Sandro Botticelli: A medáliás ember – Láng György elemzése

A könyv (Primavera) története szerint a “medáliás ember” Lorenzo de Medici lovas lándzsásainak vezére volt, a medált pedig kitüntetésként kapta, és nagyon büszkén mutogatta mindenkinek. Botticelli barátja, a humanista Angelo Poliziano – aki nagy híve volt annak, hogy a művészet a valós életből vegye a témáit – javasolta, hogy fesse meg ezt a portrét. Az évek során megjelent írások más és más elmélettel álltak elő arra nézve, hogy valójában kiről is készült a portré, a modell személyazonossága a mai napig a művészettörténet egyik vitatott témája, és majdhogynem ugyanolyan rejtély veszi körül, mint Leonardo Mona Lisa c. festményét.

Sandro Botticelli: A medáliás ember, 1476 k., Uffizi, Firenze
Sandro Botticelli: A medáliás ember, 1476 k., Uffizi, Firenze

A szövegrész, mely a festmény elemzését tartalmazza, jól mutatja, hogyan kell közelíteni egy portréhoz, és milyen elemeket kell figyelembe venni, ha egy ilyen jellegű festményt interpretálunk. Láng György elsősorban az arcvonásokat veszi sorra, és kiemeli a portré szinte tapintható élethűségét: “Az enyhén barnára cserzett arc megnyerő, szép, fiatal, olyan mozgalmas és plasztikus, hogy szinte táncolnak az izmai. A néző nem is karja elhinni, hogy ez egy mozdulatlan, élettelen, sík kép…” Majd következik az öltözet, ahol szó esik a színekről, a részletek aprólékos kidolgozásáról (ezzel már korábban is találkoztunk, egyéb festmények elemzésekor, hiszen ez jellemző Botticelli művészetére), az anyag szintén valósághű ábrázolásáról, amit legjobban a redőzésen lehet észrevenni. A figura kéztartása is fontos, viszont ennél a résznél Láng György arról ír, hogy kissé erőltetett, sőt mesterkélt maga a mozdulat, annak ellenére, hogy a két kéz – mint a festmény többi része is – nagyon is valóságosnak hat: “Ellenmozgásban merednek egymással szembe az ujjak – ahogy a nagy aranyérmet tartják -, minden ki izom a pattanásig feszül, csomósodik, valósággal reszket és ugrál, hihető, igaz, szép, jó, de mégis: “beállított”! Szimmetrikusan, egymással tükörmozdulatban beállítottak, s éppen ezért  némiképp a díszítmény, az aránymotiváció jellegét idézik.”
Végezetül a nem túl nyomatékos tájképi háttérről ejt pár szót, de ennek elemeit semmilyen módon nem hozza kapcsolatba a festményen ábrázolt alakkal, így nagy valószínűséggel ilyen kapcsolat nem is létezik.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s