Osszián/James Macpherson és Kisfaludy Károly

Múzeumok éjszakája (2012.06.17) – Magyar Nemzeti Galéria
Költők, versek, írók találkozása a 19. század festészeti alkotásain – rendhagyó tárlatvezetés. Tárlatvezető: Veszprémi Nóra művészettörténész.

Osszián/James Macpherson és Kisfaludy Károly

Kisfaludy Károly: Osszián keservei, 1822 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Kisfaludy Károly: Osszián keservei, 1822 k., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A tárlatvezetést Kisfaludy Károly Osszián keservei (1822) festményénél folytattuk. Veszprémi Nóra elmondta, hogy Osszián egy nem létező skót bárd, akit James Macpherson (1736-1796) költő talált ki. Macpherson szerette volna, ha a skótoknak is van saját hőskölteményük Egy ideig járta az országot, hogy ezt felkutassa, de mivel nem találta meg, hát megírta saját maga. Ugyan a skót eposzt nem találta, de találkozott valamelyik népmesében egy varázserejű költő nevével. Ezt az énekes varázslót Oisinnak hívták. Ebből lett Osszián, aki állítólag a III. században élt, vak volt, mint az őseposzok állítólagos költői. Apja király volt, Fingalnak hívták, emberfeletti vitézségű hős, körülötte vitézek éltek, haltak, nagy emlékeket hagytak maguk után. Macpherson kitalált nekik történeteket, és úgy jelentette meg az általa „Fingal” –nak címzett hőskölteményt. Majd 1765-ben kiadta a teljes Osszián költeményeket. Ezeknél a kiadásoknál ő csak mint Osszián eposzának a felfedezője és fordítójaként lépett fel. A műnek nagy nemzetközi sikere volt, jelentősen befolyásolta Goethét és Herdert ugyanúgy, mint Petőfit és Arany Jánost.

A hamisítót később leleplezték, de annak ellenére, hogy nem létező balladákat tulajdonított egy nem létező költőnek, a szerzeményéi a jelentősége rendkívül fontos: több helyen is találkoztam azzal, hogy az irodalomtörténészek ezt tekintik a romantika előjátékának.

Osszián alakja a XIX. század több képzőművészeti alkotásában is felbukkan. Ezekről és a magyar Kisfaludy-féle Osszián festményről találtam egy nagyon jó összefoglalást:

François Gérard: Osszián a Lora partján hárfája hangjával megidézi a kísérteteket (1801)
François Gérard: Osszián a Lora partján hárfája hangjával megidézi a kísérteteket (1801)

A francia romantika és az északi népek hatása találkozott az Ossian keservei című festményen is, amelynek túlvilági mozdulatlansága magányos jelenség Kisfaludy festői hagyatékában. A kép forrása – François Gérard: Ossian a Lora partján hárfája hangjával megidézi a kísérteteket – kalandos utat járt be, míg végül Kisfaludy számára szolgált témául (Szvoboda Dománszky 2001, 24; Jávor 1994, 95–100). Az Ossian keserveinek értelmezéséhez hozzájárul azoknak az eltéréseknek a számbavétele, amelyek a többszörös közvetítés során a magyar festmény és francia forrása között keletkeztek.

Jean Auguste Dominique Ingres: Osszián álma (1813)
Jean Auguste Dominique Ingres: Osszián álma (1813)

Ossian hatása a német romantika képzőművészetében (Philipp Otto Rungénál és Friedrichnél) szorosan összekapcsolódott a téma iránti filozófiai és poétikai érdeklődéssel, ezzel szemben 

Franciaországban a skót prózaversek művészi feldolgozása (Gérard-nál, Girodet-nál, Ingres-nél) inkább Napóleon közismert rajongását szolgálta ki, és ikonográfiájában egyesítette az északi mítoszt a francia történelemmel (Macdonald 2004, 398–402). Kisfaludy Ossianjának címe – a „hárfa hangjai” és az „álom” (Ingres) helyett ez elégikus „keservei”-t használja – a francia (és német) hagyománytól eltérő értelmezői szempont bevonására utal; megkülönböztető sajátosság a Gérard-féle eredetivel szemben a festmény színvilága is, ami ugyan nem tudatos változtatás, inkább véletlen, hiszen a másolat metszet alapján készült, vagyis Kisfaludy nem ismerte Gérard képének színeit. A Lora parti Ossian „minden változata megkülönbözteti a színesen megfestett, még élő Ossiant az egytónusú szellemszereplőktől; Gérard-nál ezek a reális perspektívájú tájban biszterbarna csoportok. Kisfaludy a maga fantáziája szerint élénk kék és vörös ruhába öltöztette a bárdot, míg az egész legendabeli környezet a holdfény – más műveiről is ismert – ezüstös szürkéjébe burkolózik” (Jávor 1994, 98). (Forrás: www.villayspenot.hu)

Anne Louis Girodet: Osszián (1802)
Anne Louis Girodet: Osszián (1802)

Egy nagyon érdekes cikk a magyarországi Osszián-kultuszról itt olvasható: http://www.arkadia.pte.hu/magyar/cikkek/az_osszian_kultusz_magyarorszagon.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s