Nárcisz mítosza a festészetben

Leon Battista Alberti (1404-1472) az olasz humanista, művész és fontos művészetelméleti írások szerzője a következőket írja A festészetről című traktátusában:

… a költők állítása szerint a virággá változott Narcissus volt a festészet feltalálója; és minthogy a festészet minden művészet virágává vált, az egész Narcissusról szóló történet éppen ide illik. Mit mondasz, mi egyéb a festészet, mint magunkhoz ölelni a forrás vizének tükrét?

Gyengye Zoltán Pszeudo-Kiergegaard – A megfordult világ című kötetében pedig a következőket olvashatjuk:

Amikor Nárcisszusz belenézett a tükörbe, akkor és ott született meg a művészet. […] A tó vízébe pillantó ifjú tekintete maga a művészet egyetlen, képben fogható és örök allegóriája. Egységes egészbe foglalja a pillanat és az örök találkozását, amelyre a művészeten kívül semmi más nem képes.

A mítosz feldolgozása a festészetben így sokkal többről szól, mint a történet és a belőle következő tanulság vizuális megjelenítése. Ugyanakkor igazi technikai kihívás az alkotók számára, hiszen egyszerre kell hitelesen ábrázolni a hús-vér Nárciszt és annak tükörképét, miközben mindkét alak végsősoron csupán ábrázolás, egyik sem valóságos.

Az egyik legismertebb festmény Nárciszról Caravaggio (olasz barokk festő) nevéhez kötődik.

Caravaggio: Nárcisz, 1597-1599, Galleria Nazionale d’Arte Antica, Róma (kép forrása: https://commons.wikimedia.org/)

Rényi András professzor analízise a képről itt olvasható.

Gyenge Zoltán “Kép és mítosz”  című könyvében a következőket írja a festményről:

A megpillantás a tükörben történik. A tükör egyébként is – ahogy Arasse mondja – a művész kézjegye. Legyen szó az Arnolfini házaspárról (van Eyck), Campin festményeiről, vagy éppen erről.
A festő a képet midig magáról készíti, hiszen azon túl, hogy kézjegy, az azonosság és másság kontroverziája, a felismerés pillanata. […]
Ami fontos (talán a legfontosabb): ez a kép minden más Nárcisz-ábrázolásnál tökéletesebb. Ugyanis csak és kizárólag Nárciszra koncentrál. Mindehol máshol feltűnik egy Cupido, egy Ekhó, vagy egy-két nimfa (Poussin, Waterhouse, West, Grass, Lépicié) vagy legalább egy kutya, például Curradinál.

A francia barokk festő, Nicolas Poussin több alkotásán is megjelenik Nárcisz:

Nicolas Poussin: Flóra birodalma, 1631, Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda (kép forrása: https://artsandculture.google.com)
Nicolas Poussin: Ekhóés Nárcisz, 1629-1630, Louvre, Párizs
Nicolas Poussin: Ekhó és Nárcisz, 1629-1630, Louvre, Párizs (kép forrása: https://www.artble.com)

Rényi András professzor analízise Poussin festményeiről itt olvasható.

John William Waterhouse (angol preraffaelita festő) interpretációja, amin már a nárcisz virágok is megjelennek tökéletesítve az élet-szerelem-halál hármast:

John William Waterhouse: Ekhó és Nárcisz. 1903, Walker Art Gallery, Liverpool (kép forrása: https://artsandculture.google.com)

A téma a magyar festők közül Benczúr Gyulát is megihlette:

Benczúr Gyula: Narcis, 1881, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kép forrása: https://hu.wikipedia.org)

További alkotások:

Benjamin West: Nárcisz és Ekhó, 1805, magántulajdon (kép forrása: https://commons.wikimedia.org)
Nicolas Bernard Lépicié: Nárcisz virággá változik, 1768 körül, Versailles, Párizs (kép forrása: https://commons.wikimedia.org)
Salvador Dalí: Nárcisz metamorfózisa,1937, Tate, London (kép forrása: https://en.wikipedia.org)
Mat Collishaw: Narcissus, 1990, fénykép papíron Tate, London (kép forrása: https://matcollishaw.com)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.