Reneszánsz (9): Velencei reneszánsz: Giovanni Bellini

A KOGART Galéria festészettörténeti előadásán készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Giovanni Bellini (1430 k. – 1516) volt a Bellini testvérek közül az ifjabb, viszont az ő munkássága sokkal nagyobb hatással volt kortársaira és követőire, mint Gentile művészete. Hosszú élete során rendkívül tevékenynek bizonyult, sok alkotást hagyott maga után, és még idősebb korábban is bátran fejlesztette saját technikáját. Ő a Verrochio, Ghirlandaio, Perugino nemzedékhez tartozott, vagyis ahhoz a generációhoz, melynek tanítványai lettek a híres cinquecento mesterek; az ő műhelyében nevelkedett a velencei festészet két olyan egyénisége is, mint Giorgione és Tiziano. Giovanni Bellini művészetének nagysága – a tagadhatatlan tehetségen és tudáson túl – annak is köszönhető, hogy pályafutása során magába fogadta, majd a maga sajátos eszközeivel alkalmazta a festészet egyéb irányzatait követő alkotóktól tanultakat. Mint tudjuk,  Andrea Mantegna a Bellini testvérek sógora volt, és a paduai festő klasszicizmusa hosszú éveken át nagy hatással volt Giovannira. Bellini Paduában Donatello néhány munkáját is tanulmányozta, ami jelentősen hozzájárult művészi fejlődéséhez. Egy másik korabeli festő, Antonello da Messina keltette fel a figyelmét a flamand stílus részletgazdagságára, és ez is befolyásolta kifejezésmódját, illetve tőle tanulta meg Giovanni az új technikát, mely akkor már Itáliában is kezdett elterjedni: az olajfestést. Ezzel a módszerrel egy egészen más színskálát lehetett elérni, és ennek köszönhetően tudták a velencei festők visszaadni a fény finom fokozatait.

Az előadás során több festményét is tanulmányoztuk. Az egyik ezek közül a velencei San Zaccaria templom oltárképe: Madonna gyermekével és négy szenttel.

Giovanni Bellini: Madonna gyermekével és négy szenttel, 1505, San Zaccaria templom oltárképe, Velence
Giovanni Bellini: Madonna gyermekével és négy szenttel, 1505, San Zaccaria templom oltárképe, Velence

A festmény témája: a szent társalgás (olaszul: sacra coversazione). Az itáliai oltárképfestészetben a 15. század elején, Firenzében kialakult típus, amelyen középen általában a trónoló Madonna látható gyermekével, körülöttük pedig álló szentek csoportja. A palának nevezett, egy táblából álló oltárkép váltotta fel a korábban a szenteket elkülönítve megjelenítő politpichont.

Amit a képen látunk:  apszisszerű fülkében trónoló Madonna, ölében a meztelen gyermek Jézus, aki egyik szokványos pózában látható, áldásra emelt kezével; a trón lábánál angyal zenél egy antik vonóhangszeren, kétoldalt pedig szentek állnak: a bal oldalon Szent Pétert ismerjük fel a kezében tartott kulcsról és könyvről, mögötte Szent Katalin látható, a vértanúságot szimbolizáló pálmaággal és a kerékkel, ami az ő tipikus attribútuma; a jobb oldalon Szent Jeromos, aki a Bibliát latinra fordította, könyvébe elmerülve került ábrázolásra, mögötte pedig Szent Lúcia (vagy Luca), szintén a vértanúk pálmaágával a kezében és egy kis edénnyel, amiben valószínűleg a mártíromsága alatt elveszített szemei vannak.

A kompozíció: a festményen látható építészeti elemek megjelenítése nagyszerű térhatást ad az egész alkotásnak. A kép szélére festett oszlopok az oltár két oldalán levő oszlopokat utánozzák: Bellini belefesti a képbe a festmény környezetének elemeit, a folytonosság illúzióját keltve a képen kívüli tér és a képen ábrázolt tér között, ami igazán forradalminak hatott abban az időben.

San Zaccaria templom belseje
A San Zaccaria templom belseje

Továbbá az általa festett két-két oszlop között mindkét oldalon a tér kinyílik a táj felé; ettől olyan érzése támad a nézőnek, mintha az egész egy kis kápolna lenne, mely a templom falán keresztül kilépve érhető el. Ez a fajta konstrukció kettős hatást kelt: egyfelől az optikai illúzió közelebb hozza a festményt, mintha be tudnánk lépni mi is a kis kápolnába a szentek közé, ugyanakkor egyfajta távolságot is felállít a néző és a rendkívüli méltóságot sugárzó alakok között, ezzel érzékeltetve azt, hogy akármennyire emberi is az ábrázolásuk, ők mégsem e világiak.
Az alakok elhelyezése a festményen szimmetrikus: Szent Pétert és Szent Jeromost szemből látjuk, míg Szent Lúciát és Szent Katalint profilból; az első kettőnél könyv van, a másik kettőnél pálmaág. A kiegyensúlyozott harmóniát az is erősíti, hogy míg a Madonna feje bal felé hajlik, a zenélő angyalé jobb felé. Továbbá a drapériák körvonalai és színei is finom visszhangban vannak, ahogy végigtekintünk a festményen balról elindulva a jobb keret felé.

