféle zöld tagolja a felületet; a kék ragyogó  világosságával töri meg a felület egységét; a vöröses és lilás árnyalatok pedig gyönyörű mintaként szövődnek bele a képbe…

…Seurat nem csak azt ismerte fel, hogy formákból és színekből egy teljes egészet fel lehet építeni, hanem azt is, hogy a színek és formák – önmagukba véve, a tárgytól függetlenül – kifejező erővel bírnak.

Forrás: Heinrich  Lützeler: Absztrakt festészet – Jelentősége és határai


Georges Seurat gigantikus remekműve felkavarta a kedélyeket, amikor 1886-ban az utolsó impresszionista tárlaton bemutatták. Néhány néző meghökkent, a többség azonban felismerte, hogy forradalmi műről van szó, amely messze túlmegy a mozgalom eredeti célkitűzésein. Témáját tekintve a festmény hű maradt az impresszionizmus szelleméhez, a modern városi élet egy szeletét ábrázolta. A Grande Jatte egy apró sziget a Szajnán, ahol a társadalom milnden rétegeihez tartozó párizsiak töltik szabadnapjukat. Seurat vászna a társadalom keresztmetszetét mutatja, katonák, evezősök és egy szoptatós dajka keverednek a felsőbb osztályok jólöltözött képviselőivel. Kivitelezését tekintve viszont ez a kép aligha lehetne újszerűbb. Fény- és színkezelése rendkívül összetett, és a Seurat által később kifejlesztendő pointillizmust vetíti előre. Ráadásul a kompozíción nyoma sincs az impresszionisták által magasztalt spontaneitásnak. Seurat több mint öven tanulmányt készített a mű szerkezetének gondos kialakítása közben. Ezek a hátteret alkotó táj olajvázlataitól az egyes alakokról készült érzékeny ceruzarajzokig terjedtek.

Georges Seurat: Vasárnap délután a Grande-Jatte szigetén (tanulmány), 1884, Metropolitan Museum, New York

Az alakok névtelenek és elszigeteltnek látszanak, mintha egy klasszikus vagy antik egyiptomi frízhez tartoznának. Egyedítésük szándékosan hiányzik. Seurat tovább akarta fejleszteni az impresszionizmust, és olyan képet alkotni, amelyik egy nagyléptékű történelmi festmény súlyával és időtlenségével rendelkezik. Ami nem jelenti azt, hogy műve nélkülözné a fanyar humort: alakjait a legújabb divat szerint öltözteti, de klasszikus pózokban festi meg, ironikusan megszurkálva saját kora rongyrázó finomkodását. Seurat előszeretettel szőtt harmonikus, dekoratív egésszé össze nem illő alakokat. Az eredmény egy olyan mű, amely bemutatása után nyomban híressé vált, és hozzájárult a festészet új irányainak elfogadtatásához.

Horgászó nő

A horgászó nő furcsa látványt nyújt, ugyanis vasárnapi ünneplő ruhát visel, és semmilyen más horgászfelszerelés nincs nála. Feltételezik, hogy az alak prostituáltra utal, egy akkoriban közkedvelt szójáték alapján: pêcher – “horgászni” és pécher – “vétkezi”

Nő gyerekkel

A közepes távolságban sétáló nő és gyermek alakja vonzza a tekintetet. Egyeneseb szembenéznek a festővel, és mintha álombeli tájon sétálnának, mozdulatlanná dermedt alakokkal körülvéve, akik, velük ellentétben, többnyire profilból láthatók.

Az árnyékok használata

Seurat az árnyékok természetellenes használatával teremt mélységet és perspektívát. A nagyon sötét árnyékokkal borított nagy felület az előtérben a kép belseje felé vonzza a tekintetet, és éles ellentétben áll a kép napfényben fürdő többi részével. Hátrébb párhuzamos sávok jelölik ki a középtávolságot.

Ülő férfi cilinderrel

A kompozíció össze nem illő méretarányokat tartalmaz. Például ez az ülő fréfi túl kicsi  két szomszédjához és a középen álló napernyős nőhöz képest. Seurat egy apró műteremben dolgozott, és nem hátrálhatott el a festménytől eléggé, hogy az összbenyomást ellenőrizhesse.

Forrás:
Stephen Farthing: A  művészet nagykönyve


Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s