Reneszánsz (3): Sandro Botticelli

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Sandro Botticelli (1446 – 1510) Firenzében született,  és – eltekintve néhány rövid utazástól más itáliai városokba –  egész életét ezen a vidéken töltötte. Ő a firenzei quattrocento festészet legjelesebb alkotója. A neve, ahogy ez más olasz festőknél is előfordul, csupán becenév. Eredeti neve Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi volt; az Alessandro rövidítése a Sandro, a Botticelli pedig “kis hordókat” jelent (valószínűleg valamelyik testesebb bátyjáról ragadt rá ez a név az egész családra).
Az előzőekben megismerkedhettünk Fra Filippo Lippi és Antonio Pollaiuolo munkásságával, ami azért lényeges, mert Giorgio Vassari szerint Botticelli mestere maga Fra Filippo Lippi volt, ugyanakkor viszont Pollaioulo hatását is érezni képein, ami mutatja, hogy Botticelli festészetének egyfelől erős gyökerei vannak a korábbi firenzei tradícióban, másfelől szorosan illeszkedik a korabeli művészet irányzatába. Botticelli egyik fő támogatója és megrendelője a Medici család volt: zászlókat, portrékat, oltárképeket, valamint allegorikus és mitológiai tárgyú festményeket készített számukra. Szintén a hívei és megrendelői közé tartozott a Vespucci család (ebből származott a híres kereskedő, utazó és felfedező Amerigo Vespucci, akiről később az amerikai kontinenst elnevezték).

Botticelli: Vénusz és Mars, 1483
Sandro Botticelli: Vénusz és Mars, 1483, National Gallery, London; fotó: NGL

Az előadás során két festménye alapján ismerhettük meg jellegzetes stílusát. Az első ezek közül a Vénusz és Mars című alkotása. Egyes művészettörténészek úgy tartják, hogy Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci szerelme lehetett a forrása a kép születésének. Ezt azzal szokták alátámasztani, hogy a képen látható néhány darázs, és a darázs (olaszul vespa) a Vespucci családra utalna. Más interpretáció szerint viszont a darazsak a szerelem tüskéit szimbolizálják. Mint általában a Botticelli képek, melyek számtalan kulturális utalást tartalmaznak, ez a festmény is több értelmezés felé nyitott.
Amit látunk a festményen: Vénusz, a szerelem istennője, és Mars, a háború istene, amint elterülve fekszenek. Mars szinte teljesen meztelen, csak egy finom lepel fedi, a vértje pedig nem rajta van, hanem egyes részeit a körülöttük játszadozó kis szatír alakoknál fedezzük fel, miközben Vénusz teljesen fel van öltözve. A két testtartás is ellentétes: Mars elernyedve, teljesen ellazulva, csukott szemmel hátrafelé dől (akár azt is gondolhatjuk, hogy alszik); Vénusz ezzel szemben nem fekszik, hanem félkönyökre támaszkodva, abszolút éberen néz rá. A fentiekből kiindulva az egyik értelmezés szerint a festő a szerelmi aktus utáni pillanatot ábrázolja: Mars tulajdonképpen nem alszik, hanem éppen a “kis halál” hatása alatt van – olyannyira, hogy a fülébe egy kagylóval trombitáló szatír sem képes magához teríteni; tehát a kép jelentése az lenne, hogy a szerelem legyőzi a háborút, vagy akár az, hogy a szerelem mindent legyőz.
A festmény szokatlan alakjából kiindulva (fektetett téglalap) arra a következtetésre lehet jutni, hogy ezt mindenképpen egy hálószobába szánták: vagy az ágy főlé, vagy egy cassone (nagy láda, amiben akkoriban a textíliákat tartották) előlapjaként, ugyanakkor a témája is indokolja ezt a fajta fektetett téglalap elrendezést.
A háttérben egy kis erdő részlet látható, és egy nagyon szűk résen át van csak perspektivikus kitekintés a távoli horizont felé, a kompozíció pedig hozza a jellegzetesen reneszánsz harmonikus kiegyensúlyozott elrendezést.

David Bellingham művészettörténész 2010-ben arról írt, hogy Mars nem alszik, és nem a szerelmi aktus utáni elernyedés miatt fekszik abban a pózban, amin  a képen látjuk, hanem mert hallucinogéneket fogyasztott. A Botticelli-festmény jobb alsó sarkában látható szatír ugyanis Bellingham szerint a csattanó maszlagként (datura stramonium) ismert gyümölcsöt tartja a kezében, egy olyan gyümölcs, melynek fogyasztása hasonló hatást okoz, mint az LSD. A művészettörténész figyelmét a kis szatírok különös arckifejezése vonta magára, főleg ez a jobboldali figura – akinek mintha fennakadt volna a szeme, és kidugja a nyelvét – érdekelte különösen, és így kezdett el utánanézni a gyümölcsnek. Az elmélete több ponton is vitatott, ugyanakkor megmutatja, hogy még napjainkban is fel lehet fedezni a régen ismert festményeken új részleteket és azoknak új interpretációt adni.

