Reneszánsz (12-2) – Velencei reneszánsz: Veronese

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Az előadáson A szerelem allegóriája című sorozat festményein keresztül ismertük meg Veronese művészetének néhány jellegzetességét.
A sorozat 1570-ben készült, és négy narratív jelenetből áll, melyeknek ugyan van saját címük, de a pontos sorrendjük ismeretlen. Azt sem lehet biztosan tudni, kinek a megrendelésére készült a sorozat; egyes feltételezések szerint II. Rudolf német-római császár szerette volna ezekkel feldíszíteni a Prágai kastélyt. Ma az alkotások a londoni National Gallery-ben találhatók.

Témáját tekintve a ciklus mitológiai történeteket idéz, a szerelmi szál egyértelműen meghatározza a narratívát, az összhang pedig még a drámaibb hangvételt feltételező jeleneteken is sokkal inkább laza és játékos, mint komoly és feszült. Stílusát tekintve a sorozat Tintoretto késői művészetének bizonyos jellegzetességeit hordozza.

A Hűtlenség című festménnyel kapcsolatban a leginkább elfogadott elmélet az, amely szerint ez egy tipikus szerelmi háromszöget ábrázol. A nő kezében egy (szerelmes?) levél látható, melyet mintha épp most kapott volna a baloldalán álló férfitól, és amit rejtegetni próbál a másik elől. Cupido (a kép bal szélén áll) tekintete is mintha ezt a levelet követné.

Paolo Veronese: A szerelem allegóriája - Hűtlenség, 1570, National Gallery, London
Paolo Veronese: A szerelem allegóriája – Hűtlenség, 1570, National Gallery, London; fotó: NGL

Megvetés a címe a második festménynek, melyen ismét felbukkan Cupido, amint éppen egy vesszővel ütlegeli az előző festményen a nő jobboldalán ábrázolt szakállas férfit. A furcsa jelenetet egy félig meztelen (talán a testi szerelmet jelképező) nő nézi, aki kézen fogva áll az ölében egy hermelint tartó másik nővel (a fehér bundájú hermelin általában a szűziesség, és erkölcsösség szimbóluma). Ezt a művészettörténészek úgy szokták értelmezni, mint annak az ábrázolása, hogy a szerelem egyszerre feltételezi az érzékiséget és a testi-lelki tisztaságot, ugyanakkor a kettő között vergődik.

Paolo Veronese: A szerelem allegóriája - Megvetés, 1570, National Gallery, London
Paolo Veronese: A szerelem allegóriája – Megvetés, 1570, National Gallery, London, fotó: NGL

A harmadik festmény a ciklusban a Tisztelet. A jelenetben azt látjuk, hogy Cupido megpróbálja megkísérteni a férfit, de az önmegtartóztatást tanúsít a meztelenül alvó nő láttán, és eltávolodik tőle.

Paolo Veronese: A szerelem allegóriája - Megvetés, 1570, National Gallery, London
Paolo Veronese: A szerelem allegóriája – Megvetés, 1570, National Gallery, London; fotó: NGL

Az utolsó festmény a sorozatban a Boldog egyesülésként ismert. Egy (valószínűleg) Vénusz előtt álló párt látunk. A házassággal szokták leginkább kapcsolatba hozni ezt a jelenetet a babérkoszorú (az erény jelképe), a közösen tartott olajág (a békesség jelképe), a hűséget szimbolizáló kutya és a hitvesi kötelékre utaló aranylánc jelenlétére hivatkozva.

Paolo Veronese: A szerelem allegóriája - Boldog egyesülés, 1570, National Gallery, London
Paolo Veronese: A szerelem allegóriája – Boldog egyesülés, 1570, National Gallery, London; fotó: NGL
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s