Szerelmi történet és egy festmény a festményben

Láng György Botticelli életéről szóló, Primavera című könyvét olvasva bukkantam rá egy izgalmas szerelmi történetre és egy hozzákapcsolódó festményre.

A pratói Santa Margherita-apácarend megbízta fra Filippo Lippit (Botticelli sokáig volt tanítványa) egy oltárkép festésével. Az oltárképnek Szűz Máriát és a Gyermeket kellett illusztrálnia. A kolostorban, ahol az oltárképen dolgozott, a festő meglátta Lucrezia Buti novíciát, beleszeretett, és sikerült meggyőznie az apácákat arról, hogy szüksége van rá, hogy modellt üljön a Madonnához. Lucrezia teherbe esett, úgyhogy a mester megszöktette a kolostorból. Ennek ellenére az oltárkép elkészült, és mindenki a környéken a csodájára járt, így az apácák hamar elfelejtették a botrányos történetet. Ez a reneszánsz egyik legismertebb és legcsodáltabb festménye; ma az Uffiziben található.

Fra Filippo Lippi: Szűz Mária gyermekkel és két angyallal
Fra Filippo Lippi: Szűz Mária gyermekkel és két angyallal

Amikor jobban utánanéztem a festménynek, nem kis meglepetéssel fedeztem fel, hogy ez az oltárkép megjelenik egy XIX. századik akadémikus festményen. Gabriele Castagnola (1828 – 1883) olasz festő volt, az akadémikus stílus képviselője. Előszeretettel festett szerelmi témájú képeket, és Fra Filippo Lippi több alkotásán is megjelenik. Az egyiken éppen, miközben a nevezetes pratói oltárképet festi.

Gabriele Castagnola: Szerelem vagy kötelesség
Gabriele Castagnola: Szerelem vagy kötelesség

Láng György regényében ezt a csodálatos és nagyon részletes leírást találjuk Filippo Lippi festményéről:

Milyen légiesen finom, varászlatos bájos női arc! Jobb profilban ábrázolta a mester, amint félig zárt, széles metszésű szemhéja alól letekint a gyermek Jézusra. Orra lányosan finom rajzú, egyenes, nagyon kicsit hegyeskés. Szája ívelése, mint Ámor íja. Álla hajlata lágy és fiatal. Homloka nem valami magas, de nyílt. Hiszen ez ismerős, ez olyan eleven földi, hogy egykettőre szívébe suhan a szemlélőnek! Emberinek és nem isteninek ábrázolt Szűzanya! […]
Balról ül a Madonna pompás karfájú seggiolában – karosszékben. Feje, finom nyaka és válla enyhe ívben meghajtva, amint letekint a Gyermekre, két kezét felemeli és áhítatosan összeteszi. Tartásának költőien lágy hajlatára hasonlóképpen felelnek a kisded és angyalkák mozdulatai: rendkívül gördülékeny, puhán lírai és dallamosan hajlékony a téma előadásmódja. Emellett az egész kompozíció olyan sűrített, a teret olyan teljesen betöltő s annyira összefogott, hogy a négy alak hullámzó mozgásával lefoglalja a tábla kétharmadát, alig hagy valami hátteret. Stretto, azaz szűk szerkesztés ez, a figurák ilyen közeli összekomponálásával, a tér teljes kihasználásával, a figuraközök kizárásával.
A két angyalka a Szűzanyához emeli a Gyermeket. Nem ő tartja az ölében: angyalok emelik hozzá; ez akkoriban annyira megszokott ábrázolási mód, szint “közdivat”, hogy száz Madonna-kép közül kilencvenkilenc “angyalos”, amelyen angyalkák emelik fel az istenanyához a kis Jézust. De mennyire mások ezek az angyalok ezen a képen, mint az eddig szokásosak! Ezelőtt elvont szépségű, malasztos, mennyei angyalkákat pingáltak a képcsináló mesterek – de fra Filippo Madonnáján az angyalok valóságos, eleven kis földi lurkók! Az álló tégla alakú kép jobb szélén elhelyezkedő inkább csúnyácska, mint csinos arcú, nem mennyei eszmény, de kis huncut, ravaszkás vonású fiúcska, akinek köznapi, tipikus jellegét még élesebben kiemeli kis kacsorra. Dehogy mennyek angyalkája ez, inkább kis utcagyerkőc, amilyen százszámra, ezerszámra szaladgál, lármázik és pajkoskodik Pratóban, Fiorenzában, Spoletóban, Narniban, Piedelugóban és mindenütt Itáliában! Bal karocskája elevenen lendül, és ahogy bal szárnya artisztikusan előrenyúlik a képből, a néző felé, az a mélységábrázolásnak lángelmétől sugallt műfogása! Falszegély, illetőleg ablakszegély elé nyúlik ez a szárnyacska, kiemelkedik a szemlélő felé, térmélységet adó, mesteri formaátbúvásával, idommetsződéssel, amelyet a falszegéllyel képez: ablak előtt ül Mária, ékes, főúri seggiolájában. És maga ez a szárny sem olyan elvont, légies, földfeletti és hagyományosan koríves angyalszárny, nem olyan repülésre alkalmatlan díszítmény, mint az előző mestereknél – még fra Angelico da Fiesolénál is. Hanem ez valóságos, igazi madárszárny, húsos, inas és izmos, vastagsága van, kiterjedése, anatómiája és csontozata, különös mozdulatában plasztikusan ugrik előre a síkból, és aljatollak sötétsége, szemben a felsők világosságával: éppen ez adja meg a földi, madárjellegét!
És ez a kis jobbra elhelyezett, kacsaorrú angyalka a kisded hasára burkolt, fehér leplecskét a jobb kezével fogja, a patyolat vásznat a Gyermek hátán markolja össze; így eltakarja a szemérmét, olyan ötlettel, amilyennel más piktor még nem élt. Ez a megoldás csaknem bizarrul hatott.
A második angyalka, teljesen szemben a nézővel, a kép mélyén kis dundi kezével a Gyermek alá nyúl, és Máriához emeli őt. Csak szemtől lefelé látszik a feje, de az, ami látszik belőle, az huncut, dévaj, hamiskás; ő aztán még kevésbé mennyei és fenséges, mint kis kacsaorrú társa az előtérben, hanem inkább kis vásott csibész, aki talán inkább szeretne almát csenni, mint a gyermek Megváltót emelni a Szűzanya felé.
A kisded is olyan világi, olyan egyszerű kis szőke hajú putto – kisgyermek – amilyennek a piktorok aligha ábrázolták. Nem is valami szép, nem bájos, és nem kedves-lágy vonású. Jézus szokásos malasztossága helyett savanykás, nyűgös arckifejezéssel fordul anyja felé, szemét kissé összezárja, két kezét is kérőn, nyugtalanul nyújtja hozzá. Olyan közönséges csecsemő ez, akinek valami földi baja van! […]
Lippi mester szándékoltan, igen öntudatosan és ravasz számítással ábrázolta a Gyermeket és a két kis angyalt kevésbé szépnek és finom vonásúnak. Azt akarta, hogy annál élesebb legyen az ellentétül a velük szemben lágyan bókoló istenanyával hogy annak különleges, szívre ható szépsége és ingerlő bája annál erősebben érvényesüljön az ellentmondásban. Mert itt a lényeg, a fontos, az egyedülvaló csak a Madonna, de nem földfeletti, elvonatkoztatott és szentséges mivoltában, hanem kézzelfogható, édes, földi valóságában – egyszerűen, mint Lucrezia Buti, a fiorenzai polgárlány, Francesco Buti lánya…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s