Reneszánsz (6-2) – Raffaello Santi: Borgó égése

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

ABorgó égése című freskóról nevezték el a vatikáni termet, amiben található: Stanza dell’Incendio (A Tűzvész Terme). Egyes művészettörténészek úgy tartják, hogy már ezt a termet sem ő maga festette, hanem csak a vázlatokat készítette el, minden más pedig műhelyének tanítványainak a munkája.

Raffaello Santi: Borgo égése, Vatikán
Raffaello Santi: Borgo égése, Vatikán

A freskó kontextusa: a Stanza dell’Incendio, az előzőekben bemutatott Stanza della Segnatura után készült el, 1514-1517 között, X. Leó pápasága alatt, aki ugyanúgy, mint II. Gyula pápa, komoly pártfogója volt a művészeteknek.  Ez a szoba volt X. Leó pápa privát étkezője. A teremben látható freskók a Medici-főpap elődeinek történetét illusztrálják, és a különböző Leó nevű pápákhoz fűződő, a pápaság intézménye szempontjából fontos eseményeket dolgozzák föl. A Borgóban keletkezett tűzvész is egy ilyen jelentős esemény, és Raffaello azért is választotta ezt a témát freskójának, mert ez a történet alkalmas volt annak bemutatására, hogy a pápák már nemcsak élvezik az istenség védelmét, hanem maguk is képesek csodákra.

Amit a freskón látunk: egy legenda szerint, a 874-ben a Szent Péter bazilika előtti városrészben, a Borgóba kitört tűzvészt IV. Leó pápa állította meg azzal, hogy megjelent a vatikáni palota erkélyén és imádkozott. A festményen ez a jelenet látható: az előtérben a tűz okozta pánikhelyzetben születő különböző reakciókat látjuk, a háttérben pedig a vatikáni erkélyt, a pápa alakjával. A tömeg a legkülönbözőbb alakokból áll: vizet hordó asszonyok, menekülők, akik egymáson segítenek, térdre borulva imádkozók, riadtan rohangáló gyermekek. Állítólag a a férfi, aki egy idős embert visz a hátán a kép baloldalán, Vergilius Aeneisét idézi fel, amint az égő Trójából apját, Anchisest, menekíti ki ugyanígy a hátán  cipelve. Aeneas alakjának bevonása a jelenetbe azért indokolt, mert itt is tűzvészről van szó, és még inkább azért, mert a római eredetmítosz alapján éppen Aeneas, a latinok ősatyja, vezette népét Itáliába.

A kompozíció: nem csak mozgalmas, hanem teljes egészében szakít is a centrális perspektíva által megszabott, reneszánsz térábrázolás szabályaival, valamint az emberi alakok ábrázolásának reneszánsz arányrendszerével. Erről Daniel Arasse a következőket írta: “A főtéma, vagyis az, hogy a középkorban egy pápa megállította a tüzet a Borgo-negyedben, teljesen eltörpül a falfestményen, másodlagossá válik, ugyanakkor a kép egész előterét emberi zűrzavar tölti be”. Szokatlan módon, éppen a középtengelybe helyezve, a nézőnek hátat fordító, karjait elkeseredetten a magasba emelő női figura vezeti a tekintetet a történet főszereplője felé, a háttérben szinte eltörpülő pápa felé, aki egy reneszánsz loggián állva ad áldást az alant összegyűlt, riadt tömegnek.
A pápai palota takarásban jelenik meg, mint ahogy maga a palota is félig eltakarja a háttérben megjelenő középkori templomhomlokzatot, a régi Szent Péter bazilikát. A tér mélységi viszonyait ez a többszörös takarás elbizonytalanítja, ugyanakkor erősen fokozza a rövidülés érzetét a bal oldalon látható, antik oszlopsor. Az előtér, a háttérhez hasonlóan, aszimmetrikus felépítésű. A jobb oldali figuracsoport nyugodt tömegét ellensúlyozza a bal oldali részlet, az egész kompozíció felét elfoglaló tűzvész jelenete. A legfeltűnőbb figura egy aránytalanul elnyújtott, meztelen férfi alakja, aki az égő házból a falon leereszkedve menekül. Kompozicionális szempontból, a klasszikus harmónia szabályai szerint, jelenlétét semmi nem indokolja. Egyetlen szerepe a drámaiság fokozása.
Raffaello ugyanakkor ebben az esetben sem mondott le az antik motívumok alkalmazásáról. Jobb oldalt, az előtérben, a fején vázát vivő nő alakja tekinthető antik előkép felhasználásával megalkotott részletnek. Arasse ezt a riadalom közepette nagyon elegánsan és méltóságteljesen korsót cipelő asszonyt hozza fel példának arra, hogy Raffaello figurái ezen a freskón kifejezetten mesterkéltek.

A fentiekből kiindulva elmondható, hogy ha az Athéni iskolát tekintjük az érett reneszánsz egyik csúcspontjának,  akkor a Borgó égése az érett reneszánsz felbontására tett kísérlet, a manierista festészet egyik előfutára. Mégis, mivel ez még nem igazán manierista freskó, könnyen felfedezhetők a jellegzetes reneszánsz festészeti elemek, amelyeknek Raffaello nagy mestere volt, ugyanúgy, mint két híres kortársa Da Vinci és Michelangelo; ezeket a legjobban a mozgásban levő női testeket eltakaró drapériákban lehet megfigyelni, illetve a festmény bal oldalán bámulatos anatómiai pontossággal megfestett meztelen férfitesteken. Raffaello stilisztikai virtuozitása egyszerre jelenik meg a mozgás, a gesztusok, az anyagok, a különböző pózban levő testek ábrázolásában és a történetet drámaiságának megelevenítésében.

Raffaello stanzái századokon át szolgáltak modellként a történeti témájú festményeknek. Egyebek között ezek a freskók voltak a hivatkozási alapjai a XIX. századi akadémikus történeti festészetnek.

Források:
Daniel Arasse: Festménytörténeket
Dr. Aradi Nóra (szerk.): Az érett reneszánsz
http://www.tudasbazis.sulinet.hu (Művészettörténet)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s