Párizsi utazás: Moulin Rouge

A mai Rutherfurd-idézethez, mely Párizs leghíresebb szórakozóhelyéről szól, Toulouse-Lautrec alkotásaiból választottam néhányat.

“A Moulin Rouge-t csakis egy lángelme találhatta ki. Alig néhány éve nyitott, de máris legendának számított.
A Montmarte lábánál állt, a Boulevard de Clichy széles és szárnyas sugárútján, mely határvonalként húzódott Haussmann báró rendezett Párizsa és a Montmartre festői káosza között. Valamikor zöldségeskert terült el itt, ám az azóta felhúzott két tiszteletre méltó hatszintes lakóház közé most már egy emelvény is beékelődött, melyre élethű és harsány vörösre mázolt malmot építettek.
A Moulin Rouge felháborító túlzásnak tűnt még a szertelen Belle Époque mértékével is, ahogyan utóbb e korszakot ismerték. A meredek domb tetején talán mindig is ott álltak a csikorgó öreg malmok, ez harsány vörös másolat azonban nyílt és szándékos támadást intézett a báró burzsoá boulevard-ja ellen.
S mint ilyen, megtestesített mindent, ami francia.” (Edward Rutherfurd: Párizs, 240. oldal, Alexandra, 2018)

A Belle Époque az 1880 – 1914 közötti időszak a francia történelemben, amit a béke és az optimizmus jellemzett; ez volt a modernizáció korszaka, nemcsak az ipari fejlődés terén, hanem a kultúrában is. Az 1889-es Világkiállítás, ahol felavatják az Eiffel-tornyot ennek az időszaknak az egyik fontos jelképe. A Moulin Rouge (Vörös Malom) is 1889-ben nyitotta meg kapuit. Vendégkörét a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői alkották, és éppen ez volt egyik legnagyobb vonzereje. Munkások, művészek, középosztálybeliek, fontos üzletemberek, elegáns nők és Párizsba látogató külföldiek: mind itt találkoztak és itt hódoltak az élvezeteknek.

Henri de Toulouse-Lautrec: Mlle Églantine együttese, 1896 (plakát)

A különleges épületen kívül, a Moulin Rouge sikerének másik fontos eleme az akkor botrányosnak számító kánkán tánc volt, amit több, Toulouse-Lautrec által készített plakáton is láthatunk.

Annak ellenére, hogy – főleg a kezdeti időszakban – felháborodás övezte a mulatót, ahol táncos revüműsorok valamint extravagáns, erotikus és cirkuszi elemeket vegyítő előadások szórakoztatták a párizsiakat, az idő során olyan hírességek léptek fel a színpadán, mint Josephine BakerMaurice ChevalierÉdith Piaf,  Yves Montand, Ginger RogersLiza MinnelliFrank Sinatra és más nemzetközileg elismert előadóművészek.

Henri de Toulouse-Lautrec: Moulin Rouge: La Goulue, 1891, litográfia.

Henri de Toulouse-Lautrec, a poszt-impresszionizmus egyik legismertebb festőjének munkásságában a párizsi éjszakai élet ábrázolása mindig is fontos szerepet játszott. Neve már kezdetektől fogva összekapcsolódott a Mouline Rouge-zsal, mivel a hely tulajdonosa Toulouse-Lautrec egyik festményével díszítette ki az előcsarnokot, és megbízást adott a festőnek egy plakát-sorozat elkészítésére is. Cserébe, a díjazáson kívül, felajánlott neki egy törzshelyet, valamint lehetőséget festményeinek kiállítására a lokál falain.

Herni de Toulouse-Lautrec: A Moulin Rouge-ban, 1892-1895, Art Institute of Chicago

A fenti festményen szinte mindegyik alakot be lehet azonosítani név szerint, ugyanis mindnyájan rendszeresen megfordultak a Moulin Rouge-ban. A háttérben a festő jelenik meg félprofilból a magas, kalapos férfi társaságában, aki Gabriel Tapié de Céleyran orvos és a festő unokatestvére. Szintén a háttérben láthatjuk a híres La Goulue táncosnőt, amint éppen a frizuráját rendezi. Az előtérben, az asztalnál a kor egy másik szintén nagyon népszerű táncosnője, Jane Avril látható hátulról, élénk színű hajával más vendégek körében (Édouard Dujardin író, La Macarona táncosnő, Paul Sécau és Maurice Guibert fotográfusok). A képből a nézőre kitekintő arc pedig May Milton angol táncosnő izgalmas portréja, amit vagy maga Toulouse-Lautrec, vagy valamelyik kereskedő kivágott a képből, talán mert úgy gondolta, hogy annyira szokatlan elem, hogy nehezen lehetne eladni így a festményt. 1914-ben került vissza a helyére az eltávolított darab.

Nemcsak May Milton arcképe teszi különlegessé a kompozíciót, hanem a kép alsó bal sarkát merész átlós vonalban lehatároló fakorlát is, ami egyszerre működik belső keretként és irányítja a néző tekintetét a kép középpontja felé, hogy teljesen bevonja oda, ahol zajlik az élet. Szinte hallani a beszélgetések zümmögését, a zenét vagy a poharak koccanását, érezni a dohányfüstöt és a hölgyek finom parfümjét, és szemünket elvarázsolja a falon elhelyezett tükrökből és a vendég arcáról visszaverődő gázlámpák vibráló fénye. A festő életének egy teljesen megszokott, mondhatni hétköznapi jelenetét látjuk, hiszen a barátait festette meg, a kedvenc mulatozóját, ezt az olyan aprólékosan ismert dekadens és rikító teret, aminek mégis az otthonos és bensőséges hangulata sugárzik a képből.

Henri de Toulouse-Lautrec: Tánc a Moulin Rouge-nál, 1890, Philadelphia Museum of Art

Források:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.