Petrus Christus: Aranyműves jegyespárral

Petrus Christus németalföldi, pontosabban flamand festő, aki a 15. század közepe táján élt és alkotott Brugge legjelentősebb festőjeként Jan van Eyck halála után. Elsősorban portrékat és életképeket festett. Az utóbbiak közé tartozik az 1449-ben készült Aranyműves jegyespárral című alkotása is:

Petrus Christus: Aranyműves jegyespárral, 1449, Metropolitan Museum, New York (kép forrása:metmuseum.org)

A kép Petrus Christus érdeklődését tanúsítja a festői illuzionizmus, valamint az aprólékos részletek iránt, amit a néző azonnal észrevesz az ékszereken vagy a műhelyben látható fém- és üvegtárgyakon. Érdemes például közelebbről szemügyre venni a legfelső polcon elhelyezett kancsókat: felületükön a (feltételezhetően ablakon át látható) város épületeinek körvonalai fedezhetők fel.

A festmény központi alakjáról, az aranyművesről sokáig úgy tartották, hogy Szent Eligius, az aranyművesek és kovácsok védőszentje, de mára már a művészettörténészek egyetértenek abban, hogy nem őt ábrázolja. Az alkotás a mesterséget bemutató életkép, és valószínűsíthető, hogy egy a festő által ismert aranyművest ábrázol. Ezt a felvetést az is alátámasztja, hogy – a modern technikáknak köszönhetően – a kutatók észrevették, hogy az aranyműves arcánál sokkal több javításra, módosításra utaló ecsetvonás látható, mint a másik két alak esetében, vagyis erre nagyobb gondot fordított a festő.

Az egyik legelterjedtebb feltételezés szerint Willem van Vleutenről lenne szó, aki Jó Fülöp (burgundiai herceg) szolgálatában állt abban az időben, amikor a festmény készült. Mi több,  a herceg éppen 1449-ben rendelt meg Willem Van Vleutentől egy ékszert Guelders-i Mária, II. Jakab skót király menyasszonya részére házassága alkalmából.

Azt is feltételezik, hogy magát a jegyespárt látjuk az aranyműves háta mögött. Erre utalna drága ruházatuk (Petrus Christus kiválóan érzékelteti az exkluzív anyagok textúráját), és a gesztus, ahogyan a férfi átöleli a nő vállát. Az aranyműves mérlegén aranygyűrűk találhatók, ami szintén a pár bensőséges kapcsolatára utal. Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, akkor úgy tekinthetünk a festményre, mintha azt a jelenetet ábrázolná, amikor Jakab éppen kiválasztja Mária gyűrűjét.

A képet nézve elsőre azt gondolhatnánk, hogy az aranyműves a munkaasztalánál ül, de tulajdonképpen ez a mester utcára néző pultja, ugyanis akkoriban ez volt a boltok és kézműves műhelyek jellegzetes elrendezése. A néző a pult utcafronti oldalát látja, amiről a trompe l’oeil effektussal megfestett vörös textildarab (vélhetően esküvői öv) lelóg (illetve belelóg a néző terébe). Azt is érdemes megjegyezni, hogy a pulton elhelyezett tükörben az utcát látjuk, és nem pedig a műhely belsejét.

A műhely belső terét a külső térrel vizuálisan összekötő domború tükörben két férfi látható, akik megálltak a pult előtt nézelődni. Az ő elhelyezkedésük megegyezik a néző szemszögével. Más korabeli németalföldi festményekkel ellentétben, itt a tükör szinte semmit nem tükröz vissza a szemünk előtt zajló jelenetből, hanem kizárólag azt mutatja, amit egyébként nem láthatnánk: azt, ami az utcán zajlik az ábrázolt pillanattal egy időben. A belső tér elemeiből csupán az aranyműves ruhájának vöröses színe bukkan fel a tükörben.

Közelebbről szemügyre véve magát a tükröződést, észrevehetjük az egyik férfi karján ülő sólymot. A sólyom – egyes ikonográfiai értelmezések szerint – a büszkeség és a kapzsiság jelképe. Ez a szimbólum ellentétbe helyezi a műhelyben, illetve az utcán látható két emberpárost, a festő magasabb erkölcsi státuszba helyezvén az előbbit. A tükör apró repedései is a megjelenített külső világ tökéletlenségét lennének hivatottak jelképezni, szemben a királyi jegyesek hibátlanságával.

Mivel Petrus Christus Jan van Eyck tanítványa volt (de legalábbis ismerte és másolta műveit) a domború tükör idézheti van Eyck hasonló tükrét a híres Arnolfini házaspár című festményéből. Az a tükör szintén két – az ábrázolt jelenetben nem szereplő – alakot mutat, és az egyikről azt feltételezik, hogy maga a festő. A párhuzam miatt olyan elméleteket is olvashatunk az Aranyműves jegyespárral című alkotásról, miszerint itt is a sólymot tartó férfi vonásaiban Petrus Christust önarcképét fedezhetjük fel. Érvként a figura fejtartását hozzák fel, ami ahhoz hasonló, ahogyan a festők nézik képmásukat a tükörben önarckép festése közben.

Petrus Christus alkotása a részletek virtuóz kidolgozásán túl, leginkább éppen a tükör igen izgalmas használata miatt figyelemreméltó, hiszen láthattuk, mennyi mindent tud “elmondani” ezzel a nagyon ügyes festői “trükkel”: megmutat olyasmit, ami egyébként rejtve maradna a szemünk elől, lehetővé téve ezáltal, hogy egyszerre nézzünk két különböző jelenetet (kép-a-képben effektus); kitágítja, illetve kiegészíti a festői teret, amiben a fő jelent zajlik; ellentétet hoz létre az alakok két csoportja között, és lássuk be: nem utolsó sorban megmutatja tehetségét az illúziókeltésben és az aprólékos, miniatűrszerű munkában.


Források:
www.khanacademy.org
www.metmuseum.org
Understanding Petrus Christus’ A Goldsmith in His Shop – Philip McCouat
Defrocking St.Eloy: Petrus Christus’s “Vocational Portrait of a Goldsmith” – Hugo van der Velden

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.