Szent Sebestyén a Botticelli és Pollaiuolo festményeken – Láng György elemzése

A Primavera című könyvben Láng György párhuzamba helyezi a Botticelli és a Pollaiuolo fivérek által készített két, Szent Sebestyént ábrázoló festményt.

A fejezet elején egy általános elemzést olvashatunk Botticelli művészetének fejlődéséről és jellemzőiről abban a korszakban, amikor a festmény készült: “Előadásmódja most is leginkább a rajzos elemekre épül, a vonalvezetés éteri finomsága és lendületessége, a vonalritmus  most már döntően és mindenekfölött jellemzőjévé vált művészi egyéniségének. […] Szép volt, amit festett, művészi és egyéni, de alakjai mégiscsak maradtak elől, s a mélység öblös visszhangja helyett csak a finom vonalzene zengett.”

Sandro Botticelli: Szent Sebestyén, 1474, Staatliche Museen, Berlin
Sandro Botticelli: Szent Sebestyén, 1474, Staatliche Museen, Berlin

Ezek után a szerző rátér a két festmény elemzésére, és előbb a különbségeket veszi sorra: a Pollaiuolo festmény többalakos, míg Botticelli képén csak a szent látható; ebből következik az is, hogy az elsőn a cselekmény dominál, hiszen minden alak más és más pózban van, más mozdulatot végez – ezzel ellentétben Botticelli alkotásán az egyetlen figura teljességgel mozdulatlan. Ehhez kapcsolódik a legfontosabb különbség a két festmény között: az egyik történetet mond el, amit a cselekvésben gazdag kompozícióval ábrázol; a másik egy bizonyos momentumot mutat meg a történetből, méghozzá a végét. A téma megközelítésének ez a két eltérő módja meghatározza a képnek a néző felé közvetített érzelmi töltetét is: a cselekvés, a mozgás drámaiságot kölcsönöz a jelenetnek a Pollaiuolo képen,  Botticelli festménye ezzel szemben a megtörtént eseményre való reflektálásra invitál. “…a Pollaiuolók képe remekmű, több figurás, mozgalmas, változatos, élénken lüktető festmény; Botticellié pedig egyfigurás, puritán, szűkszavú, egyszerű.”

Mivel Botticelli egy időben a Pollaiuolo fivérek tanítványa volt, és ők korábban dolgozták fel Szent Sebestyén történetét, mint ő, értelemszerűen az ő alkotása csupán egy utánzatnak vagy utánérzetnek tűnhet. A számtalan hasonló elem hozza közel a két alkotást egymáshoz. Ilyen például fő figurának a precízen kidolgozott, ám de kissé nyúlánk anatómiája; ezen túlmenően a figura beállítása és testtartása is szinte egyforma. A legszembetűnőbb hasonlóság viszont a vastag, lefűrészelt fatörzs, amin Szent Sebestyén lába helyezkedik el. “Ez nagyon kigondoltnak, egyformán kiszámítottnak hat mindkét művön: mintha szándékkal készítettek volna elő éppen így egy vén törzset, vaskos oldalágainak elfűrészelésével, hogy alkalmas legyen a  mártír megkínzására.”

Antonio Pollaiuolo: Szent Sebestyén vértanúsága, 1473-75
Antonio Pollaiuolo: Szent Sebestyén vértanúsága, 1473-75

Idővel Botticelli alkotásában felfedezték – minden párhuzam ellenére – az egyedi művészi felfogást és előadásmódot. Ez leginkább a Láng György által a könyvében oly gyakran említett ellenmondásos személyiségből fakad: “Ez a Sebestyén nem mártír, ez nem szenvedő, ez elbűvölő szépségű ifjú férfi aktja, aki elmerengve szemlélődik, szelíd, nyugodt szemmel mélázik a messzeségbe.” Ezzel kapcsolatban a szerző kétféle nézetet állít szembe: az egyik szerint, Sebestyénnek ez az ábrázolásmódja nem felel meg a történet tragikumának és nem hozza előtérbe szent mivoltát, mások szerint viszont Botticelli megközelítése igencsak visszaadja a szent szellemének lényegét, hiszen így jeleníti meg a festő, hogy rajta nem fog a halál, és a hitébe vetett nyugalommal tudja szemlélni mindazt, ami vele történik. “A festmény nem annyira magát San Sebastianót ábrázolja, mint inkább a lelkületét, szellemiségét, testbe foglalt jelképét.”  Talán éppen ebben rejlik Botticelli festészetének nagysága: “Ez a Sandro Botticelli még a legtragikusabb, legmegrázóbb, véres témákat is finom, különleges bájjal tudja festménnyé szelídíteni. Eloszlatja a drámát, a borzalmat, és kivonatából szelíd harmóniát tud varázsolni. Nagy álmodó, nagy költő. Minden költészete tisztul ecsetje alatt, a súlyos sötét derűs világossággá színezi át, minden megtelik keze alatt lírával, szépséggel, mert ő az örök szépség szerelmese…”

Szent Sebestyén története és további elemzés itt:
Reneszánsz (2) – Fra Filippo Lippi és Antonio Pollaiuolo

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s