Reneszánsz (4): Carlo Crivelli és Domenico Ghirlandaio

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Carlo Crivelli (c. 1435 – c. 1495) az az olasz reneszánsz festő, akinek a neve nem kötődik kifejezetten egyik vagy másik iskolához vagy korabeli irányzathoz sem. Ő a gótikus tradíció vonalát folytatta, illetve fejlesztette tovább a saját stílusjegyeivel. Nagyon erős dekoratív érzékkel rendelkezett, és a színeket is remekül kezelte. Temperával festett, és olyan magas színvonalú technikát alkalmazott, aminek köszönhetően a festményei a mai napig szinte tökéletes állapotban konzerválódtak. Festményein gyakran látunk városi helyszínekbe helyezett jeleneteket. Ezek a helyszínek az ötvösi munkát idéző aprólékossággal kidolgozottak, és számtalan allegorikus elemet tartalmaznak.

Ilyen festmény az Angyali üdvözlet is, amit az előadáson elemeztünk.

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London; fotó: NGL

A festmény témája magába foglalja egy korabeli politikai esemény reprezentációját is. A reneszánszban gyakori volt, hogy ismert bibliai jelenetek úgy kerültek átdolgozásra a festményeken, hogy valamilyen korabeli személyiséghez, családhoz vagy, mint ebben az esetben is, eseményhez kapcsolódjanak. A vallásos jelenet sok esetben mintegy keretként szolgált a bemutatott tényleges történethez. Crivelli festményén az angyali üdvözlet Ascoli városának egy fontos momentumával fonódik össze.

Ascoli a pápai államhoz tartozott, de 1482-ben megkapta a pápától az önrendelkezési jogot, ami azt jelentette, hogy belső ügyeit saját maga intézhette. A történet szerint a futár aznap érkezett a hírrel, amikor az angyali üdvözletet (Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe a katolikus naptárban) szokták ünnepelni, vagyis március 25-én.
A képen egyfelől a szokásos angyali üdvözlet elemeket látjuk: Gábriel arkangyal a baloldalon, Mária a jobboldalon egy belső térben, amint éppen olvas, köztük az oszlop (Isten szimbóluma), a fénysugár mely az égből ereszkedik Mária felé, és a galamb, mely a Szentlélek jelképe. Általában egy zárt kertet is szoktak ábrázolni az üdvözlet képeken, és azt is látjuk a háttérben a mesteri perspektívával megalkotott külső tér végében.
Másfelől könnyen beazonosíthatók azok az elemek, melyek az éppen aktuális eseményre utalnak. Például igazán szokatlan, hogy egy angyali üdvözlet festményen Gábriel mellett más alak is megjelenjen. Ebben az esetben, akit mellette látunk, az Szent Emidius, Ascoli város védőszentje. A kezében a város makettjét tartja, melyet szimbolikusan a Szűznek ajánlja fel. A makettben egyébként még ma is álló épületeket lehet felismerni. A háttérben, a boltozat fölötti átjárón  látjuk a város elöljáróját, ahogyan éppen átveszi a futártól a pápai levelet. A “libertas ecclesiatica” (egyházi függetlenség) felirat a kép alján a levél tartalmára utal és egyértelművé teszi, hogy milyen eseményhez kapcsolódik ez a festmény.
A kép előterében látható egy alma és egy uborka, és ami érdekes ezekkel kapcsolatban az, hogy Crivelli trompe-l’oeil technikával festette meg őket, így úgy tűnik, mintha félig “kilógnának” a kép teréből, és behatolnának a néző terébe, ezzel jelezvén, hogy amit látunk, az illúzió, hiszen két egymástól térben és időben független jelenet mosódik össze.
A festmény részlet-, és szimbólum gazdagsága számtalan külön tanulmány témája, és igencsak izgalmas ezekbe belemerülni, de most itt külön nem fogom ezeket kifejteni.

A korabeli élet reprezentációját vallásos témájú festményeken Domenico Ghirlandaio munkáin is láthatjuk. Ghirlandaio (1449 – 1494) is csak felvett név. Eredeti neve  Domenico di Tommaso Bigordi; művészneve valószínűleg a firenzei lányok körében kedvelt fejdísztől – bronz virágfüzér/girland – származik. Egyes források ezt azzal magyarázzák, hogy az apja, aki ötvösműhelyt vezetett, feltételezhetően számtalan girlandot készített a város fiatal hölgyeinek, és innen eredne a Ghirlandaio elnevezés. Ő volt a firenzei quattrocento egyik legnagyobb freskófestője, de táblaképei is remekműveknek számítanak. Mivel pályafutása elején, apja műhelyében ötvösmesterséget tanult, ezért munkái megőrzik ennek a mesterségnek bizonyos jellegzetességeit (ilyen például a gazdag díszítettség és a fémes hatás); nyilván ismerte a század eleji festők (pl. Andrea del Castagno, Paolo Uccello, Andrea del Verrocchio) alkotásait – ezekből megtanulta az emberi test, a mozgás, és a tér valósághű ábrázolását; végül pedig festményei arról tanúskodnak, hogy a németalföldi művészet sem volt ismeretlen számára.
Ghirlandaio, a számos templomot díszítő freskók és oltárképek mellett, lévén a Medici család pártfogoltja, több portrét is készített róluk és más, a köreikhez tartozó, nemes firenzei polgárokról. Festményei narratívájában a gyakran vallásos téma mögött felfedezhetjük a korabeli élet mozzanatainak élethű ábrázolását, ezért is írja róla Garas Klára, hogy ő volt  “a Mediciek Firenzéjének, a város fénykorának, egyik leghívebb krónikása”.

