Rembrandt és köre – előadásjegyzetek (2)

A “Rembrandt és köre” című  előadás (JASZE – Ludmann Mihály) során és az olvasmányaim alapján készített jegyzeteim.

Németalföldi festészet

Justus van Gent után Jan Metsys (Massys) alkotásaival folytattuk kalandozásunkat a németalföldi festészetben. Azért éppen vele, mert ő is azok közé tartozik, akiknél tetten érhető az itáliai festészet hatása az északi művészetre, talán sokkal inkább, mint Justus van Gent esetében.

Dr. Aradi Nóra a következőket írja róla: “Eretnekséggel vádolták, ezért 1544-ben menekülnie kellett. Annak, hogy hosszú éveket töltött Franciaországban, majd Itáliában, messzemenő következménye lett hazája művészetére, mert hazatérése utána (1558) meghonosította az akkoriban Itáliában és Franciaországban uralkodó manierista ízlést. Jan Metsys számos, ferde vágású szeme és rejtelmes mosolya miatt különleges arckifejezésű ruhátlan nőalakot festett, amelyek a fontainbleau-i iskolához nagyon közel álló érzékiséget mutatnak. Ilyen például két Flóra-alakja…” (Aradi Nóra szerk. – Az érett reneszánsz)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az előadáson is nagyjából ugyanez hangzott el Ludmann Mihálytól. Ő mindjárt azzal kezdte, hogy leszögezte: a manierizmus volt az a festészeti irányzat, mely kiszorította a gótikát az északi művészetből. A Flórát ábrázoló festményekről pedig azt mondta, hogy ezek az alkotások bizonyos szempontból közelebb állnak a középkor művészetéhez, mint a reneszánszhoz, leginkább a két női alak mesterkélt és elnyújtott ábrázolása miatt, de ez nem csak Metsys festészetére igaz, hanem tulajdonképpen az egész manierista irányzatra. Metsys esetében a vakítóan fehér női testek, és a különleges kifejezésű arcok a manierista szépségkeresést idézik, ez viszont szintén visszavezethető a középkori művészetre, amikor az elvont, elérhetetlen égi szépség megfogalmazására törekedtek a művészek. Bár elsőre talán furcsának hat a középkori és a manierista festészet párhuzama, jobban belegondolva ez tulajdonképpen nagyon is jellemző az egymást követő stílusok viszonyára az egész művészettörténet során: a manierizmus a reneszánsztól próbál elrugaszkodni, más irányba elindulni, vele ellentétes művészi értékeket feltárni, és ezért fordul ahhoz a korhoz, ami megelőzte, és aminek reakciójaként született a reneszánsz.

Természetesen nem csak a manierizmus befolyásolta Metsys alkotásait, hanem eléggé egyértelműen maga a reneszánsz is. Ha az alakok ábrázolásában nem is, de a környezetükben, főleg a táj megjelenítésében észrevesszük a természetességet, a harmóniát, az arra való törekvést, hogy a festő azt az illúziót ébressze a nézőben, hogy amit a képen lát, az a valóság – ezért látunk a festmények hátterében korabeli városi látképeket (az egyik Flóra-képen Antwerpen jelenik meg, a másikon pedig a nápolyi öböl). Maga a városi látkép viszont jellegzetes flamand hagyomány. Mindenestre a háttérnek ez a fajta ábrázolása teljes mértékben eltér a középkori művészi felfogástól, mely csupán másodrendűnek tekintette a tájat. Az itáliai művészet hatása megjelenik továbbá a mitológiai témaválasztásban (Flóra a növények, természet és a tavasz istennője a római mitológiában), illetve a klasszikus ókort idéző épületekben vagy tárgyakban (például szobrok). A térábrázolás is a reneszánsz hatásokra utal: például a terasz padlózata vagy a korlát perspektivikus megszerkesztésében. Magát Itáliát és a mediterrán hangulatot pedig az északon egyáltalán nem gyakori pálmák idézik elénk Metsys festményein.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s