Mona Lisa átiratok

Da Vinci Mona Lisa című alkotása kétségtelenül a világ leghíresebb festménye, sőt: magának a művészetnek és tágabb értelemben a kultúrának az egyik jelképe. Kevésbé ikonikusak, bár nyilván van közöttük ismertebb is, azok a XX – XXI. századi újraértelmezések, amelyek nem is annyira a mű témáját, hanem sokkal inkább kultikus mivoltát dolgozzák fel, abból táplálkoznak, és azt interpretálják modern művészi eszközökkel.

Nem egyszerű elhajlásokról van itt szó, nem variációkról ugyanarra a motívumra, mint ahogy a Da Vinci tanítványaként ismert Salainak tulajdonított mű esetében.

Leonardo da Vinci köre (Salainak tulajdonított): Monna Vanna, XVI. század
Leonardo da Vinci köre (Salainak tulajdonított): Monna Vanna, XVI. század

Kazimir Malevics a szuprematizmus (a festő így nevezte saját egyéni stílusát, melyre a minden tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakció jellemző) jegyében kubistának ható formák közé építi be a híres portrét, és áthúzza Mona Lisa arcát és felső testét egy-egy vörös színű kereszttel, ezzel jelezve a figuratív elemek kiiktatását a festészetből. Az eredeti alkotás itt már egyértelműen veszít jelentőségéből, vagyis hát éppen ennek köszönhetően tudja Malevics arra felhasználni, hogy egyértelművé tegye eltávolodását a korábbi művészi elméletektől és előtérbe helyezze a saját koncepcióját.

Kazimir Malevics: Kompozíció Giocondával - Részleges fogyatkozás, 1914
Kazimir Malevics: Kompozíció Giocondával – Részleges fogyatkozás, 1914

Viszont amikor Duchamp fogja magát és rábiggyeszt egy bajszot Mona Lisa arcára, valamint odaírja az akár obszcén értelmezésnek is helyt adó iniciálékat a kép aljára (L.H.O.O.Q. – franciául „elle a chaud a cul”, lefordítva „a hölgy feneke forró”), ezzel egy radikális és bizonyos szempontból üdítő deszakralizációt visz véghez, ami teljesen jellemző mind munkásságára, mind az általa is képviselt, a művészet mivoltát és értékeit megkérdőjelező avantgárd szemléletre.

Marcel Duchamp: L.H.O. O. Q, 1919
Marcel Duchamp: L.H.O. O. Q, 1919

Szintén az egyediségét „támadja” Andy Warhol képe, amin sokszorosítva jelenik meg Da Vinci festménye, illetve Rauschenberg alkotása, amelyen mindenféle zavaró elemek rejtik el a festmény egyes részleteit (márpedig a temérdek irodalomból tudjuk, ezek mind nagyon lényegesek), és zavarják meg azt a nyugodt szemlélődést, amit egyébként az eredeti Mona Lisa megkövetel.

Andy Warhol: Monna Lisa, 1963
Andy Warhol: Mona Lisa, 1963
Robert Rauschenberg: Pneumonia Monna Lisa, 1982
Robert Rauschenberg: Pneumonia Mona Lisa, 1982

René Magritte, aki azt nyilatkozta saját magáról, hogy „Én nem festő vagyok, hanem egy gondolkodó ember”, teljesen kihagyja az ikonikus képmást a saját megközelítésében, aminek csak a címe emlékeztet a reneszánsz kori műre.

René Magritte: A Gioconda, 1960
René Magritte: A Gioconda, 1960

Szintén nem találjuk sem a titokzatos mosolyú arcot, sem a hátteret, sem egyéb ismert részletet Robert Filliou munkájában. Mi több, a tárgyak azt sugallják, hogy csupán egy takarítónőről van szó, akinek a neve talán csak véletlenül egyezik Giocondájéval, így tulajdonképpen az egésznek köze nincs a mester festményéhez, hiszen manapság már akárki és akármi lehet Gioconda, így tehát mondhatjuk, hogy Filliou alkotásával a deszakralizáció elérte a csúcspontot.

Robert Filliou: Gioconda a lépcsőházban van, 1969
Robert Filliou: Gioconda a lépcsőházban van, 1969

Egy teljesen másfajta megközelítés az, amelyiket a kolumbiai Fernando Botero alkalmaz. A saját játékos stílusában megfestett, kedves bájtól sugárzó Mona Lisája, háttérben tipikus kolumbiai tájjal (még egy füstölgő vulkán is helyet kapott a képen) nem próbálja mgkérdőjelezni az eredeti mű ikonikus mivoltát, és nem is fogható fel ellenszegülésként a művészeti kánonok ellen. Botero egy olyan vizuális képletbe helyezi el a híres alakot, mely új formáival, színvilágával és kontextusával lehetőséget ad a modern kori nézőnek újszerű interpretációkra.

Fernando Botero: Mona Lisa, 1978
Fernando Botero: Mona Lisa, 1978

A fentiekben bemutatott átdolgozások ellenére Mona Lisa még mindig elsősorban arra késztet bennünket, hogy reflexszerűen a legendás és titokzatos női szépséggel asszociáljuk, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fogyasztói társadalomban a szépségipar egyik termékeként is felbukkan a neve…

ar5hjp-l-610x610-mona+lisa+pour+femme-make-vertigo+prestige-mona+lisa-ladies+perfume-nedro-nedro+eu-fragrance

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s