A Tornabuoni kápolna a Santa Maria Novella firenzei templom főkápolnája. A díszítése egy terjedelmes – és szerencsére nagyon jól konzervált – freskó-ciklusból áll, amit Ghirlandaio és műhelye készített. A ciklus egyes képeit elemeztük közelebbről az előadás során. A freskók Szűz Mária és Keresztelő Szent János (Firenze védőszentje) életének a fő momentumait mutatják be az alábbi séma szerint:

Cappella Tornabuoni
Cappella Tornabuoni

Zölddel: jelenetek Mária életéből, pirossal: jelenetek Keresztelő Szent János életéből, lilával: jelenetek a dominikás szentek életéből, illetve ugyanitt kerültek elhelyezésre a képek a patrónus Tornabuoni család tagjairól, sárgával pedig a négy evangelista helye látható a sorozatban. Ahogy a számozás is mutatja, a festményeket alulról fölfelé és kívülről befelé haladva kell “olvasni”, és a jobboldali falon levő jelenetek megfelelnek a baloldaliakat, például Mária születése pontosan szemben helyezkedik el János születésével.

Domenico Ghirlandaio: Mária születése
Domenico Ghirlandaio: Mária születése

A Mária születése freskón felfedezhetjük a reneszánsz festészet jellegzetességeit, mint például a perspektíva ábrázolása (különösen az egyes architektonikus elemeknél, többek között a hátrafelé vezető folyosó boltíves mennyezeténél), az oszlopok és a belső tér dekorációja, az alakok élethű megformálása és a drapériák esése. Ez utóbbinál érdemes megfigyelni főleg a vizet öntő lány ruhájának a “lebegését”: elsőre olyan, mintha a szél fújná, de tulajdonképpen ezzel a mesterien lefestett lebegő ruhával jelzi a festő, hogy mozgásban van az alak. Ez a fajta ábrázolás vissza fog köszönni nemcsak Ghirlandaio, de más festőknél is. Az Uffizi-ben látható egy tanulmány rajz erről az alakról.

Domenico Ghirlandaio: Mária születése, tanulmány.
Domenico Ghirlandaio: Mária születése – tanulmány.

A fő jeleneten kívül, a baloldalon látható lépcső tetején Anna és Joachim áll: ez Mária születésének az előzmény jelenete, amikor Anna és Joachim újra találkoznak a jeruzsálemi Aranykapunál. Itt a szimbolikus találkozás helyszíne más, de jelentése ugyanaz, ugyanakkor érdekes megoldás a festő részéről, hogy egy korábbi eseményre utaló kompozíciós elemet bevon a képbe, és ezzel Anna alakja kétszer jelenik meg a festményen.
A női alakok közül kiemelkedik a baloldali csoportból Ludovica Tornabuoni, aki az első a köszönteni érkezők sorában. A firenzei divatnak megfelelő, gazdagon díszített ruhája is jelzi, hogy Szent Anna mellett, ő a másik főszereplője a festménynek. Látszik, hogy a festő nagy gonddal festette meg ezt a női alakot. Nemcsak a díszek részletessége, hanem a különböző arckifejezések aprólékos kidolgozása, mely szinte élővé varázsol minden alakot, azt bizonyítja, hogy ezt a festményt maga Ghirlandaio készítette. Egyik-másik a ciklusban szereplő festményen lehet látni ennek a tehetségnek a hiányát, és így lehet tudni, hogy azok műhelymunkák csupán, melyeket ugyan az ő irányítása alatt, de a segédei végeztek.

Mint említettem, ezzel a freskóval szemben helyezkedik el a Keresztelő Szent János születését ábrázoló kép.

Domenico Ghirlandaio: Keresztelő Szent János születése
Domenico Ghirlandaio: Keresztelő Szent János születése, 1486, Santa Maria Novella templom, Firenze

A kompozíció bizonyos elemei mintha tükröznénk a másik festményt: Erzsébet ágya itt a baloldalon van, és Erzsébet szinte ugyanabban a pózban fekszik az ágyon, mint Anna, így a két freskó szimmetriába kerül; a látogatók itt jobboldalról érkeznek, és itt is a sort egy Tornabuoni lány nyítja: Lucrezia Tornabuoni, Ludovica testvére és Lorenzo de Medici anyja. Ugyanazokat a díszes oszlopokat, kazettás, lineáris perspektívával ábrázolt mennyezetet látjuk, és itt is van egy lebegő ruhás női alak a festmény jobboldalán. Ugyanúgy, mint a Mária születése freskón, itt is a két szolgáló, aki a csecsemőt gondozza teltebb színű ruhákat visel, hogy odavonzza a néző tekintetét. Még egy Ghirlandaio jellegzetesség fedezhető fel mindkét festményen, méghozzá a számtalan használati tárgy, ami a belső teret otthonossá teszi, könnyebben elhiteti a nézővel, hogy az tényleg egy szoba, és nem csak egy háttér. Ezt Ghirlandaio munkásságában a németalföldi hatás nyoma.

Mindkét freskó, amit az előadáson elemeztünk, igazolni látszik Gombrich szavait: “festményei […] híven tükrözik a kor színpompás, eleven életét, és gyönyörködtetik a szemet.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s