Reneszánsz (6-1) – Raffaello Santi: Az athéni iskola

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Raffaello Santi (1483-1520) az érett reneszánsz kiemelkedő alakja. Festményeit a letisztult formák, a kompozíció könnyedsége és az emberi nagyság megtestesítése (a neoplatonizmus eszméinek megfelelően) jellemzi. Leonardo da Vincivel és Michelangeloval együtt alkotják a korszak mestereinek triászát.
Annak ellenére, hogy fiatalon meghalt, nagyon sok művet hagyott maga után, és egy sikeres műhelyt, ahol további neves festők kezdték el karrierjüket. Raffaello több évet töltött Firenzébe, majd pápai meghívásra Romába került. Az itteni évek alatt születtek legnevesebb művei, és az előadás során ezek közül elemeztünk néhányat.

Raffaello 1508-ban érkezik Rómába, ahol megbízást kap II. Gyula pápától a vatikáni palota második emeletén található, a pápai hivataloknak és magánlakosztálynak helyet adó négy terem kifestésére, de ebből végül is csak három teremben láthatjuk munkáit. Ezek egymásután következő termek, sorrendben: Stanza dell’Incendio, Stanza della Segnatura, Stanza di Eliodoro és a műhelye által befejezett Sala di Costantino. Raffaello elsőként a Stanza della Segnatura termet festette ki, és az itteni freskók az érett reneszánsz művészet és a humanizmus világképének az Egyház legfőbb védnöksége alatt álló foglalatát képezik. Egymással szemben helyezkedik el Az athéni iskola (az antik filozófia allegóriája) és a Az Oltáriszentség Disputája (a katolikus vallás diadalát bemutató freskó). Az elhelyezés is szimbolikus: ugyan egymás ellentétei, de az ellentét nem kibékíthetetlen, ezért megférnek egy térben. Marsilio Ficinio és Pico della Mirandola műveiben jelenik meg az itáliai humanizmusnak ez az elméleti törekvése, hogy az antik filozófiát, legfőképpen a platonizmust, és a keresztény teológiát egymással összeegyeztethető tanításoknak mutassák be. A másik két rövidebb falon, az ablakok feletti lunettákban a Parnasus, illetve vele szemben az erény figurái láthatók.

Raffaello érett stílusát Az athéni iskola freskón lehet a legjobban megfigyelni.

Sanzio_01

Amit a képen látunk: antik bazilikát idéző térben elhelyezett ókori filozófusok és gondolkodók népes együttese, két főalakkal a középpontban. A monumentális, dongaboltozattal fedett csarnokról, építészeti elemeit tekintve, nem mondhatjuk, hogy ez egy kifejezetten görög vagy jellegzetesen római épület. Lionello Venturi művészettörténész szerint ez az épületszerkezet Bramante építésznek, Raffaello közeli barátjának, a felfogását tükrözi.
Középen Platón és Arisztotelész áll; Platón egyik kezében a Timaiosz című művét tartja a másikkal pedig szemlélődőn fölfelé mutat: ő a filozófiai idealizmust személyesíti meg, Arisztotelész szimmetrikusan komponált aktív alakja, szintén az egyik művét, az Etikát, fogja a bal kezében, miközben a másikkal lefelé mutat. A kép bal oldalán beazonosítható Szókratész, aki egy körülötte álló csoportnak magyaráz valamit, köztük egyes művészettörténészek szerint a felfegyverzett alak Alkibiádész, mások szerint pedig Nagy Sándor. Szintén a bal oldalon, de a kép előterében, a fenti csoport alatt elképzelhető, hogy Püthagorász látható, amint számokat ír egy könyvbe, és egy fiatal segít neki, táblát tartva előtte. Ezzel párhuzamosan a jobb oldalon Arkhimédesz vagy Euklidész alakja jelenik meg, akit a körző alapján próbáltak beazonosítani. A többi alakról még kevesebb bizonyossággal lehet megállapítani, hogy ki-kicsoda, de vannak olyan munkák, ahol szinte mindegyik személyhez hozzákapcsolták egy-egy ókori vagy éppenséggel reneszánszbeli személyiség nevét. Az viszont elfogadott, hogy maga Raffaello is szerepel a freskón, a jobb oldalon, a képből kitekintő ifjú filozófus alakjában. Miközben Raffaello a termeket festette ki, a Sixtus-kápolnában Michelangelo dolgozott éppen a mennyezetten. Raffello ironikusan fejezi ki tiszteletét művésztársa iránt, amikor Herakleitosz alakjának Michelangelo vonásait kölcsönzi. A mű lényege nem is a rejtett portrékban keresendő, hanem Leonardo Utolsó vacsorához hasonlóan, a mű tézis és antitézis összhangjában, a rend és a mozgalmasság, a szimmetria és a dinamizmus festői összeegyeztetésében.

A kompozíció: ha a freskó tematikai központját a két filozófus alakja és mozdulatai adják, akkor a művészi súlypont a tökéletesen megszerkesztett perspektívára és a kiegyensúlyozott kompozícióra esik. A kompozíció szakít azzal a korábbi, kissé merev módszerrel, amelyben a figurák szorosan álló alakjai egységes csoportokat alkotnak. Raffaello kompozíciója félkörben helyezi el a filozófusok különböző csoportjait, és ami igazán különleges és figyelemreméltó, az, hogy miközben minden alak mozdulata önmagában dinamikus, az összkép mégis kiegyensúlyozott. Daniel Arasse szerint: “Raffaello újszerű festészetének e remekével számolt le a középkorral.” A freskón ábrázolt ellentétes mozdulatok pontosan kiegyensúlyozzák egymást. Ez a művészi eszköz kiválóan kifejezi a gondolati háttér tartalmát: a platóni és arisztotelészi filozófia ellentéteiben rejlő harmónia keresését.

Az athéni iskola a “reneszánsz csúcsaként ismert, tökéletesen klasszikus, humanista, neoplatonista mű […], amely nagyon szép példája az újszerű reneszánsz szerkezetnek.” (Daniel Arasse: Festménytörténetek)

Források:
Daniel Arasse: Festménytörténeket
Dr. Aradi Nóra (szerk.): Az érett reneszánsz
http://www.tudasbazis.sulinet.hu (Művészettörténet)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s