Néhány szó a kínai tájképfestészetről

A 11. századi  kínai tájképfestészet célja nem az volt, hogy egy bizonyos tájat megörökítsen, vagy hogy egy kellemes helyszínt ábrázoljon. A tájképek sokkal nagyobb presztízzsel rendelkeztek egy egyszerű képnél: a kontempláció és a meditáció segédeszközeként működtek. A festményeket úgy alkották meg, hogy gazdagítsák a néző elméjét azáltal, hogy felfedték a természet rendjének lényegét. Ezért a tájképfestők kerülték az élénk színeket, melyeket túl érzékinek és tünékennynek ítéltek meg.  Jellemzően visszafogott tónusú és monokróm képeket festettek.

Kuo Hsi: Őszi ég hegyek és völgyek fölött, 1072, Freer Gallery of Art, Washington
Kuo Hsi: Őszi ég hegyek és völgyek fölött, 1072, Freer Gallery of Art, Washington

Arra törekedve, hogy a dolgok mélyére hatoljanak, a tájképfestők nem egyetlenegy nézőpontot alkalmaztak, hanem többet is  létrehoztak  a képen belül. Ez arra késztette a néző szemét, hogy végigpásztázza a kompozíciót, felfedezve az egyes kiemelkedő részleteket, ahhoz hasonlóan ahogyan az utazó felfedezi a táj jellegzetességeit. A kínaiak a „woyou” fogalom segítségével írták le ezt az alkotói szemléletet; ez pedig annyit tesz mint „kóborlni fekvés/pihenés közben”. Spirituális státuszának köszönhetően a tájképfestészet művészete fontos szerepet játszott a társadalom felső rétegeihez tartozók életében.

Forrás:
David G. Wilkins: The Collins Big Book of Art

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s