“Ezen a képen az öt alak majdnem életnagyságú: Bellini a nézőpontot is magasabbra helyezte, így a néző közelebb kerülhet a jelenethez. Kétoldalt jelzésszerű tájkép tűnik elő: megnyílik a tér. […] A drapériákat, az arcokat a művész egységes fénnyel modellálta. A színek gazdag harmóniában ragyognak, a kompozíció szigorú szimmetriája, az arányok egyensúlya olyan csendet idéz, amely mégis csupa-csupa zene – a zenére utal a trónus lépcsőjén violán játszó üllő angyal is. A szereplők – Bellini egyéb érett munkáihoz hasonlóan – itt is tökéletes nyugalomban jelennek meg. […] A kompozíció harmonikusan egyesíti magában a firenzeiek által elsődlegesnek tartott, matematikai pontosságú, logikus térábrázolást és a németalföldi típusú fénykezelést. Ugyanakkor a képen felsejlik az a forradalmian új színvilág, amellyel Bellini tanítványai és követői ejtik majd ámulatba a világot.” (David Piper – A művészet élvezete)

Hasonló a témája és kompozíciója a velencei San Giobbe templom oltárképnek is, melyen szintén a sacra conversazione-t látjuk, ezúttal több alakkal: Madonna gyermekével, szentekkel és angyalokkal.

Giovanni Bellini: San Giobe oltárkép, 1487k. Gallerie dell'Accademia, Velence
Giovanni Bellini: San Giobe oltárkép, 1487k. Gallerie dell’Accademia, Velence

Ez a festmény is folytatja a festett architektúrával a templom jobb oldali oltárának (ahova eredetileg készült) az építészeti struktúráját, mintegy kinagyítva ezáltal a teret. Amikor Giovanni Bellini befejezte ezt a festményt, szinte azonnal az egyik leghíresebb munkája lett. A művészettörténészek úgy tartják, hogy ez a festmény egy sarokkő Bellini érett korszakának művészetében.

San Giobbe: oltár
A San Giobbe templom oltára

Amit a képen látunk: egy kupolás architektúrával ellátott térben Madonna ül a trónon, ölében Jézussal, és kezét áldásra emelve. Két oldalt szentek és egyházi méltóságok veszik körül; a bal oldalon: Szent Ferenc, a háttérben Keresztelő Szent János, elől pedig Szent Jób, a jobb oldalon: Szent Domokos könyvvel a kezében, elől a nyilakról felismerhető Szent Sebestyén és Louis of Toulouse püspök egyházi öltözetben. A trón lábánál három angyal zenék korhű hangszereken – ne feledjük, hogy nagyjából ez az a korszak, amikor Itáliában az emberek már otthon is zenélnek, vagy zenészeket hívnak meg különböző családi eseményekre, ünnepségekre.

Kompozíció: figyelemreméltó a kupola perspektivikus ábrázolása, mely még inkább erősíti a folytonosságot a valós és festett építészeti elemek között. Az ornamentika az oszlopokon tipikus reneszánsz díszítés, az aranyozott hátterű apszis viszont a bizánci művészet jellegzetességeit idézi fel. A küldő és belső tér konzisztens, és ez abból is adódik, hogy a képen a fény jobbról esik, ami azt mutatja, hogy Giovanni Bellini tudatosan számolt alkotás közben a külső fényviszonyok hatásával a képre.
Az alakok elhelyezése itt is szimmetrikus, és a reneszánsz festményekre tipikus háromszögbe rendeződnek, akár a három angyalt nézzük, akár a nagyobb háromszöget, amit a trón és a szentek két csoportja alkot.

“Bellini tudta, hogyan kell élettelivé tenni az efféle szimmetrikus kompozíciót, anélkül, hogy megbolygatná a szerkesztés rendjét. Annak is tudta a nyitját, hogyan lehet a Szűz és a szentek hagyományos figuráit valóságos élő személyekké varázsolni oly módon, hogy szent-mivoltukon, méltóságukon ne essék csorba. Bellini a való élet változatosságát, egyéni jellegzetességeit sem áldozta fel a kép összhangja érdekében…”             (E.H, Gombrich: A művészet története)

Források:
E.H. Gombrich: A művészet története
Dr. Aradi Nóra (szerk.): Az érett reneszánsz
Stephen Farthing (szerk.): A művészet nagy könyve
http://www.tudasbazis.sulinet.hu  –  Művészettörténet

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s