Párizsi utazás: I. Ferenc

A tegnap olvasott fejezetben (Eward Rutherfurd: Párizs) ismét visszaugrottunk az időben, egészen a 16. századig, ahol felbukkan I. Ferenc király neve, akinek uralkodása nemcsak Franciaország fejlődésére, de a főváros életére is jelentős hatással volt.

“Magában Ferencben egy igazi reneszánsz uralkodó öltött testet: a művészetek magas és jó megjelenésű mecénása. Még a botrányos, ám brilliáns tehetségű aranyműves és szobrász Benvenutto Cellini is Párizsban tevékenykedett, ahol a Louvre királyi palota egyre újabb szárnyakkal bővült – sőt maga Leonardo da Vinci, aki magával hozta Mona Lisáját, hogy a Loire völgyében töltse utolsó napjait, végül a franci király karjai között lehelte ki lelkét.”

I. Ferenc, aki Franciaország trónját 1515 és 1547 között foglalta el, elsősorban itáliai művészeket hívott meg udvarába, de köztük megtaláljuk a flamand Jean Clouet-t is, aki fontos szerepet töltött be a királyi család hivatalos arcképfestőjeként.

Jean Clouet: I. Ferenc, Franciaország királya, 1530 k., Louvre, Párizs

Az itt látható portré a harmincas éveiben járó I. Ferencről 1530 körül készült. Ebben az időben I. Ferenc az egyik legfontosabb uralkodó az európai térségben, és korának egyik nagy mecénás királya (neki köszönhető, hogy ma a Mona Lisa a Louvre gyűjteményében található). A festmény valamennyire eltér a királyi portrék hagyományától, ugyanis a monarchikus hatalom jelképei, mint például a korona vagy a jogar, nem jelennek meg az előtérben. Mégis első ránézésre tudjuk, ha másból nem, akkor a fényűző ruházatból, hogy egy fontos személyiség előtt állunk. Az egyetlen szembetűnő tárgy, ami beazonosítja Franciaország uralkodójaként a nyakában lógó medál, ami Szent Mihályt ábrázolja, ugyanis abban az időben I. Ferenc volt a Szent Mihály Lovagrend feje. Ugyanakkor a korona is ábrázolásra kerül, de csak a háttérként szolgáló díszes kárpiton. A király keze pedig egy kard markolatán nyugszik, ami utalás hadi ténykedéseire (például az itáliai háborúk és a marignanói fényes győzelem).

A szinte egész képteret kitöltő, korabeli királyi öltözet ábrázolásában Clouet igazán remekelt: csodálatos részletességgel jelenítette meg a legapróbb díszítő elemeket, és a különböző anyagok textúrája is szinte tapintható. Érdemes megfigyelni például a kalapon a tollat, a brosst vagy a gyöngyöket, mind párizsi kézművesek által készített tárgyak, amelyek a francia udvar pompáját voltak hivatottak bemutatni. A luxus ábrázolása, amit az aranyszín árnyalatainak bőséges használata is kiemel, abban az időben megfelelt a politikai hatalom és társadalmi rang reprezentációjának.

Ha a festő komoly figyelmet szentelt a külsőségek pontos és aprólékos megjelenítésére, ugyanekkora gondot fordított a király méltóságot és erőt sugárzó testtartására, és még inkább az arckifejezésére, ami egy reprezentációs portré esetében politikai eszközként funkcionált. Az arcát háromnegyed nézetből festette meg, de I. Ferenc mély és átható tekintete egyenesen a nézőre irányul. A kép alsó részén egy korlátot láthatunk, amin a király jobbkeze helyezkedik el. Ennek a korlátnak is szerepe van a hatalom ábrázolásában, hiszen egy határt képez a király személye és a rátekintő alattvalók között: a király jelen van, de mégis elérhetetlen.

Ez a rendkívül kifejező, a reneszánszra jellemző természethű ábrázolásmóddal megalkotott királyi portré történelmi forrásként is megállja a helyét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.