Reneszánsz (6-1) – Raffaello Santi: Az athéni iskola

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Raffaello Santi (1483-1520) az érett reneszánsz kiemelkedő alakja. Festményeit a letisztult formák, a kompozíció könnyedsége és az emberi nagyság megtestesítése (a neoplatonizmus eszméinek megfelelően) jellemzi. Leonardo da Vincivel és Michelangelóval együtt alkotják a korszak mestereinek triászát.
Korai halála ellenére nagyon sok művet hagyott maga után, valamint egy sikeres műhelyt, ahol további neves festők kezdték el karrierjüket. Raffaello több évet töltött Firenzébe, majd pápai meghívásra Romába került. Az itteni évek alatt születtek legnevesebb művei, és az előadás során ezek közül elemeztünk néhányat.

Raffaello 1508-ban érkezik Rómába, ahol megbízást kap II. Gyula pápától a vatikáni palota második emeletén található, a pápai hivataloknak és magánlakosztálynak helyet adó négy terem kifestésére: Stanza dell’Incendio, Stanza della Segnatura, Stanza di Eliodoro és a műhelye által befejezett Sala di Costantino. Raffaello elsőként a Stanza della Segnatura freskóit készítette el, melyek az érett reneszánsz művészet és a humanizmus világképének az Egyház legfőbb védnöksége alatt álló foglalatát képezik. Egymással szemben helyezkedik el Az athéni iskola (az antik filozófia allegóriája) és Az Oltáriszentség Disputája (a katolikus vallás diadalát bemutató freskó). Önmagában az elhelyezés is szimbolikus, de az ellentét, amire utal, nem kibékíthetetlen, ezért megférnek egy térben. Marsilio Ficinio és Pico della Mirandola műveiben jelenik meg az itáliai humanizmusnak ez az elméleti törekvése, hogy az antik filozófiát (legfőképpen a platonizmust), valamint a keresztény teológiát egymással összeegyeztethető tanításokként mutassák be. A másik két rövidebb falon, az ablakok feletti lunettákban a Parnasus, illetve vele szemben az erény figurái láthatók.

Raffaello érett korszakára Az athéni iskola című freskó az egyik legjellegzetesebb alkotás.

Sanzio_01
Raffaello Santi: Az athéni iskola, 1511, Vatikán (kép forrása: wikipedia.org)

Amit a képen látunk: antik bazilikát idéző térben elhelyezett ókori filozófusok és gondolkodók népes együttese, két főalakkal a középpontban. A monumentális, dongaboltozattal fedett csarnok építészeti elemei nem utalnak sem kifejezetten görög, sem pedig jellegzetesen római épületre. Lionello Venturi művészettörténész szerint az itt ábrázolt épületszerkezet Bramante (itáliai építész, Raffaello közeli barátja) felfogását tükrözi.
Középen Platón és Arisztotelész áll: Platón egyik kezében a Timaiosz című művét tartja, a másikkal pedig fölfelé mutat: ő a filozófiai idealizmust személyesíti meg; Arisztotelész szimmetrikusan komponált aktív alakja szintén az egyik művét, az Etikát, fogja a bal kezében, miközben a másikkal lefelé mutat. A kép bal oldalán beazonosítható Szókratész, aki egy körülötte álló csoportnak magyaráz valamit, köztük egyes művészettörténészek szerint a felfegyverzett alak Alkibiádész, mások szerint pedig Nagy Sándor. Szintén a bal oldalon, de a kép előterében, a fenti csoport alatt elképzelhető, hogy Püthagorasz látható, amint számokat ír egy könyvbe. Az előbbiekkel párhuzamosan a jobb oldalon Arkhimédész vagy Eukleidész alakja jelenik meg, akit a körző alapján próbáltak beazonosítani. A többi alakról még kevesebb bizonyossággal lehet megállapítani, ki-kicsoda, de vannak olyan elemzések, ahol szinte mindegyik személyhez hozzákapcsolták egy-egy ókori vagy éppenséggel reneszánszbeli személyiség nevét. Az viszont elfogadott, hogy maga Raffaello is szerepel a freskón: a jobb oldalon, a képből kitekintő ifjú filozófus alakjában. Miközben Raffaello a termek freskóival volt elfoglalva, a Sixtus-kápolnában éppen Michelangelo dolgozott a mennyezeti freskón, ezért Az athéni iskola egyik alakjában, nevezetesen Hérakleitosz figurájában, Michelangelo vonásait lehet felfedezni: ezzel fejezte ki Raffaello a tiszteletét a művész- és egyben vetélytársa iránt. 

A mű lényege nem is a rejtett portrékban keresendő, hanem Leonardo Utolsó vacsorájához hasonlóan, a mű tézis és antitézis összhangjában, a rend és a mozgalmasság, a szimmetria és a dinamizmus festői összeegyeztetésében.

A kompozíció: ha a freskó tematikai központját a két filozófus alakja és mozdulatai adják, akkor a művészi súlypont a tökéletesen megszerkesztett perspektívára és a kiegyensúlyozott kompozícióra esik. A kompozíció szakít azzal a korábbi, kissé merev módszerrel, amelyben a figurák szorosan álló alakjai egységes csoportokat alkotnak. Raffaello kompozíciója félkörben helyezi el a filozófusok különböző csoportjait. Figyelemreméltó szerkesztési megoldás, hogy bár minden alak mozgása önmagában dinamikus, de az összkép mégis kiegyensúlyozott. Daniel Arasse szerint: “Raffaello újszerű festészetének e remekével számolt le a középkorral.” A freskón ábrázolt alakok szembeálló elhelyezkedése, illetve az ellentétes irányvonalakat követő mozdulataik pontosan kiegyenlítik egymást. Ez a művészi eszköz kiválóan fejezi ki a gondolati háttér tartalmát: a platóni és arisztotelészi filozófia antagonizmusában rejlő harmónia keresését.

Az athéni iskola a “reneszánsz csúcsaként ismert, tökéletesen klasszikus, humanista, neoplatonista mű […], amely nagyon szép példája az újszerű reneszánsz szerkezetnek.” (Daniel Arasse: Festménytörténetek)


Források:
Daniel Arasse: Festménytörténeket
Dr. Aradi Nóra (szerk.): Az érett reneszánsz
www.tudasbazis.sulinet.hu (Művészettörténet)
The School of Athens: A detail hidden in a masterpiece – Kelly Grovier

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.