Hakuin Ekaku: Hídon átkelő vakok

Egy elbeszélés szerint Hakuinnak feltűnt, hogy vidéki temploma közelében egy mély szurdok fölött csak egy veszedelmes rönkhíd nyúlik át. Ebben a hídban az emberi élet metaforáját látta, hiszen valamennyien a megvilágosodás túlpartjára törekszünk, de saját vágyainktól és ábrándjainktól elvakultan nehezen érünk át oda.

Hakuin Ekaku: Hídon átkelő vakok, 18. sz., tus, papír

Hakuin ezért megfestette a jelenetet, és az alábbi verssel egészítette ki:

Belső létünk, akár a körülöttünk lebegő 
         világ,
Olyan, mint a vakok rönkhídja – 
A legjobb vezető az elme, amely képes
        átkelni rajta.

Hakuin szójátékot űz a “vezető” japán megfelelőjével, amelynek eredeti jelentése “körömmel kapaszkodás”.

A festmény megtévesztően egyszerű. Hátom újjnyinál kisebb alak kel át a hídon, a háttérben jelzésszerű hegyek. Hakuin mindössze néhány szürke tusvonallal és -pöttyel egyértelműen ábrázolta mindhárom testtartást. […] Ha végül közelednek a túloldalhoz, továbbra sincsenek biztonságban, mert a híd nem ér végig.

Hakuin azonnal megérthető, mindennapi jelenetet mutatott be, s ezzel túllépet a hagyományos témákon, a zen közvetlenebb kifejezésformája felé indult el. A szerény tárgytól és stílustól a festmény még markánsabb, nem hiányzik belőle – ahogy a japánok mondanák  – “a zen aromája”.

Forrás:
Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet?


Babits Mihály: Vakok a hídon
Nyugat, 1913. 5. szám

A Csöndnek
folyóján
pár deszka-
darab.
Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.

Támolygva
tolongnak
a hídon
vakok
kis görnyedt, japános, naiv alakok.

A lelkük
a testbõl
ki sem lát
soha.
A deszkát belepte iszamlós moha.
Se korlát
se hídrács
legörbülve
mind
Padlóig
derékban
letörpülve
mind
lenn útat magának kezével tapint
üres szemgolyójuk
szanaszét tekint
faruk meg feltolva
a zord égnek int.
Mind bukdos
botorkál
gyámoltalanul
És olykor
kezével
a semmibe nyul
És olykor
tört lécen
hintázni tanul.

És néha
fülükbe
jön egy
csobbanás:
És néha
szemükbe
csap egy
loccsanás:
a Csöndbe taszítja le társát a társ.

S mi zajból
van e Csönd?
Zubognak a
habok.
A Csöndnek kis hídján tolongnak a
vakok.

Egy bús fûz hullatja ágak záporát.
Széles hold kacagja, mint gúnyos barát
szegény kis támolygó vakoknak farát.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s