Néhány szó a vörösről

„Egy gyűszűnyi vörös vörösebb, mint egy vödörnyi.”
– Henri Matisse –

2009-ben Anish Kapoor, indiai származású brit művész Berlinben felállított egy ágyút, melynek vörös viasz lövedékei a vér színébe festettek egy falat.  A következő évben egy bíbor porból álló felhőt robbantott a New York-i Guggenheimben, a 2011-es Monumenta kiállításon pedig a látogatók egy hatalmas, piros, levegővel felfújt szobor belsejébe léphettek be. Anish Kapoor munkáinak egyik állandó eleme a vörös szín, melynek felhasználásával ambivalens, extrém és szédületes érzéseket kelt a közönségben.  Ám Anish Kapoor nem az egyetlen alkotó, aki már szinte rögeszmésen szereti a tűz és a vér tónusát, az életet, hatalmat, szerelmet és érzékiséget valamint az erőszakot, a gonoszt és a poklot jelképező vörös színt.

A vörös A szín. „A vörös színről beszélni majdnem pleonazmus” mondja Michel Pastoureau francia történész, a színek szimbolikájának nagy szakértője. A szó latin eredetű, és a coloratus, de még a spanyol colorado is egyszerre jelent színt és vöröset. A szláv nyelveken pedig ugyanaz a fogalmom jelöli a vöröset, mint az élénket vagy a szépet.  Természetes tehát, hogy már a festészet kezdetétől fogva alkalmazzák, annál is inkább, mivel mindig is nagyon könnyű volt előállítani a pigmentjeit.

Az ókorban az élénkebb árnyalata a hatalom egyik fő jelképe lesz. A híres pompeji vörösről nemrég derült ki, hogy eredetileg okkersárga volt, és a Vezúv kitörésénél keletkező gázok alakították át vörössé.

Anonim: Csendélet madárral, Villa Poppaea, Torre Annuziata
Anonim: Csendélet madárral, Villa Poppaea, Torre Annuziata

A középkorban az egyházbeliek és a laikusok egyaránt használják tekintélyük kifejezésére, a XIII. század végére pedig maga a Pápa is átveszi. Több ezer éve ismert az egyik legrégebbi mesterséges pigment: a mínium.  A középkorban ezt használták a kódexfestők az iniciálékhoz, és a “miniatúra” is ebből a szóból származik.

A XVI. században a Reformáció miatt a vörös negatív konnotációkat kap, hiszen ez a „pápisták” színe. Ennek ellenére a festők nem hanyagolják, hiszen ez ugyanakkor a szenvedély színe is, és ennek van a legnagyobb hatása a szemre. A velenceiek (Tiziano, Tintoretto) a pazar szövetek ábrázolásához használják, El Greco pedig Jézus testét borítja be vele. A barokk festők is jelentős szerephez jutatják, mielőtt a modern festészet korszaka bekövetkezne, amikor is a vörös már teljes szabadságnak örvend.

Tintoretto: Egy szenátor portréja, 1570, Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid
Tintoretto: Egy szenátor portréja, 1570, Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid

A XX. század elejétől kezdve az összes árnyalatát megjelenítik: az okkertől kezdve, a magentán át egészen a cinóbervörösig.  Miró-nál csillogó, Niki de Saint Phalle-nál kirobbanó, Annette Messenger pedig neki köszönhetően nyeri el az Arany Oroszlán díjat a 2005-ös velencei biennálén a Pinocchio története által ihletett Casino című installációjával, ahol a nagy vörös lepel az életre kelést jelképezi.

“A tiszta vörös, amiről egyes absztrakcionisták beszélnek, nem létezik. Minden vörös a vérben, a borban, a vadászok sapkájában és ezernyi más konkrét jelenségben gyökerezik. Egyébként a vörös nem ébresztene bennünk semmilyen érzést…”
– Robert Motherwell – 

Forrás: Beaux Arts magazine ( 2015 február ) – Daphné Bétard dossziéja: “Le Pouvoir de  la Couleur” (A szín ereje)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s