REMBRANDT ÉS KÖRE – ELŐADÁSJEGYZETEK (8)

A “Rembrandt és köre” című  előadás (JASZE – Ludmann Mihály) során és az olvasmányaim alapján készített jegyzeteim.

Rembrandt pályafutása 1642-ig (harmadik rész)

Éjjeli őrjárat

Rembrandt: Éjjeli őrjárat, 1642,  Rijksmuseum, Amszterdam
Rembrandt: Éjjeli őrjárat, 1642, Rijksmuseum, Amszterdam

Az amszterdami lövészegylet két tisztje adta Rembrandtnak a megbízást: Cocq kapitány és Van Ruytenbugh hadnagy. Az eredeti címe ennek megfelelően Frans Banning Cocq kapitány polgárőrcsapata volt, és csak később adta neki Sir Joshua Reynolds (angol festő) az Éjjeli őrjárat címet, annak ellenére, hogy nincs igazából köze az éjszakához, csak addigra már jelentősen besötétült a kép az idő hatására. Ezzel a címmel vált a világ egyik leghíresebb alkotásává.

A festményen összesen harmincegy személy látható, de csak tizennyolcnak kivehető egyértelműen a portréja: ők a polgárőrség tagjai, középen Frans Banning Cocq kapitánnyal és Van Ruytenbuch hadnaggyal.

A polgárőrökről készül csoportos portrék népszerűek voltak ebben az időszakban. Rembrandt festménye viszont eltér el a műfaj megszokott szerkezetétől.  Az alakok között van, aki jobban látszik a képen, van aki kevésbé, és semmi nincs a képen, ami arra utalna – mint a korban megszokott csoportképek többségén – hogy egyforma fontosságú szereplőkről lenne szó, hiszen rangban nyilván eltérnek egymástól, és a képen való megjelenítésért is ki-ki más összeget fizetett. Frans Hals festményével összehasonlítva talán egyértelmű a szerkezeti különbség és a különböző személyek megjelenítésének módja:

Frans Hals: A Szent György lövészegylet tisztjeinek lakomája, 1616, Frans Hals Múzeum, Haarlem
Frans Hals: A Szent György lövészegylet tisztjeinek lakomája, 1616, Frans Hals Múzeum, Haarlem

Az alakok Rembrandtnál mozgásban vannak: abban a pillanatban festi meg őket, amint előbukkanva egy keskeny utcából szétszóródnak a téren és elvegyülnek az utca forgatagában, tehát ugyan ez egy csoportportrét, de ugyanakkor egy narrációval rendelkező jelenetet is látunk, és ez Rembrandt hatalmas újítása. A háttérhez használt sötét színek és az irányított fény, mely az arcokra és a fegyverekre esik még mozgalmasabbá teszik a képet. Tulajdonképen ez a történelmi festményeknél használt kompozíció.

A festmény nagyon sokáig a polgárőrség nagytermében állt, de 1713-ban átszállították a városháza épületébe. Az ottani terembe nem fért volna be teljes méretben, úgyhogy levágtak a széleiről, és sajnos ezek a levágott darabok mára elvesztek. Még így is, jelenlegi méreteit tekintve, ez az egyik legnagyobb megfestett csoportportré a XVII. századból.

Ezzel a festménnyel ér véget tulajdonképen Rembrandt nagy korszaka. 1642 után is fog jelentős műalkotásokat létrehozni, de már messze nem örvend akkora sikernek, mint azelőtt. Egyesek szerint a magánéletében bekövetkezett tragikus események (Saskia halála, mely ugyanebben az évben következik be), és a gazdasági körülmények (a holland kereskedelem visszaesik, mivel ekkorra már az angol flotta dominálja a tengereket) okozta anyagi gondok mellett, maga ez a festmény is hozzájárult ahhoz, hogy ez után Rembrandt kevesebb megrendelést kapjon, ugyanis a kor ízlésétől eltérő újítását nem fogadták túl jól. Rembrandt növendéke, Samuel van Hoogstraten később úgy nyilatkozott a képről, hogy „némelyek véleménye szerint túlságosan a saját felfogását tükrözi ez a nagy festmény, s végül nem az az igazi csoportkép lett belőle, amit megrendeltek tőle.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s