Sandro Botticelli: Primavera, 1492, Uffizi, Firenze
Sandro Botticelli: Primavera, 1492, Uffizi, Firenze

A második, az előadáson bemutatott festmény a Primavera (Tavasz) volt. Ez a festmény még annyi minimális narratívával sem rendelkezik, mint a Vénusz és Mars. Nem is egy adott jelenetet látunk, hanem egymás mellé helyezett alakokat, de még ezeknél sem figyelhető meg egy egységes csoportfűzés. A festményen szereplő alakok egy filozófiai elgondolás mentén kerülnek elhelyezésre, így az egész mű erősen elméleti. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, ez az egyik legismertebb klasszikus képzőművészeti alkotás a nyugat-európai kultúrában. Ugyanakkor erről a festményről rengeteg tanulmány született, mely több értelmezés ütköztetéséhez vezetett.

Amit a képen látunk: mitológiai lények egy csoportja egy virágokkal és gyümölcsfákkal teli kertben vagy egy ahhoz hasonló helyen. Egy-egy attribútum alapján könnyen beazonosíthatók a festményen csoportosuló istenségek.
A jobboldalon elsősorban Zephir alakja tűnik fel kékes-szürke, majdnem átlátszó árnyalatokban. Ő a nyugati szél istene, a  négy szél közül a legenyhébb, viszont benne tisztelték a növények oltalmazóját, mivel csapadékot hozó szél volt – a nyugati szél a tavasz kezdetét jelentette. Zephir a képen Khlórisz erdei nimfát próbálja elkapni. A történet szerint ez sikerül is neki, a nimfát elcsábítja majd feleségül veszi, és ő lesz Flóra, a tavasz istennője, aki a festményen is megjelenik. Az átváltozást nagyon finoman jelzi a festő, azzal a virágba borult ággal mely összeköti a két jobboldali női alakot. Flóra fején gyönyörű virágkorona látható és a haja, meg a ruhája is teljesen virágba borulva jelenik meg előttünk. Ő is egyike volt a termékenységet, az élet ciklusainak megújulását képviselő istennők közül, akinek tiszteletére leginkább tavasszal rendeztek ünnepségeket.
Középen Vénuszt látjuk, a szerelem istennőjét, fölötte pedig Kupidót, amint éppen kilövi az egyik szerelem-nyilat.
Bal oldalon a három grácia táncol (ők a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a termékenység istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg), mellettük pedig Merkúr áll, az istenek hírnöke.
Szintén itt említeném meg érdekességként, hogy kutatások feltárták azt, hogy a festmény közel 500 növényt vonultat fel 190 különböző, ámde tökéletesen beazonosítható fajtából. Ezek közül kiemelném narancsfákat, ugyanis a narancs, vagy a narancsfa liget a megrendelő Medici család egyik szimbóluma volt.
A festménynek irodalmi forrásai vannak: elsősorban Lucretius De rerum natura című művét szokták emlegetni, de Khlórisz átváltozásának kapcsán Ovidiusz neve is gyakran felmerül.

Mint látjuk, szinte mindegyik istenség valahogyan kapcsolódik a tavasz szimbolikájához, a szerelem és termékenység gondolatához, így a legelterjedtebb interpretáció szerint, a festmény az újjászületés és a szerelem gondolatának az allegóriája. Az értelmezések másik végletén találunk olyanokat, mint például az Enrico Guidoni, a római Sapienza egyetem művészettörténész tanára által képviselt nézőpont, mely szerint Botticelli művét politikai szempontból kell megközelíteni: szerinte a kép Lorenzo Medici Itáliára vonatkozó hatalmi stratégiáját ábrázolja…

Az alakok légies, finom vonalvezetésű megformálása,  a szinte áttetsző textúrák, a titokzatos melankóliával áthatott arckifejezések, a hihetetlen részletgazdagság, mely nem hogy nem bontja meg, hanem éppen ellenkezőleg megerősíti az egész festmény teljesen harmonikus kompozícióját, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mai napig ez a kép hatalmas hatást fejtsen ki a nézőre, legyen az hozzáértő művészetkritikus vagy alkalmi műkedvelő.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s