Párizsi utazás: Pont Neuf

Épp a francia főváros utcáit járom Edward Rutherfurd Párizs c. könyve nyomán, és a virtuális képeslap gyűjteményemet festményekből állítom össze 🙂

“- A Pont Neuf kőből épült. Áthidalja az egész folyót, épp csak érinti a sziget csücskét.
– És? Elfeledkeztél valamiről.
– Á! Nincsenek rajta házak. Csak egy híd, tisztán és egyszerűen. Az első házak nélküli híd, miért olyan fontos ez?
– Mert a folyó felől így háborítatatlanul rá lehet tekinteni a Louvre-ra, ami így még pompásabban fest. Ez a király rögeszméje.”
(Edward Rutherfurd: Párizs – Alexandra, 2019)

Térkép részlet Párizsról 1615-ből (kép forrása: https://frenchmoments.eu/pont-neuf-paris/)

A kétszázharminckét méter hosszú, a Szajna legszélesebb szakaszát átfogó Pont Neuf a legrégebbi, ma is álló kőhíd Párizsban. A neve azt jelenti Új Híd hiszen amikor elkészült, nemcsak ez volt a legújabb híd, hanem sok újítást is hozott, ahogyan a fenti idézetből is kiderül. A tervek már 1578-ban elkészültek, de a híd csak 1607-re lett kész IV. Henrik király uralkodása alatt, akinek lovas szobra 1618-tól a híd központi platformján állt. Az eredeti szobrot tönkretették 1792-ben a forradalom alatt, így 1818-ban egy másolattal helyettesítették.

Francois-Fréderic Lemot: IV. Henrik lovas szobra, 1818, Pont Neuf, Párizs (kép forrása: https://commons.wikimedia.org/)

A hidat majdnem négyszáz teljesen egyedi úgynevezett mascaron ékesíti. Ezek az antik mitológia lényeit idéző, groteszk jellegű, kőből faragott arcok a hiedelem szerint megvédték az embereket a rossz szellemektől. Sok helyen és építészeti stílusban alkalmazzák díszítőelemként.

A Pont Neuf mascaronjai (kép forrása: https://commons.wikimedia.org/)

A híd szépsége és a rajta átkelő sokaság pezsgő nyüzsgése több festőt is megihletett. Az egyik közülük Pierre-Auguste Renoir, francia impresszionista festő.

Pierre Auguste Renoir: Pont Neuf, Párizs – 1872, National Gallery of Art, Washington

Bár előszeretettel festett elsősorban női portrékat és alakokat, Renoir tájképeinek és városképeinek lendülete és frissessége rezonál az impresszionista festők programjával, ami ezen a festményen leginkább a napfény hatásainak átiratában mutatkozik meg. A déli nap beborítja a panorámát, intenzitása fokozza a művész által használt színeket és tónusokat, miközben elnyomja a mellékes részleteket, hogy tisztán láthassuk a zsúfolt jelenetet. Edmond Renoir, a festő fivére, egy interjúban elmesélte, hogyan jött létre ez a kép: Renoir engedélyt kért az egyik környékbeli kávézó tulajdonosától, hogy elfoglalja a helyiség felső emeletét egy teljes napra, Edmond pedig időnként feltartóztatta a sétálókat, hogy Auguste-nek legyen elég ideje megfesteni őket. Így Edmond alakja is felbukkan két különböző helyen a festményen sétapálcával és szalmakalapban. A francia-porosz háború (1870-1871) lezárása után festett kép az épségben megmaradt, már akkor is több évszázados múltra visszatekintő hídon áthaladó sétálókról egy tipikus lenyomata a francia korabeli polgári életnek, melyet Renoir mindig is remekül örökített meg munkáiban.

Egy másik impresszionista festő, Camille Pissarro képzeletét is megragadta a Pont Neuf, amit nem is egy, hanem több festményén is ábrázolt különböző napszakokban, eltérő időjárási és fényviszonyok közt:

Camille Pissaro: Délutáni napsütés, Pont Neuf – 1901, Philadelphia Museum of Art (kép forrása: philamuseum.org)

Pályafutása utolsó évtizedében, az 1890-es évek közepétől kezdődően, Pissarro a korabeli városi élet látványát tartotta fő témájának, és a francia vidéki tájak elkötelezett festőjéből a modern Párizs egyik legfontosabb krónikásává vált. A Pont Neuf közelében bérelt egy kis lakást, melynek ablakából remek kilátás nyílt az egész környékre. “Kiváló és magával ragadó téma” – írta egyik levelében.

Camille Pissarro: A Pont-Neuf egy esős délutánon – 1901, magántulajdonban levő festmény (kép forrása: christies.com)

Az egyik Pont Neuf témájú festménye a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában található:

Camille Pissarro: A Pont Neuf – 1902, Szépművészeti Múzeum, Budapest (kép forrása: https://artsandculture.google.com/)

A magasból olykor elvesztek a részletek, de az örökös nyüzsgésben megérezhette a város pulzusát.”

(Rappai Zsuzsa szerk.: Camille Pissarro)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.