Reneszánsz (12-1) – Velencei reneszánsz: Veronese

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Paolo Veronese (eredeti neve: Paolo Caliari, 1528-1588) ragadványnevét – mint sok más híres festő is abban a korban – szülővárosáról, Veronáról, kapta. Munkásságának jelentős része a Velencében töltött években született, ahol volt alkalma Tizianóval is együtt dolgozni egy közös megbízáson: a Dózse-palota Nagytanács dísztermének a freskóit festették meg.

Paolo Veronese: Velence apoteózisa, 1585, Dózse-palota, Velence
Paolo Veronese: Velence apoteózisa, 1585, Dózse-palota, Velence

Veronese freskói és táblaképei – akár bibliai vagy (ritkábban) mitológiai tárgyú feldolgozásai – leginkább monumentalitásukról híresek. Ez nem kizárólag az alkotások méretére vonatkozik, bár a legtöbbször az is hangsúlyozta a téma nagyságát, hanem a jelenetek felépítéséről: “Számára minden ürügy egy nagy színházi jelenethez, amelyben a főszereplőket elnyomja a mellékalakok és kísérők tömege.” (Dr. Aradi Nóra szerk.: Az érett reneszánsz). A nagy apoteózisok festőjeként is szokták emlegetni, és ha megnézzük a Kánai menyegző vagy a Velence apoteózisa című festményeit, akkor azonnal meg is értjük, miért. Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a sok alak miatt képei a zsúfoltság érzését keltik, alaposabban megfigyelve kiderül, hogy tehetségének köszönhetően mégis kifejezetten harmonikus az összhatás; ez Raffaello művészetére emlékeztet, úgyhogy nem véletlenül nevezi Michael Levey “az észak-itáliai Raffaellonak”.

Paolo Veronese: Kánai menyegző, 1563, Louvre, Párizs
Paolo Veronese: Kánai menyegző, 1563, Louvre, Párizs

Ezeken a hatalmas kompozíciókon a festő több stílusjegye is megjelenik. Például jellemzően alkalmaz merész, komplex szerkesztésű perspektívákat; több alkotásán is láthatunk balusztrádokat, oszlopcsarnokokat, erkélyeket vagy galériákat, melyek mind szerepet játszanak a tér megfelelő tagolásában, ami különösen ilyen nagy tömegeket ábrázoló jeleneteknél rendkívül fontos. Ezeknek az építészeti kulisszáknak egy másik funkciója is van, mégpedig az, hogy jobban kiemeljék a fényes háttereket.

Paolo Veronese: Lakoma Lévi házában, 1573, Akadémiai Képtár, Velence
Paolo Veronese: Lakoma Lévi házában, 1573, Akadémiai Képtár, Velence

Ami a jelenetek szereplőit illeti, témától függetlenül, Veronese korabeli velenceieknek festi meg őket, így igazán korhű ábrázolásokat kapunk a XVI. századi velencei divatról és hajviseletről, különösen a nagy gonddal megfestett női figurák esetében. Még egy lépéssel továbbmegy, amikor valós személyeket (általában velencei hatalmasságokat, de akár vele kortárs festőket) ábrázol bibliai ihletésű képein.

Kánai menyegző (részlet): Tiziano (nagybőgővel), Tintoretto (brácsával), jacopo Bassano ( fuvolával), Veronese (gordonkával)
Kánai menyegző (részlet): Tiziano (nagybőgővel), Tintoretto (brácsával), Jacopo Bassano ( fuvolával), Veronese (gordonkával)

Ha több Veronese festményen is figyelmesen megnézzük az egyes kiemelkedő figurákat, könnyen megállapíthatjuk, hogy van néhány állandóan visszatérő típus, mint például a délceg ifjú vagy a robusztus aggastyán. Michael Levey könyvében ezt olvashatjuk Veronese emberábrázolásairól: “Veronese alakjai mind közös tőről fakadnak, ösztönösen arisztokratikusak, csinosak, egészségesek. Mintha mindegyik figura jelmezt öltött volna, hogy részt vehessen egy pompás felvonuláson, melyet a természet az ő szereplésük kedvéért rendezett.”

Paolo Veronese: Mózes megtalálása, 1580, Prado, Madri
Paolo Veronese: Mózes megtalálása, 1580, Prado, Madri

Az említett pompa a festő dekoratív, tipikusan velencei színérzékének köszönhető. Ezt egyfelől a ruhák aprólékos kidolgozásánál érhetjük tetten: gyönyörű, szinte fényjátszó színű, pazar öltözetekben, csillogó bőrrel festi meg alakjait. Ugyanakkor a jelenetek általános légkörét is meghatározza Veronese csodálatos szín-, és fénykezelése; alkotásain jellemzően a vöröses-sárgás színek mellett a kékes-szürke árnyalatok dominálnak.

Budapesten a Szépművészeti Múzeumban is láthatunk Paolo Veronese festményeket, köztük egy portrét is:

Paolo Veronese: Férfiképmás, 1555 k., Szépművészeti Múzeum, Budapest
Paolo Veronese: Férfiképmás, 1555 k., Szépművészeti Múzeum, Budapest
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s