Reneszánsz (6-3) – Raffaello Santi: Galatea diadala

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Raffaello a tiszta forma és az egyensúly zsenije… (Daniel Arasse)

A XVI. században Itáliában megnövekszik a vidéki élet értéke, és a legtöbb tehetős család építtet magának villát vidéken, vagy Róma egyik kívül eső területén. Ilyen például a a Trastevere is, ma már Róma egyik kerülete, ahol számos akkoriban épült villa ma is áll és látogatható.

Az egyik ezek közül a Villa Farnesina, a Farnese család nyári rezidenciája. A villát Agostino Chigi építtette, egy gazdag bankár és pápai kincstárnok. Ő rendelte meg a freskókat is olyan nagy mesterektől, mint Raffaello vagy Giulio Romano. A villát később a Farnese család vette meg és nevezte át. Raffaello és műhelye festette a Loggia di Psyché földszinti terem freskóit (melyet Psyché történetéből vett jelenetek díszítik) valamint a Galatea diadala című freskót is.

Raffaello Santi: Galatea Diadala, 1512
Raffaello Santi: Galatea Diadala, 1512, Villa Farnesina, Róma (kép forrása: https://en.wikipedia.org/)

Mitológiai háttér: Galatea egy tengeri nimfa, egy néreida. A néreiszek vagy néreidák a görög mitológiában Néreusz és Dorisz lányai, akik a tenger mélyén laknak. Vidám tánccal meg zenével szórakoztatják magukat valamint a vizeket lakó egyéb isteneket, egyébként pedig ők az istenek és hősök kísérői a tengereke, illetve a hajósok oltalmazói.  Hagyományosan ötvenen vannak; általában csoportosan jelennek meg mind az irodalomban, mind a képzőművészeti ábrázolásokon, melyeken – mint Raffaello festményén is – gyakori a delfinen lovagló néreida motívuma.

Irodalmi vonatkozás: Raffaello freskójának a témáját egy firenzei költő és humanista, Angelo Poliziano egyik verse inspirálta (Poliziano sorai ihlették még Botticellit is, amikor a Vénusz születése című festményt készítette). A Galateáról szóló versszak azt a jelenetet írja le, amikor üldözőbe vette őt az otromba Polüphémosz küklopsz, és dallal próbálta magához édesgetni, de Galatea elsuhan mellette kísérőivel együtt, és kineveti.

Amit képen látunk: a festő Galateát ábrázolta delfinfogatán, körülötte néreidák és tengeristenek, fölötte pedig kis Cupidók. Maga Polüphémosz nem jelenik meg ezen a festményen, ugyanis Raffaello az óriás képét egy másik szoba falára tervezte. A delfinek gyakori szereplői a görög mitológiának, rendszerint ők is kísérő és segítő szerepet töltenek be, és a leggyakrabban a Poszeidón ábrázolásokon jelennek meg, de Aphroditét is sokszor láthatjuk delfinekkel.

A téma: a festmény témája a szerelem. Több fajta szerelem is megjelenik a képen, direkt módon vagy utalásként. A legszembetűnőbb a földi, érzéki szerelem, amit a két pár játékos ölelkezése ábrázol. Galatea felfelé fordított, vágyakozó tekintete elfordul ezektől, ezért úgy szokták interpretálni, hogy az égi szerelemre utal, ami nélkülöz minden testiséget. Ugyanakkor a jelenet hátterében, a festmény alapjául szolgáló történetből valamint magából a címből is kiindulva tudjuk, hogy ott van Polüphémosz viszonzatlan és legyőzött szerelme is.

A kompozíció:  kifejezetten gazdag kompozícióval állunk szemben: sok alak szerepel a képen, különböző csoportokra osztva, a mozdulatok és pózok rendkívül változatosak, és az egész szerkezet – bonyolultsága ellenére – tökéletesen harmonikus. Ezért is tartják úgy, hogy ez a mű Raffaello klasszikus festészetének a csúcsát képviseli. Ha jól megfigyeljük a részleteket, akkor láthatjuk, hogy minden formát és mozdulatot egy másik ellensúlyoz:

A kis Cupidók, akik nyíllal a szép nimfát célozzák meg, nemcsak egymás mozdulatait folytatják és visszhangozzák, de lenn, a kép alján az úszó fiúcskában újra megcsendül a legfelül középen repülő kis fiútest vonalritmusa. (E.H. Gombrich)

A kép szélein egy-egy kagylókürtöt fújó tengeristent helyezkedik el, miközben a hintó mellett két pár ölelkezik szerelmesen, egymással ellentétes helyett foglalva el szinte fordított pózban.
Galatea alakja a festmény középpontjában, úgy tűnik, szintézise az összes többi, körülötte látható mozdulatnak és póznak. A hintója balról jobbra száguld, emiatt a haja hátrafelé lobog; tekintette a kép felső bal széle irányul, a jobb térde a néző felé mutat, miközben a felső teste a delfinek irányába fordul – igazán összetett ennek az egy főalaknak a póza. Annak ellenére, hogy minden alak ábrázolása rendkívül dinamikus, és az egész jelenet a mozgásra épül,  mégis az összkép kiegyensúlyozott, és ebben rejlik Raffaello zsenialitása.

A görög művészetben a szépségideál úgy született meg, hogy az eszmény, az elgondolt sematikus forma apránként megközelítette a látottat, a valóságot. Itt a folyamat megfordított: a művész a látott formát igyekszik közelíteni a maga ideáljához, ami ebben a korban az ókor szépségideálja, más szóval idealizálja az élő modell alakját. (E.H. Gombrich). 

A festményt Galatea arcának különleges szépségéért is csodálták Raffaello kortársai. Állítólag, amikor arról kérdezték, hol talált egy ilyen gyönyörű modellt, azt válaszolta, hogy nem modell alapján formálta meg a néreidát, hanem egy bizonyos ideális szépséget szeretett volna megfesteni úgy, ahogy az ő képzeletében ez megjelenik. Ez azt is jelenti, hogy ő már – elődjeivel ellentétben – elkezdett távolodni attól a célkitűzéstől, hogy a valóságot minél pontosabban visszaadja alkotásain.

Raffaello a komponálás egyik legnagyobb mestere, alakjai szabadon, könnyeden mozognak, és együtt mégis harmonikus, zárt egészet alkotnak. (E.H. Gombrich)


Források:
E. H. Gombrich: A művészet története

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.